1. rész

Eladóként végeztem a dolgom mikor belép egy fiú. Így első ránézésre olyan "tudom,hogy helyes vagyok így mindenkit jól átverek" típusnak tűnt. Odajött a pulthoz és villantott egy 100 wattos mosolyt.
-Hello.-köszönt.
-Hello. Mit adhatok?-kérdeztem erőltetetten mosolyogva.
-3 darab kiflit kérnék.-nézett az említett dologra.
-Parancsoljon.-tettem zacskóba és adtam oda neki.
-Köszi.-fizette ki és már el is ment.
Kedvesnek tűnt. Talán tényleg nem kellene első látásra elítélni. Folytattam tovább a munkám de a fiút nem tudtam kiverni a fejemből. Mikor lejárt a munkaidőm elindultam haza. Mikor kiléptem az ajtón szembe találtam magam ugyanazzal a fiúval. Ő kedvesen rám mosolygott,amit én viszonoztam.
-Mit szeretnél? Már bezártunk.-mondtam neki.
-Én hozzád jöttem.-mosolygott tovább.
-Honnan tudtad,hogy mikor végzek?-kérdeztem döbbenten.
-Megkérdeztem a másik lányt,aki ott volt.-magyarázkodott. Én meg csak mosolyogtam.-Egyébként,azért jöttem eléd,hogy megtudjam a telefonszámod.
-Öhmm..-hezitáltam,hogy megadjam e neki,de végül is mi bajom lehet belőle.-Tessék.-írtam fel a kézfejére.
-Köszi.-mosolygott.-Akkor majd hívlak.Szia.
-Szia.-köszöntem el.
El se hiszem ilyen nem történhet. Tőlem nem szokták csak úgy elkérni a telefonszámom ilyen helyes fiúk. De hiszen velem is történhetnek csodák, annyira nem vagyok én se béna. Ezekkel a gondolatokkal értem haza. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Leültem a kanapéra és kapcsolgattam a tv-t hátha találok valami értelmes adást. Már vagy 5 perce keresgéltem mikor valami romantikus film ment. Elkezdtem nézni.
Reggel arra kelek,hogy iszonyúan fáj a hátam. Nagyon kényelmetlen ez a kanapé miért kellett nekem itt elaludni. Kimentem a konyhába valami kaját csinálni mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. Nem tudtam,hogy felvegyem-e de végül megtettem.
-Háló.-szólok bele.
-Szia. Lucas vagyok.-szólt vissza egy férfi hang.
-Biztos rossz számot hívtál. Nem ismerek semmilyen Lucast.-épp leakartam tenni mikor megint megszólalt.
-Tegnap adtad meg a számod.-mondta.
-Jaa tényleg csak nem tudtam a neved,mert be se mutatkoztunk egymásnak.-nevettem kínosan.
-Igen..Szóval,azért telefonálok,hogy elhívjalak ma egy randira. Lenne kedved?-nem láttam de tudtam,hogy mosolyog.
-Öhmm lenne.-mosolyogtam.-Hol és mikor?
-Gondoltam érted mehetnék majd mikor végzel. Mikor is végzel?-kérdezte.
-5kor.
-Rendben ott leszek. De te az én nevem tudod de én a tiedet még mindig nem.-nevetett fel.
-Ja perszee...Lizzie vagyok.-tudom,hogy nem látja de mosolyogtam.
-Akkor 5re ott vagyok Lizz. Szia.-köszönt el kedvesen.
-Szia Lucas.-mosolyogtam.
Soha senki nem hívott Lizznek. Mindenki a teljes nevemen szólított. Furcsa volt de beletörődtem. Mikor elkészültem elindultam mosolyogva a munkahelyemre. Egész nap mosolyogtam mint a tejbe tök. Háromnegyed 5 volt mikor bejött Lucas egy..lánnyal. Én teljesen ledöbbentem a lány gyönyörű volt a fekete haja a kék szemével. Tudtam,hogy úgyis talál jobbat és még az orrom alá is dörgöli. Remek de ezt nem ússza meg szárazon megkapja a magáét most.
-Szia.-köszöntek mind a ketten kedvesen.
-Ne játszd az ártatlant. Tegnap este még az én számomat kérted el és ma reggel fel is hívtál.-kezdtem el kicsit hangosan beszélni,mire mind a ketten döbbenten néztek a lány meg épp megakart szólalni de én gyorsabb voltam.-Lucas ha a randinkat akarod lemondani ne egy lánnyal jelenj meg,mert ez így elég égő nekem. Ennyire még nem aláztak meg esküszöm. Takarodj innen.-csak úgy szórtam a szavakat,mire ők elkezdtek nevetni. Ja szóval ki is nevetnek nagyszerű. Épp,hogy megint leakartam ordítani belépett..mii nem értem ezekből kettő van.
-Hé tesó asszem a csajod összekevert minket.-nevetett Lucas,aki valójában nem is Lucas hanem Lucas testvére. Na jó összezavarodtam.
-Tessék?-kérdezte asszem Lucas.
-Elkezdett itt beszélni nekem,hogy ha a randinkat akarom lemondani ne egy lánnyal jelenjek meg.-nevetett még mindig Lucas testvére vagyis a testvére szerintem.
-Lizz elfelejtettem mondani,hogy van egy ikertestvérem. És Ryan a neve ő pedig a barátnője szóval ő nem én vagyok. Kijelentem,hogy szingli vagyok nyugi.-mosolygott de láttam,hogy a szeme sarkába összefutottak a nevetőráncok. Meg se tudtam szólalni csak égtem.
-Öhmm sajnálom.-fordultam Ryanék felé.
-Semmi baj.mondták mosolyogva most már nem nevettek szerencsére.
-Na megyek hozom a táskám.-mondtam gyorsan és hátramentem.
Ez is csak velem történhet meg. Elsőre jól beégettem magam. Remek. Megmostam az arcom,mert nagyon vörös volt. Nem használt. Na mindegy,kimegyek. Mikor kimentem már csak Lucas volt ott. A pultnak dőlve mosolygott rám.
-Meg ne merj szólalni.-közöltem vele előre.
-Rendben.-nevetett kicsit.-Mehetünk?
-Igen.-mosolyogtam.
Az út folyamán sokszor kérdeztem,hogy hova megyünk de nem adott rá választ. Mindig is kíváncsi természetű voltam. Kb 10 perc múlva megálltunk valahol a semmi közepén. Csodálkoztam,hogy hova hozott annyira elbambultam,hogy már csak azt veszem észre,hogy nyílik mellettem az ajtó. Látta,hogy csodálkozva nézek körbe. Megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Magas volt így nekem gyorsabban kellett menni,hogy ne maradjak le. Már 3 perce sétáltunk mikor megláttam egy tavat. Közelebb mentünk,Lucas leterített egy plédet,amit csak most vettem észre,hogy hozott magával meg egy kosarat. Szóval piknikezni készültünk. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Egyre több mindent tudtunk meg a másikról. Szőlőt dobáltunk egymás szájába ő mindig elkapta én pedig csak néhányszor amin ő nevetett,hogy milyen kis béna vagyok. Annyira cuki,hogy nem tudok rá haragudni,azért mert lebénázott. Már 11 körül járhatott az idő mikor épp a csillagokat néztük. Én oldalra néztem és pont akkor ő is.Közeledett én meg gondolkoztam. Nem akarok könnyűvérű nőnek tűnni. Nem engedem,hogy megcsókoljon érdemelje ki. Én gyorsan visszafordítottam a fejem ő pedig gondolom csodálkozva nézett. Nem mertem visszafordítani a fejem. Pár perc múlva felállt és invitált engem is. Elindultunk haza. Nem szólalt meg egyikünk se. Megálltunk a lépcsőháznál. Kiszálltunk mind a ketten ő a bejáratig elkísért épp megint megakart csókolni mikor én elfordultam megint.
-Szia Lucas. Jól éreztem magam veled.-mosolyogtam rá és bementem.