2.rész

Elmentem zuhanyozni és végig gondoltam az estét. Nem engedtem,hogy megcsókoljon nos igen, vagy keres majd vagy nem de ha igazán kellek neki, akkor fog keresni. Mikor a szőlőket dobáltuk egymás szájába jól éreztem magam sose voltam ilyen felszabadult egy fiúval. Sőt fiúm se volt még annyira, jó volt már barátom de így, hogy lefeküdjek vele meg minden nem volt ilyen komoly. Mikor vele voltam nem gondolkodtam csak cselekedtem nem gondoltam másra csak arra,hogy mi most ott vagyunk ketten külön a külvilágtól. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le. Reggel a telefonom pittyegésére keltem fel. Üzenetet kaptam. Tőle.
"Jó reggel :) Remélem nem keltettelek fel. -Lucas"
Nagyon aranyos volt tőle. Reméltem is, hogy nem adja fel. Gyorsan bepötyögtem neki egy választ és mentem készülődni.
Egy újabb unalmas nap a pékségbe. Ez az unalmas nap addig tartott amíg be nem jött hozzám Lucas. Vagy 20 percet beszélgettünk és elhívott közbe egy újabb randira ma. Amire én természetesen igent mondtam. Azt mondta sportosan öltözzek fel, én kérdeztem megint, hogy hova megyünk de nem mondott semmit csak azt ,hogy jön értem fél 6-kor. Nagyon vártam már a nap végét, hogy megint vele lehessek. Lassan de eljött a fél 6 és én már az ajtó előtt toporogtam, hogy mikor csenget fel. Egy fekete testnacit vettem fel egy fehér atlétával és egy fekete pulcsival meg egy tornacipővel. Fél múlt 5 perccel mikor csengetek. Kinyitottam az ajtót és Lucas rögtön magyarázkodni kezdett, hogy miért is késett.
-Bocsi,hogy késtem de a busz később jött be.-mondta. De én nem értettem, hogy miért jött busszal.
-Öhm..semmi baj. De miért jöttél busszal?-kérdeztem rá.
-Emiatt.-húzta elő a háta mögül a két görkorcsolyát és elmosolyodott.
-Ugye mi most nem görkorizni fogunk? Én nem tudok.-mondtam komolyan.
-Nem baj majd megtanítalak.-mosolygott.
-Hát jó.-mentem bele.
Felhúztuk a görkorit és elindultunk. Hát igen a lépcsőn elég érdekesen mentem le. De jó, hogy az elsőn lakok így nem kellett annyit lépcsőzni. Elindultunk én egy párszor elestem de ő mindig cukin felsegített meg kicsit nevetett de csak akkor amikor én is elkezdtem nevetni azon, hogy milyen béna vagyok. 8 óra lehetett mikor a parkba leültünk egy padra. Akkorra már mondhatjuk, hogy tudtam menni vele de a megállással volt gond. Mindig Lucas állított meg. Nagyon sokat beszélgettünk egyre jobban megismertük egymást. Csodálkozva hallgattam mikor mesélte, hogy a szülei nem nagyon tőrödnek vele és Ryannel küldik a pénzt nekik, mintha ezzel minden rendbe lenne. Megsajnáltam kicsit így megöleltem, meglepődött de visszaölelt. Én is elmeséltem neki az én családi hátterem, amit szörnyülködve hallgatott.
-És anyukád azóta nem is keresett?-kérdezte döbbenten.
-Nem.-mondtam ki nehezen.-Nem érdeklem.
-Biztosan szeret és érdekled csak nem tudja, hogy hogyan kérjen bocsánatot.-próbálta szépíteni.
-Nem mindegy hagyjuk inkább. Menjünk egy kört kezdek belejönni.-mosolyodtam el.
Ő felállt és segített nekem is. A parkba mentünk pár kört, aztán hazakísért. Feljött, mert ott volt a cipőnk. Mikor átvettük akkor csak álltunk egymással szembe, mikor elkezdett közeledni, mire én elfordítottam a fejét és adtam egy puszit.
-Szia Lucas.-köszöntem el tőle.
-Szia Lizz.-sóhajtott egyet.- Holnap is jövök érted fél 6-kor megint sportosan öltözz.-kacsintott.
Mikor kiment neki dőltem az ajtónak és mosolyogtam. Nem adja fel. Holnap hagyom magam megcsókolni, döntöttem el. Lezuhanyoztam, hajat mostam és lefeküdtem aludni.
Reggel megint egy üzenetre keltem,amit Lucas küldött. Visszapötyögtem neki megint és indultam készülődni.
A munkába nem tudtam másra gondolni csak Lucasra. Ez a fiú teljesen elvette az eszem. Ahogy belegondolok, hogy ma este megcsókol a lábam is beleremeg. Ha most beleremeg mi lesz akkor istenem. Nyugii Lizzie nem lesz baj. Ma este én zártam így kicsit később indultam haza. 5:15re értem haza. Jó szóval van bő 15 percem elkészülni. Gyorsan rohantam megmosakodni, átöltözni, kisminkelni magam ami annyiból állt, hogy tettem egy kis korrektort meg szempillaspirált. Épp mikor végeztem a hajam fésülésével és felkötöttem lófarokba, akkor csöngettek. Boldogan nyitottam ajtót. Mikor megláttam Lucas kezébe a rózsát olyan boldogság töltött el. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Közel hajoltam hozzá és adtam neki egy szájra puszit. Éreztem, hogy meglepődik.
-Várj ezt vízbe rakom mindjárt jövök.-mondtam és elmosolyodtam,azon a döbbent arcán.
Mikor kimentem mosolyogva fogadott. Azt hittem meg fog csókolni de nem tette. Meg fogta a kezem és elindultunk. Kinyitotta nekem az ajtót, aztán körbe ment és beszállt. Az út csendesen telt. Megálltunk egy falmászó terem előtt. Én ránéztem Lucasra, aki csak elmosolyodott. Tetszik, hogy mindig ilyen sportos helyekre visz nem ilyen étterem meg minden az már olyan megszokott. Minden pasi odaviszi a lányokat. Ez az egyik ami tetszik Lucasba, hogy ő nem ő egyedi. Mikor bementünk ránk tették azt a kötelet,ami megtart minket ha leesünk. Hát igen a közepéig eljutottam de nem tudtam feljebb menni. Meg amúgy se mertem leakartam menni csak féltem. Szóltam Lucasnak is, hogy leakarok menni.
-Engedd el magad.-mondta.
-De lezuhanok.
-Nem zuhansz le. Dőlj hátra kicsit és engedd el magad csak a lábaddal lökd el magad a faltól mindig.-magyaráztam, hogy hogyan kell.
-De én félek, hogy lezuhanok.
-Nem fogsz. Megfoglak.-jött közelebb és megfogta szó szerint a seggemet. Ránéztem.
-Bocsi de másképp nem tudok segíteni.-nevetett fel kicsit.
-Hát jó.-egyeztem bele. Jött velem együtt. Fogott miközben mind a ketten jöttünk le.
Elindultunk haza. Az út ismét csendben telt. Mikor megérkeztünk kiszálltunk és felkísért egészen az ajtóig. Csak néztünk egymásra. Puszit akartam neki adni az arcára de mikor már csak 1 centire voltam tőle odafordítottam a fejét és a pusziból csókot csinált. Meglepődtem de visszacsókoltam.
-Bocsi de már nem bírtam tovább.-nézett a szemembe. Én pedig megcsókoltam. Ő a derekamat fogta én pedig a kezem nyaka köré kulcsoltam és elkezdtünk befelé haladni a házba. A lábával becsapta az ajtót. Megijedtem. Én még nem akarok vele lefeküdni nem állok még készen rá. Mikor már a kanapén csókolóztunk úgy, hogy rajta se volt felső és rajtam se, eltávolodtam.
-Figyelj..Khmm.én még ezt nem akarom.-fordítottam el a fejem, nehogy meglássa,a hogy elpirulok.
-Semmi baj.-fordította oda a fejemet és rám mosolygott.
-Tényleg?-kérdeztem félénken.-Mert én még..-félbeszakított.
-Tudom,hogy még szűz vagy.-mondta ki én meg döbbentem néztem rá és rögtön elvörösödtem. Ezt honnan tudja?
-Honnan tudod.-kérdeztem meg még mindig az ölébe ülve.
-Ahogy meséltél magadról meg arról,hogy még nem volt komoly kapcsolatod. Meg, hogy nem engedted, hogy megcsókoljalak mikor próbálkoztam.-mesélte.
-Jaa..értem.-hajtottam le a fejem.
-Hallod.-emelte fel a fejem.-Ne tartsd ezt cikinek. Várok rád addig amíg kell.-mosolygott.
-Akkor mi most..-kezdtem el de megint félbeszakított.
-Igen együtt vagyunk.-mosolygott.-Mármint ha te is akarod.-kezdett el magyarázkodni mire megcsókoltam.-Akkor ez egy igen?
-Igen.-mosolyogtam rá.-Itt alszol?-kérdeztem spontán magam se tudom miért. Talán nem kellett volna.-De izéé nem muszáj nem tudom miért kérdeztem.
-Igen itt alszok ha akarod.-mosolygott és megcsókolt.
Elmentünk mind a ketten zuhanyozni persze külön. Aztán lefeküdtünk aludni. Ő hátulról átölelt és így aludtunk el. Boldog voltam.