23.rész

Az este nagyon jól telt, egy csomó képet csináltunk. Megismertem a szervezet többi tagját is. Mint kiderült Jacknek van egy barátnője Emily és ő is benne van ebben az egészben. Nagyon jófej, hamar összebarátkoztunk vele. Megbeszéltük Dianaval és Emilyvel, hogy ráijesztünk a többiekre. Elkezdték aggódva mesélni, hogy eltűntem és nem találnak sehol. Én kimentem addig gyorsan a faházból bezártam a hátsó ajtót meg az elsőt is. Ott állok az ajtó előtt és nézem, ahogy mozog a kilincs és kiakarnak jönni. Hallom, hogy kétségbe esettek, hogy hova tűntem. Várok még 5 percet majd aztán bemegyek.
-Szia Lizz.-köszönt egy negyvenes éveiben járó nő.
-Ööö jó estét. Ismerjük egymást?-kérdeztem furán.
-Nem hiszem, hogy te ismersz de én ismerlek téged. Ha jól látom kicsit részeg vagy már.-kuncogott fel.
-Hát öö..-kezdtem volna magyarázkodni de nem tudom, hogy minek.
-Ne magyarázkodj, nekem ne. Gyere beszélgessünk kicsit.-nyújtotta a kezét.
-Miről?
-Csak gyere.-fogta meg a kezem és húzott maga után.
 Elkezdett esni az eső, dörgött az ég meg villámlott is. A faháztól nem messze volt egy kis pad és fölötte egy tető, oda leültünk és beszélgettünk.
-Igaz most egy nagyon jó buliba vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-válaszoltam.
-És ha jól tudom, akkor benne vagy egy drogos szervezetbe is és annak van most egy bulija.-nevetett fel.
-Ezt meg honnan tudja?-kérdeztem döbbenten, egy pillanatra kijózanodtam.
-Az most mindegy aranyom.-simította meg az arcom.
-Mit akar maga tőlem?
-Én? Én ugyan semmit.-mosolygott még mindig.
-Akkor miért beszélgetünk itt egy padon?-tettem fel sorra a kérdéseket.

-Erre te tudod a választ. Te tudod miért bíztál meg bennem rögtön és miért jöttél el velem ide.
-Még mindig nem értem magát.-néztem a szemébe.
-Nem kell megérts.-nevette el magát.-Figyelmeztetni akarlak.
-Mégis mi miatt?-kérdeztem.
-Annyit mondok, hogy ma semmiképp ne üljetek kocsiba.-állt fel mint aki menni készül.
-Mi? Miért?-álltam fel én is.
-Csak hallgass rám. És ha még is kocsiba ültök ne forduljatok hátra Lucassal Dianahoz és Rynhez.-távolodott az alakja a nőnek akinek a nevét se tudom.
-De miért??-kiáltottam utána.
-Hasonlít egy régi álomhoz, mely ha megvalósul megváltozik mindenki élete.-hallottam még hangját majd eltűnt. Nem értem.
Visszasétáltam a faházhoz vettem egy nagy levegőt és benyitottam. Itt mintha visszajött volna az alkohol hatása.

-Lizz, hol voltál? Nagyon megijedtünk, hogy eltűntél.-jött oda rögtön Lucas.
-Nyugi van nem tűntem el csak kicsit megijesztettünk titeket a lányokkal.-nevettem.
-Jó szerintem megártott neked a mai este te tiszta részeg vagy.-állapította meg.
-Dehogyis részeg.-jött oda Emily és Diana de útközbe elestek, amin jót nevettek.
-Jó szerintem vigyük haza a csajokat.-mondta Ryan.
-Én még maradni akarok, ugye maradunk Jackikee.-állt fel Emily és Jack nyaka köré fonta a kezét.
-Nem téged is hazaviszlek.-mondta szigorúan Jack.
-De mi még bulizni akarunk.-nyávogtunk mind a hárman.

-Majd legközelebb.-mondta Lucas.
-Srácok mi leléptünk majd holnap takarítsatok már ki.-kérte meg őket Ryan és megfogta Diana kezét.
Felvettek minket az ölükbe és úgy vittek ki minket a kocsiig. Én az anyósülésen Lucas vezet, Diana meg Ryan pedig hátul. Pont mint az álmomba még régen. Eddig minden egyezik, lehet részeg vagyok de erre emlékszek. A nő lehet ezt az álmot emlegette? Részegek vagyunk és a kocsiba ülünk. Diana és Ryan nagyon jól elvoltak, mi hátrafordultunk és mikor előrefordultam és ugyanazt kiáltottam mint álmomba: "LUCAAAAAAAAS KAMION".
Lucas odanézett elrántotta a kormányt. De nem tudta kikerülni a kamiont. Átrepültünk a kamionon, majd a kocsi leért a földre és gurult én pedig nem emlékszem többre. Elsötétült minden..lehet örökre.

22.rész

Most féltünk tőlük nagyon. Nem tudom miért de elérték azt, hogy féljünk.
-Mindent tudtok?-kérdezte Lucas. Mi pedig bólintottunk.
-Elakartuk mondani de nem most.-mondta Ryan nyugodtan. Közeledtek mi pedig hátráltunk.
-Most féltek tőlünk?-nézett ránk döbbenten Ryan. Mi nem válaszoltunk csak oldalra néztünk.
-Mi nem ezt akartuk elérni.-jött oda hozzám Lucas én pedig megremegtem.-Tényleg ennyire félsz? Nem bántalak. Téged nem. Sőt senkit.
-Magyarázzátok meg az egészet.-nyögte ki Diana.
-Ja az jó lenne.-mondtam én is.
-Hát jó. Üljetek le.-mutatott a kanapé felé Ryan.-Ez úgy kezdődött, hogy a kereszt apánk volt szó szerint a helyi keresztapa. Díler volt. És most a levelébe megkért minket, hogy ezt folytassuk. Nem úgy halt meg ahogy azt anyáék tudják. Ők azt mondják, hogy autó balesete volt. Ami félig igaz, de ők véletlennek mondják de az ellenségei ölték meg.
-Na ez most egyszerre így sok volt. De viszont nem érdekelnek a veszélyek. Benne akarok én is lenni a csapatba.-álltam fel.
-És én is.-állt mellém Diana.
-De ez veszélyes. Nem akarjuk, hogy bajotok essen.-aggódtak rögtön.
-Kemény csajok vagyunk mi. Benne akarunk lenni.-mondta Diana.
-Igen.-helyeseltem én is.
-Ryan?-nézett Lucas Ryanre.
-Ha nem keverednek nagyobb ügyekbe akkor felőlem.
-Így én is benne vagyok.-mosolyodott el Lucas.
Az este még megtanítottak minket a cserére, verekedésre, fegyver használatra stb...
-Elég jól megy.-fogta meg a derekam Lucas és közelebb húzott magához.-Terepen bizonyíts majd.
-Fogok is.-csókoltam meg.

Reggel arra keltem, hogy Diana szó szerint ugrál az ágyamon.
-Mi van már?-kérdeztem full álmosan.
-Melóba kell menni hahóó.-keltegetett.
-Basszus tényleg.-keltem ki gyorsan.-Lucasék?
-Már elmentek. Na de siess.
-Megyek már.
Épp, hogy beértünk nyolcra szóval szerencsénk volt. A mai nap unalmasan telt egészen estig, amikor ugyanis megkaptuk az első feladatunkat. Átkell adjunk pár drogot. Hazamentünk Dianaval kivettük a fiókból a fegyvereket, elraktuk. Az anyagot is eltettük és indultunk is. Egy részen elváltunk és azt beszéltük meg, hogy 30 perc múlva találkozunk. Ez a csere nem is olyan bonyolult tök könnyű.

 Bár az embereket sajnálom akiknek eladom. Nem kellene drogozniuk, elrontják az életüket. Lehet én is pont ezzel rontom el, hogy beszálltam ebbe. De egyszer élünk, és én bízok benne, hogy nem fogunk lebukni. Lucas, Ryan és Diana ott voltak mikor visszaértem már. A fiúk megdicsértek minket. Vidáman beszélgettünk, nevettünk miközben mentünk haza. Egyszer csak odajön 3 fekete ruhás ember és Lucasékat elkezdik ütni, verni. Mi annyira megijedtünk, hogy hirtelen nem tudtunk mit csinálni. Jött egy kisbusz abból kiszállt még két ember azok pedig minket fogtak el és mind a négyünket betuszkoltak a kisbuszba. A fiúktól elvették a fegyverüket, minket nem kutattak át. Szerintem nem gondolták, hogy benne vagyunk mi is a szervezetbe. Egyszer csak megállt a busz. A fekete ruhás férfik kiszálltak és Ryanéket bevittek egy kis fa házba, minket pedig ott hagytak megkötözve. Azt láttuk, hogy az emberek kijönnek és elmennek egy másik kocsival. Itt hagytak volna minket? Minden esetre jó, hogy volt nálam egy kés amit nagy nehezen kivettem a tartójából és elvágtam a kötelet majd a Dianaét is. Istenem de hülyék még az ajtót is nyitva hagyják a buszon. Bementünk a fa házba de arra nen számítottunk, hogy Lucasékon kivül más is lesz ott.
-Na itt vannak a kis barátnőitek. Ide a fegyvert!-kiabált ránk.
-Ohh szóval maga az ellenség. Hmm.-kezdte Diana. Már rögtön tudtam mit akar.
-Mindig is imádtuk a rossz fiúkat.-folytattam.-Főleg az ilyen kigyúrtakat.-mosolyodtam el.
-Srácok nem bánjátok, ha a csajaitokkal elleszek egy-két óráig? Hát persze, hogy nem.-eresztett felénk egy perverz mosolyt.-Vegyétek le a felsőtöket.
Mi azonnal engedelmeskedtünk és levettük. Odajött hozzám majd Dianahoz.
-A fegyvert dobjatok csak el.-mosolygott ránk.
Eldobtuk de nem annyira messzire. Odafordultunk felé, kapott az alkalmon és közelebb lépett hozzám. Mikor már egy centire volt a szája az enyémtől jól tökön rúgtam. Összeroskadt annyira fájt neki, Diana rögtön felvette a két fegyvert és rászegezte. Én elvágtam gyorsan Lucas kötelét amivel meg volt kötözve majd odaadtam a kést, hogy Ryanét is vágja el. Addig vittem kötelet és megkötöztük azt a férfit. Felvettük Dianaval a felsőnket és rohanni kezdtünk. Egészen hazáig futottunk.
-Ezek meg kik voltak?-kérdeztem kifulladva, mikor beértünk a lakásba.
-Ő volt az egyik aki megölte a kereszt apám.-nézett rám idegesen Lucas.
-Máskor ilyet, nehogy csináljatok!-mondta szigorúan Ryan.
-Most miért? Ha nem kezdtünk volna vele flörtölni még mindig ott rohadnánk abba a fa házba.-emelte fentebb a hangját Diana.
-Jó jó nyugi van. Tényleg veszélyes volt de ha nem kockáztattunk volna még mindig ott lennénk.-adtam igazat mindenkinek.
-Jogos.-ült le a kanapéra Lucas.
-De nekünk mennünk kéne.-mondta Ryan.
-Maradjatok itt. Ilyen későn ne menjetek már sehova. Azok az emberek megtámadhatnak ha észrevették mit műveltünk a főnökükkel.-szólt közbe Lucas.
-Igazad van.-mondta Diana.
Diananak és Ryannek kihúztam a kanapét, hogy legyen hol aludniuk. Mi pedig a szokásos helyünkön aludtunk.Másnap munka után mikor Dianaval mentünk haza. Megbeszéltünk, hogy egy darabig együtt fogunk lakni Dianaéknál, mert az ő háza a legnagyobb. Na szóval mentünk haza mikor megállított Lucasék egyik embere.
-Sziasztok csajok. Ryanék azt mondták jöjjek elétek és menjünk a helyünkre. Ma este egy kis lazítás lesz.-mondta Jack.
-Hello.-köszöntünk.-Milyen lazítás?-kérdeztem.
-Új helyet vettünk a csapatnak, mert az előzőt tudták, hogy hol van. Meg a cuccot is jól sikerült átadni. Meg úgy minden szóval egy kis buli lesz.
-Ohh induljunk.-lelkesedett Diana.
Elindultunk az új helyünkre, ami szerintem nagyon jó helyen van. Mikor odaértünk már ment a zene ezerrel. Lucas és Ryan a kanapén ülve beszélgettek kezükbe egy-egy sörrel. Mi odamentünk, ők pedig az ölükbe húztak. Nagyon jó volt az este .
-Kértek egyet?-nyújtotta felénk a füves cigit Jack.
-Most egy nem a világ.-nyúltam érte. És utánam ugyanúgy Diana, Lucas és Ryan is vett egyet.
Nagyon durva, amit Jack csinált én nem tudtam megcsinálni. Szívott egy nagyot a cigiből és utána az orrán is meg a száján is fújta ki. Én mikor megpróbáltam majd nem megfulladtam.

21.rész

A temetésre készülődünk épp Lucassal. Végig Lucas mellett voltam, amikor a pap mondta a szövegét Lucasnak és Ryannek folytak a könnyei. Annyira rossz volt őket így látni. Temetés után sokan jöttek oda Lucashoz, Ryanhez és a szüleihez részvétüket nyilvánítani. Hát nem pont egy temetésen akartam megismerni Lucas szüleit de ha már így hozta a sors akkor nincs mit tenni. Egész jól kijöttem ma a szüleivel remélem ezt nem csak én gondolom így. Épp ültünk be a kocsiba mikor egy fekete ruhás férfi odajött Lucashoz és egy boritékot adott neki. Mikor beült a kocsiba kivette a boritékból a levelet és olvasni kezdett. Elég idegesen hajtotta össze.
-Mi áll benne?-kérdeztem.
-Ez a végrendelete számomra és Ryan számára külön.-mondta idegesen.
-És mi az, amit rátok bízott?-kérdeztem újból.
-Ne érdekeljen.-auu ez most fájt így tőle.-Bocsi, nem direkt mondtam így de előbb ezt Ryannel szeretném megbeszélni.
-Rendben.-motyogtam gombóccal a torkomban.
Mikor hazaértünk Lucas elment Ryanhez. Nem telt el 15 perc de Diana már az ajtómba toporgott.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. Jó szerintem valami gáz van.-jött beljebb.
-Mi történt?-csodálkoztam.
-Ryan kapott egy dobozt egy fekete ruhás embertől, aki azt mondta, hogy a keresztapja küldte neki és Lucasnak. Mikor belenézett idegesen csukta be, én megkérdeztem, hogy mi van benne de azt mondta h nem érdekes és, hogy Lucassal kell megbeszélje. Nem hiszem el, hogy nem érdekes, mert mikor belenézett én is láttam benne egy..-felsóhajtott.-Egy fegyvert.
-Egy fegyvert??? Jézusom.-fogtam meg a fejem.-Lucas egy végrendeletett kapott, ami az övé és Ryané. Kezdek megijedni. Kiváncsi vagyok mi van abba a dobozba meg levélbe.
-Én is.-nézett maga elé Diana.
Pár perc múlva kaptam egy sms-t Lucastól Diana meg Ryantől. Ugyanaz állt mind a kettőbe. "Ma este tesós estét tartunk nem megyek haza. Szeretlek puszi".
-Te mennyire hiszed el ezt a "tesós estét?-rajzoptam macskakörmöket a levegőbe ujjaimmal.
-Nem nagyon.
-Hát én se.-huppantam le a kanapéra Diana mellé.
Az este sokaz beszéltünk Lucasról és Ryanről, hogy vajon mit csinálhatnak. A nagy beszélgetésekbe el is aludtunk.
Reggel mikor felkeltünk még nem volt itthon Lucas. Diana egész nap nem ment haza hanem nálam volt. Hivogattuk őket de nem vették fel, üzenetekkel bombáztuk őket de nem válaszoltak. Olyan este 10 körül jöhetett meg Lucas és, ahogy hallottuk Ryan is.
-Shh lehet, hogy Lizz már alszik.-mondta Lucas.
-Jójó.-felelte Ryan.-Nekem is haza kéne már mennem Dianahoz.
-Nem még nem alszok.-kapcsoltam fel a villanyt.
-És én se.-jött utánam Diana.
Az jó. Mit csináltatok ma?-kérdezte Ryan.
-Ezt mi is kérdezhetnénk tőletek.-felelt frappánsan Diana.
-Egész nap hivosgattunk titeket meg üzeneteket küldtünk.
-Jéé tényleg.-nézték meg a telefonuljukat.
-Le voltunk némítva. Nem értünk rá.-mondta Lucas. Majd levették a pólójukat ami mellesleg tiszta kosz volt. Ahogy rájuk néztünk egyből megláttuk azt a pár sebet rajtuk.
-Ti mi a fenét csináltatok este?-kérdeztem magasabb hangnemben.
-Mik ezek a sebek rajtatok?-vitte feljebb a hangját Diana is.
-Nem mindegy az nektek?-nézett ránk Ryan.
-Ha már haza se lehet jönni úgy, hogy ne kérdezzenek minket ki akkor jobb ha megyünk.-mondta Lucas és vissza vette a pólóját, ugyan ezt cselekedte Ryan is majd elmentek mindenféle szó nélkül.
-Hát ezt nem hiszem el.-ültem le a kanapéra.
-Mitől lettek ilyen ridegek?-ült mellém Diana.
-Fogalmam sincs. Tuti köze van hozzá a levélnek és doboznak.
Ott ültünk a kanapén és gondolkoztunk.
-Hé mi lenne ha követnénk egyszer őket?-kérdezte Diana.
-Jó ötlet de ügyesnek kell lennünk, nehogy lebukjunk.-támogattam ötletét.
-Szerinted most hol lehetnek?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Hívjuk fel őket szerinted?
-Hát nem tudom. Max lecsesznek megint minket.
-Hát ja.-vette  elő a telefonját Diana és hívta Ryant majd kihangosította.
-Szia.-köszönt Ryan.
-Sz-szia Diana vagyok. Figyelj sajnáljuk nem akartunk kérdezősködni, meg feljebb vinni a hangunkat.
-Nem gond. De mennem kell Szia...sztok.-tette le.
-Honnan tudta, hogy ki vagy hangosítva?-csodálkoztam.
-Nem tudom.-nézett Diana a telefonra.
Úgy érzem mintha Lucasék kiakarnának minket ebből zárni. De nem tudom, hogy miért.
-Diana.-kiabáltam ki.-Öltözz kémkedni megyünk. Hol találkoztak Ryanék mielőtt idejöttél hozzám?
-Ryanéknél azt hiszem.-vette fel fekete nadrágját.
Én is átöltöztem majd elindultunk. Az ajtó zárva volt tehát nincsennek itthon. Remélem itt lesz a doboz és a levél.Szétnéztünk mindenhol de nem találtuk. A nappalin mentem épp keresztül mikor megláttam egy dobozt az asztal alatt, rögtön szóltam Diananak majd kinyitottuk. Tele volt fegyverrel, tölténnyel, pénzzel és egy listával. A listán emberek és helyek nevei voltak. Benne volt a dobozba a levél is. Kivettük a boritélból majd olvasni kezdtünk. De ami abba a levélbe állt mindkettőnket ledöbbentett. Komolyan folytatni akarják ezt Lucasék?
-Mindig is kiváncsi természetűek voltatok.-szólaltak meg a hátunk mögött. Mi rögtön hátrafordultunk, kezükbe fegyver volt és volt pár seb az arcukon.

Trailer

Sziasztok.:)
Csináltam a blognak egy trailer-t.
Remélem tetszeni fog mindenkinek. :)

20.rész

Ma bejött a pékségbe Amber. Csodálkozva néztem mivel Franciaországban ment 2 hónapja és csak jövőhónapba kellett volna hazajöjjön.
-Jajj Lizzie annyira sajnálom, ahogy meghallottam, hogy mi történt már jöttem is haza.-ölelt meg.
-Köszönöm de miattam nem kellett volna.-ráztam meg a fejem.
-Dehogyis nem, végre újra együtt a család muszáj volt hazajönnöm.-mosolygott.
-Hát köszönöm Amber.
-Ez alap drágám. Na de nyomás vissza dolgozni erre az egy órára, mert utána megyünk vásárolgatni. Diana te is jössz?-fordult kedvesen Diana felé.
-Ha nem zavarok.-mosolygott Diana.
-Dehogy zavarsz ne butáskodj már. Na akkor egy óra múlva itt vagyok.-ment ki.-Sziasztok.
-Szia.-kiáltottunk utána.
Nos tényleg, másodpercre pontosan egy óra múlva belépett az ajtón Amber.
-Mehetünk?
-Igen csak bezárunk.
Nagyon jól telt a délután, egyik boltból a másikba mentünk. Egy csomó új ruhát vettem meg Diana is és Amber is. Annyira bírom, hogy Amber 35 éves de még mindig nagyon fiatalosan öltözik és az alakja is megvan hozzá. Vásárlás után hazamentünk hozzánk. Lucas már otthon volt és a Tv-t nézte.
-Szia Lucas.-léptem be.
-Sziaa.-állt fel azonban mikor meglátta Diana-t és Ambert rögtön köszönt nekik is.
-Jó napot! Szia Diana.
-Azt hiszem ti még nem ismeritek egymást. Amber ő itt a barátom Lucas, Lucas ő itt Amber anya testvére.-mutattam be őket egymásnak.
-Örvendek.-nyújtotta a kezét Lucas.
-Én is Lucas. De tegezz nyugodtan nem vagyok én olyan öreg.-nevetett Amber.
Nem sokáig volt nálunk Amber se Diana. 6 körül haza is mentek.
-Holnap igaz nem dolgozol?-húzott az ölébe Lucas.
-Nem.-mosolyogtam.
-Akkor jó, mert én se. Arra gondoltam, hogy Dianaékkal elmehetnénk paintballozni.-kérdezte.
-Én benne vagyok.
-Remek. Ryan is mondta, hogy rábeszéli Dianat.

Másnap vidáman keltünk fel, csináltam omlettet reggelire, evés közbe Tom és Jerry-t néztünk. Igen érett felnőttek vagyunk. Egész délelőtt a kanapén fetrengtünk, olyan 2 körül kezdtünk el készülni és indultunk a megbeszélt helyre. Nagyon vicces volt ez az egy-két óra. Dianaval végig nevettük, látni kellett volna, ahogy Lucas és Ryan a fűbe bukfenceznek majd szaladnak tovább. Egyszer annyira szaladt Ryan, hogy nekiment egy fának Lucas pedig annyira nevetett, hogy elesett egy kőben. Ryannek és Lucasnak lett egy két véraláfutásos rész a felsőtestén, nekünk nem mert mi lányok vagyunk és kíméltek minket. Hahaha.
Hazafele út vettünk 2 pizzát és mentünk Ryanékhez. Mikor felmentünk előkészítettük a helyet, hogy filmezni tudjunk. Film közbe megettük a pizzát. Miután vége volt a filmnek és Lucas mellkasának dőltem, annyira álmos voltam, hogy majdnem bealudtam.Egyszer csak megcsörrent Lucas telefonja.
-Szia anya.-köszönt bele, mi pedig visszafojtott lélegzettel hallgattuk a beszélgetést.-Tessék?-torzult el Lucas arca.-De hogyan? Mi? ...Értem. Sziasztok.-tette le és  láttam, hogy bekönnyezik.
-Úristen mi történt?-mentem oda hozzá.
-Ryan..meghalt keresztapu.-mondta ki nagy nehezen a szavakat én pedig megöleltem.
Lucas mesélt már a keresztapujáról, nagyon szerették őt Ryannel. Kiskorukba mindig ő játszott velük és törődött velük nem pedig a szüleik. Szóval Dianaval ott vigasztaltuk a két fiút. Ez olyan rossz. A tegnap és a mai nap is olyan jó volt Amber, vásárlás, paintball, filmezés aztán egy másodperc alatt minden megváltozik. Nekünk Dianaval ez a nap nagyon jó volt viszont Lucasnak és Ryannek ez most nagyon fájhat. Egyik percben még nevetünk a filmen majd jön egy hívás, ami megváltoztatja az egész napot. Szegények mit élhetnek most át? Most, hogy belegondolok nekem is nagyon nehéz volt ez most nekik is ilyen. Belegondoltam teljesen elszörnyülködtem, hogy most mi lesz annyi minden történt már az elmúlt egy hónapba.

 A kanapén aludtunk el mind a négyen. Reggel iszonyú hátfájással keltünk fel, hát elég érdekesen aludtunk el az biztos.

Lucas és Ryan egész nap szomorúak voltak. Mi a nap 24 órájában mellettük voltunk, a temetést elintéztékna szülei. Holnap lesz itt a városba mivel a keresztapukája idevalósi volt. Este Lucas és Ryan elküldtek minket azzal, hogy egyedül akarnak most lenni. Mi megértettük és eljöttünk. Remélem nem lesz velem olyan mint én voltam vele. Bár lehet megérdemelném, biztos nagyon rosszul esett neki akkor és nekem is nagyon rosszul esne. 

19.rész

-Folytassa doktor úr kérem.-kérleltem.
-Nagyon sajnálom de a baba meghalt. Nagy ütődés érte és nem élte túl.-közölte halkan de érthetően Mr.Smith.
Nem hiszem el. Az első kisbabám meghalt, csak is az én hibámból. Én nem reagáltam semmit csak hallgattam könnyes szemekkel.
-És most mi a teendő?-kérdezett rá Lucas, de neki is elcsuklott a hangja.
-A kisasszonynak halva kell megszülnie a kicsit.-Mr.Smith.
1 óra múlva már a szülőszobában voltam. Pár perc múlva el is kezdődött. Lucas végig mellettem állt és fogta a kezem. Mikor megláttam a kicsit, hogy hallott egy világ omlott össze bennem. Annyira nagyon vártuk már terveztük, hogy melyik lesz majd a szobája, gyerekhordozókat is nézegettünk már de ez mind hiába volt. Kimentünk a kocsihoz és elindultunk, egyikünk se szólalt meg. Mikor felmentünk a lakásba bemetem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Elővettem a szekrény aljáról a dobozt és belenéztem. Kezembe akadt a penge, néztem egy darabig majd egy karcolást csináltam a kezemen. Megint néztem egy ideig és csináltam még egy karcolást. Jézusom mit csinálok? Hirtelen visszadobtam a dobozba a pengét egy zsepivel letöröltem a vért és azt is belelöktem a dobozba. Hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a szobából és vittem magammal a dobozt. Lucas a kanapén ült és engem nézett, begyújtottam a kandallót felnyitottam a dobozt és kezdtem beledobálni a dolgokat. Először kezdtem a zsepikkel, majd a képekkel, gézlapokkal és végül ránéztem a pengére és azt is beledobtam a tűzbe.

Aztán rádobtam a dobozt is. Mindent kidobtam kivéve egy dolgot. Apa fényképét, azt a kezembe tartottam és azt néztem. Lucas a hátam mögé állt és megölelt én meg gyorsan elrejtettem a a karomat.
-Lizz mutasd a karod.-szólt rám.
-Nem.
-Lizz!-vette kezébe a kezem és megnézte.-Lizz ne már.
-Lucas két karcolás nem is vágás és, amint láttad most dobtam ki mindemt nem fogom többet csinálni de értsd meg, elveszettem a kisbabánkat akit halva kellett megszüljek és ez nem minden anya álma hidd el. Ez nekem nagyon nehéz volt. A szemem becsukhatom ha nem akarom látni, amit nem akarok de a szívem nem csukhatom be az érzelmek ellen meg a fájdalom ellen és ez nagyon fáj.-fakadtam sírva.
Beszaladtam a fürdőbe bezártam az ajtót nekidőltem a falnak és sírtam.

-Lizz engedj be.-dörömbölt az ajtón Lucas.
-Hagyjál békén.-kiabáltam.
-Lizz nem! Engedj be vagy esküszöm betöröm az ajtót.-dörömbölt tovább de én nem reagáltam.
Már csak annyit veszek észre, hogy az ajtó elterül a földön Lucas pedig az ajtóban áll. Hirtelen odajön mellém és megölel nem zavartam el, hanem visszaöleltem.
-Tudom, hogy most ez nehéz neked hidd el nekem is az. De itt vagyunk egymásnak.-törölte le hüvelyk ujjával a könnycseppeket. Felvett az ölébe és bevitt a szobába. Lefeküdt mellém és hamarosan mind ketten már az álmok világába voltunk.

Reggel, amint felkeltünk elmentünk anyához. Igen a hónapok során kiengedték a kórházból.
-Szia anya.-öleltem meg.
-Sziasztok.-ölelt vissza.-Lizzie mi lett a hasaddal?-Tegnap legurultam a lépcsőn rá egy órára pedig görcseim voltak, Lucas bevitt a kórházba ahol Mr.Smith azt mondta, hogy..-felsóhajtottam.-Hogy meghalt és halva kellett megszüljem.-könnyeztem be. Anya megölelt és láttam, hogy neki is könnyes a szeme. Még ott voltunk egy-két órán át majd hazamentünk. Este felé csengettek. Diana és Ryan jöttek be vidáman. -Olyan cuki kiságyat láttunk a kicsinek. Muszáj megvenni.-mondta vidáman Diana.
-Kár, hogy nem lesz rá szükség már.-álltam fel és bementem a szobába még hallottam, ahogy Diana kérdezi hogy mi történt. 5 perc se telt el de már Diana a szobába volt.
-Annyira sajnálom Lizzie.-ölelt meg.
Pár percig öleltük egymás majd mikor bejött Ryan elváltunk.
-Lizzie sajnálom.-ölelt meg ő is.
-Bármi baj van szóljatok.-nézett rám majd Lucasra Diana.
-Rendben köszi.-mosolyodtam el halványan.
11 fele mentek el Ryanék mi meg lezuhanyoztunk és mentünk aludni.
Reggel mikor felkeltem keltettem Lucast is mert dolgozni kell menni. Vagyis nekem nem kéne, mert a terhesség miatt nem kellett de már nem vagyok terhes.
-Sziasztok.-mentem be a pékségbe.
-Szia.-köszöntek.-Lizzie hogy-hogy bejöttél?-kérdezte a főnököm.
-Már nem vagyok terhes.-jelentettem ki majd felvettem a kötenyt.
-Mi történt?-csodálkozott.
-Elvetéltem.
-Sajnálom.-szomorkodott el.
Egész nap a munkára figyeltem nem akartamásra gondolni. De muszáj lesz túllépni rajta valahogy. Talán majd pár hét múlva könnyebb lesz. Mikor kiléptem az üzletből szétnéztem. Őszies az idő, a falevelek már sárgulnak. Olyan szép ilyenkor minden. Elnéztem jobbra. Egy férfi a kislánya kezét fogva ment át a zebrán a kislány kérlelte apját, hogy menjenek cukrászdába. Annyira aranyos volt. Elndultam. Egy játszótér mellett jöttem el, a gyerekek csúszdáztak, homokoztak, hintáztak. Az anyuka lökte a kisfiát a kisfiú meg boldog volt, nevetett. A játszótér kapuán egy anyuka tolta be a babakocsit. A baba aludt, olyan aranyos volt. Odamentek a homokozóhoz és szólt gondolom a férjének meg a kisfiának, hogy induljanak. Egy családként léptek ki a kapun, a kisfiú ugrált az apja mellett és fogta a kezét az anyuka pedig a babakocsit tolta. Megálltak, mert a kisfiú szomjas volt. Amig az anyuka elővette a táskájából az üveget addig a fiú a babakocsihoz ment és megsimogatta testvére arcát. Remélem majd egyszer nekem is ilyen boldog családom lesz Lucassal. Pislogtam kettőt felfelé, hogy a könnyek ne törjenek utat maguknak, majd elindultam. Mikor hazaértem már Lucas otthon volt. -Szia.-köszöntem. -Hello.-jött oda és adott egy puszit a számra.-Hol voltál ennyi ideig? -A hosszabb úton jöttem a játszótérnél.-pakoltam le a táskám. -Ja értem.-értette meg rögtön a dolgot és megölelt. *2 hét múlva* Mára már nagyjából sikerült túllépnem nagyjából a dolgokon már nem vagyok minden nap szomorú de, azért mikor eszembe jut elkomorodok. Szegény Lucas is kivan már nagyon az elmúlt héten nagyon hideg voltam vele. Olyan, mintha kezdene kihűlni a kapcsolatunk. Mindig közeledni próbált de én leráztam, mert nem volt kedvem. Nagyon bunkó voltam vele csoda, hogy még együtt vagyunk. Ha így folytatom elcseszem a kapcsolatunkat.. De nem. Nem fogom. Ma este mindent rendbe hozok. Este 6 óra van. Oké Lucas 7-re jön szóval gyorsan főzök valamit és meglepem. Minden pontosan hétre kész volt még gyorsan valami csinit is sikerült felvennem. Mondhatom Lucas eléggé meglepődött mikor belépett az ajtón. -Gyere.-fogtam meg a kezét és az asztalhoz vezettem. Felszolgáltam a vacsit majd ettünk. -Köszönöm, nagyon finom volt.-mosolygott rám Lucas. -Nincs mit. És nagyon sajnálom, hogy az elmúlt hetekbe ilyen bunkó voltam veled.-hajtottam le a fejem. -Megértem, de néha nagyon rosszul esett.-fogta meg a kezem. -Tudom és sajnálom.-néztem a szemébe. -Semmi baj. Nem tudok rád sokáig haragudni.-mosolygott. -Szeretlek.-mosolyogtam rá. -Én is szeretlek Lizz.-csókolt meg az asztal felett. Odajött mellém felemelt és bevitt a fürdőbe, megengedte a zuhanyt, leöltöztünk és beálltunk alá.

18.rész

Hívtam a telefonján Lucast de azt meg itt hagyta. Hova tünhetett? Már nagyon ideges lettem mikor nagy vidáman fütyörészve jön be 2 börönddel a kezében.
-Hol voltál? Hívtalak de a telefonod itthagytad, reggel nem voltál sehol nagyon ideges voltam, hogy hová tüntél.-támadtam le rögtön.
-Hagytam üzenetet. Ott van a hűtőre mágnesezve.-felelte teljesen nyugodtan.
Bementem a konyhába és a hűtőn tényleg ott volt egy lap, amin ez állt:"Elmentem haza pár cuccomért sietek puszii"
-Uhh tényleg, bocsi nem vettem észre.
-Semmi baj.-nevetett.-Legalább tudom, hogy aggódnál ha eltünnék.
-Persze, hogy aggódnék.-öleltem meg.
A mai napunkat arra szántuk, hogy egy szekrényt kiselejtezzünk és az legyen Lucas szekrénye. Ha azonban pont azt a szekrényt pakoltuk, amiben eldugtam egy dobozt amiben a régi életemmel kapcsolatos dolgok vannak elrejtve. Nem akartam, hogy megtalálja de a szerencse most nem állt mellém. Már a tetejét szedte le mikor kikaptam a kezéből.
-Ne ezt ne nézd meg.-vetten el gyorsan.
-Miért? Mi van benne?-kérdezte kíváncsian.
-Semmi különös. Csak kacatok.-zártam volna le a témát.
-Ha csak kacatok akkor miért nem nézhetem meg?-tette fel jogosan a kérdést.
-Csak mert.
-Kérlek Lizz megesküdtünk, hogy nem hazudunk egymásnak.-folytatta.
-Tudom, csak...csak ez más. Nem vagyok rá büszke, ami ebben a dobozban van. A múltam egy része, amitől megakarok szabadulni de nem tudok.-fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a könnyeket.
-Ugyan Lizz nekem elmondhatod bármi is az.-simogatta a karomat.
Hezitáltam, hogy most mondjam el neki elejétől a végéig vagy mi? Ezt senki nem tudja rólam, még Diana se. Egyedül anya és Amber. Nem feleltem semmit csak odanyújtottam a dobozt nagy nehezen ő pedig kinyitotta. 2 perc múlva megszólalt.
-Jézusom Lizz. Mond, hogy ez nem igaz.-emelte rám tekintetét.
-De igaz.-sírtam el magam.-Nyugodtan ítélj el, ordísd le a fejem, vagy nem tudom.
-Nem ítéllek el és nem fogok ordítani.-ölelt magához én pedig hozzábújva sírtam.
Miután lenyugodtam Lucas megkért, hogy meséljek el mindent én pedig belekezdtem.
-Hát ugye apukám meghalt mikor 13 éves voltam, nagyon kikészültem phszihológushoz jártam 2 évig. Igazából apa halála után 4 hónappal kezdtem el járni, mert anya akkor vette észre a kezemen a hegeket. Eleinte annyit mondtam, hogy a szomszéd macskája volt de nem hitte el egy idő után. Egyik nap megnézte a karom és megállapította, hogy az biztos nem macska karmolás, mert azok akkor nem ilyen egyenesek lennének. Meg éppen mikor este egyszer épp vágtam magam benyitott és azonnal kórházba vitt, nert majd nem elvéreztem. Szóval a dobozba az a penge azért van ott és a véres zsepi is. A képeken meg a karom van valamelyiken meg apa. Ezek után kórházba voltam egy hónapig és aztán kezdtem el járni phszihológushoz. Nem vágtam magam többet a pengéket meg ezeket pedig beletettem ebbe a dobozba és a szekrény legaljára számüztem. Mindig is kiakartam dobni de nem tudtam sose.-fejeztem be végül.
Lucas a karomat kezébe vette és végigsimított rajta.
Aztán a csuklómat tanulmányozta, ahol az ujját végig húzta azon a hegen, ami miatt majd nem elvéreztem.
-Nagyon sajnálom Lizz.-ölelt meg.-Most már itt vagyok neked és ilyen soha többet nem fordul elő, igaz?
-Igen. De annyira hiányzik.-sírtam el magam megint.
Lucassal 1 órán át ölelve egymás feküdtünk és nyugtatgatott. Keső estére végeztünk a szekrénnyel, ami Lucas ruháival telt meg. A dobozt pedig áttettem egy másik szekrény aljára. 

*3 hónappal kesőbb*
A hasam már nőtt egy kicsit és látszik rajtam, hogy a terhesség elejébe vagyok. Lucassal nagyon jól megvagyunk erősebb lett a kapcsolatunk mint valaha volt. Éppen segítek neki levinni a szemetet, mert takarítottunk és sok mindenk kidobáltunk. Visszafele menet a lépcsőn megcsúsztam és legurultam már Lucas se tudott elkapni. Akkor ott semmi bajom nem volt nem fájt semmim, Lucas aggodalmaskodva kérdezgette, hogy nem-e fáj valamim de akkor ott nem fájt. Viszont 1 órával kesőbb iszonyúan fájdalmas görcseim voltam. Ordítottam a fájdalomtól. Lucas bevitt olyan gyorsan a kórházba, amilyen gyorsan csak tudott. Mr.Smith rögtön fogadott és el is kezdett vizsgálni. Vizsgálat után kiküldött minket, hogy várjunk pár percet majd visszahívott minket.
-Nincsennek jó híreim...-kezdte el az orvos.

17.rész

-Lizz válaszolj már kérlek.-én nem válaszoltam csak odaadtam neki a terhességi tesztet.-Basszus,basszus,basszus.-szitkozódott.-Jó oké megtörtént már nem lehet rajta változtatni.
-Hát igen.-néztem a földet és elkezdtem sírni.
-Hé hé hé Lizz mi a baj? Ne sírj.-ölelt meg.
-Gondolom te elakarod vetetni nem?-néztem még mindig a földet.

-Nem ne hülyéskedj már.-emelte fel a fejem.-A gyerekemet csak nem vetetem el. Igaz, hogy még csak 21 éves vagyok te meg 19, és még csak később akartam gyereket de megtörtént. A gyerekemtől csak nem venném el az életét.
-Jó ezt hallani.-mosolyogtam.-De el kéne menni egy nőgyógyászhoz megtudni, hogy kb hány napos,hetes.
-Igazad van. Menjünk el most?
-Igen. Megyek összeszedem a cuccom.
-Rendben.
5 perc múlva már úton is voltunk a kórházba. Mikor megérkeztünk megkérdeztük, hogy bent van-e a doktor úr és tud e fogadni. Szerencsénk volt, mert akinek mostanra lett volna időpontja 1 órával később tud csak jönni. Én bementem Lucas pedig kint maradt. Elmondtam, hogy ma reggel tudtam meg, hogy terhes vagyok és azért jöttem, hogy megtudjam mióta. Beleültem a székbe Dr.Smith pedig elkezdett vizsgálni. Kb 10-15 perc múlva meg is volt az eredmény.
-Szóljak ki a barátjának vagy csak magának mondjam?-kérdezte.
-Várjon szólok én.-mentem ki.-Lucas bejönnél?
Mikor már Lucas is bent volt elmondta az orvos, hogy kb olyan 2 hetes lehet a magzat. Megköszöntük a vizsgálatot majd hazamentünk. Lucas egész nap velem volt. Nagyon aranyos volt állandóan puszilgatta a hasam meg simogatta, olyan gyengéden bánt velem. Jól esett nézni, hogy még csak 2 hetes de már ennyire szereti a kisbabánkat.
-Lucas.-kezdtem el.-Mikor mondjuk el Dianaéknak? Meg anyukámnak?
-Nem tudom még van időnk bemenni a kórházba ha akarod. Ryanéknek meg nem tudom mikor mondjuk?-kérdezett vissza.
-Anyának elakarom mondani és szerintem Ryanéknek is elkéne.-feleltem.
-Rendben akkor menjünk előbb anyukádhoz?
-Igen jó lenne.-mosolyogtam.
Mikor beértünk anyához anya már rögtön azzal kezdett, hogy miért voltam ma a kórházba, mert látott csak épp mentünk ki az ajtón.
-Éppen, ezért jöttem. Azt van, hogy izé.-nem tudtam, hogy elmondani.
-Hogy?-türelmetlenkedett anya.
-Hogy Lizz terhes 2 hetes a magzat.-segített kis Lucas.
Anya arca hófehér lett.
-És ti ezt terveztétek vagy csak úgy jött?-tette fel az első kérdést.
-Csak úgy jött.-feleltem.
-Hát örülök, hogy elmondtad és nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon babát fogsz várni de ha te örülsz neki akkor én is.-mosolyodott el én pedig megöleltem. Nagyon féltem attól, hogy hogyan reagál de most már megnyugodtam. Anyánál bent voltunk 6-ig aztán hazamentünk.
-Hívjuk most át Ryanéket vagy holnap mondjuk el nekik?-kérdezte Lucas leülve a kanapéra.
-Tudjuk le ma.-sóhajtottam fel és leültem én is mellé.
Lucas felhívta őket és azt mondták, hogy 20 perc múlva itt vannak. És tényleg húsz perc eltelt és már itt is voltak.
-Na mondjátok mi a helyzet?!-ültek le a kanapéra mi meg állva maradtunk.
-Hát ma reggel tudtuk meg és anyának is ma délután mondtuk el.-kezdtem bele.-Nos igen. Terhes vagyok.
Ryan és Diana nagyon ledöbbent.
-Terveztétek?-kérdezte Diana.
-Nem, hirtelen történt.-mondta Lucas.
-Hát tesó gratulálok.-reagált másodiknak Ryan felállt és megölelt minket majd Diana is.
Itt voltak 9-ig majd hazamentek. Lucas pedig itt aludt nálam.
-Figyelj sokat gondolkoztam.-kezdte el Lucas.-Már hamarabb is kérdezni akartam csak azt hittem, hogy még túl korai neked. De most, hogy itt a baba, összeköltözhetnénk.
-Ezen már én is gondolkoztam.-mosolyodtam el.-Ideköltözöl te vagy én menjek hozzád?
-Hát az lenne a legésszerűbb ha én költöznék ide, mert innen mindkettőnk munkahelye közelebb van meg ez a ház kicsivel nagyobb mint az enyém.
-Rendben, mikor költözöl?-kérdeztem és megöleltem.
-Mondjuk holnap idehozhatnék pár cuccom és majd folyamatosan.-nézett a szemembe.
-Rendben.-mosolyogtam.
Az este még megnéztünk egy filmet, Lucas végig ölelgetett, a hasam simogatta, puszilgatta, betakart, hogy meg ne fázzak. Szóval nagyon vigyázott rám, annyira aranyos.
Reggel a szobámba ébredtem, pedig én úgy emlékszem, hogy  a kanapén aludtam el. Lehet Lucas behozott, de erről jut eszembe hol van Lucas? Szóltam neki kétszer is de sehol semmi. Kimentem de nem volt a konyhába se se sehol.

16.rész

-Lizz..-kezdett bele de bezártam az ajtót. Vagyis bezártam volna ha a lábát nem teszi az ajtó elé.-Kérlek hallgass meg.-nézett mélyen a szemembe.
-Nem akarom a béna magyarázkodásodat hallgatni, hogy Lizz kérlek bocsáss meg soha többé nem fordul elő vagy, nem ő nem jelentett semmit nekem, kérlek bocsáss meg téged szeretlek vagy örökké téged szeretlek ő csak egy..-folytattam volna, ha nem vág a szavamba.
-Ő az unokatesóm.-na jó mindenre számítottam volna csak erre nem.
-Ööö az unokatesód?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen ha akarod kérdezd meg Ryan-t vagy őt.-jött be az ajtón ugyanis eddig az ajtóba veszekedtünk.-Tessék hívd fel Ryan-t.-nyújtotta a telefont miközben a rózsát beletette a vázába.
-N-nem kell hiszek neked.-még mindig csak álltam egy helyben és nem tudtam mit mondani. De kérdésem annál több volt.-De akkor miért ráztál le mindig? És akkor ott a plázába miért nem mondtat rögtön? Vagy miért nem mondat el hamarabb?-tettem fel sorra a kérdéseket.
-Mert nem hagytál soha szóhoz jutni és, mert ugye jövőhéten lesz a hónapfordulónk és egy ékszert akartam neked venni és Bella segített kiválasztani egy csomó boltot végig jártunk és mindig akkor hívtál mikor pont egy ékszerboltba voltunk.-magyarázta meg az egészet.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Miért nem bízol bennem?-tette fel a kérdést, amire én se tudom a választ.
-Nem tudom.-feleltem.-Talán, mert...mert az előző barátom mindig megcsalt és én hülye mindig megbocsátottam neki és mikor megláttalak azzal a lánnyal azt hittem te is megcsalsz. Akkor bennem egy világ omlott össze akkor ott azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen ezen a világon, hogy nekem van kiírva a homlokomra, hogy csalj meg,-kezdtek el folyni a könnyeim.
-Az előző barátod egy seggfej lehetett ha egy ilyen gyönyörű, aranyos, kedves lányt megcsalt. De tudod örülök, hogy megcsalt és szakítottatok.-nézett a szemembe és odajött hozzám én hirtelen felnéztem.-Mert akkor most nem lehetnénk együtt.-ölelt meg.-Én soha nem foglak megcsalni ezt most vésd az eszedbe.
-Ajánlom is.-itt kicsit elnevettük magunkat majd mikor a szemembe nézett mindketten komolyak lettünk.
-De most komolyan soha. Mert én szeretlek.-mondta ki azt a 8 betűt és megcsókolt.
-Itt maradsz éjszakára?-kérdeztem.
-Maradjak?-kérdezett vissza.
-Igen.-mosolyogtam.
-Akkor maradok.-adott egy puszit a számra.
Lezuhanyoztunk és befeküdtünk az ágyba. Egymással szembe feküdtünk és csak néztünk egymás szemébe. Most gondolkozok el igazán. Ez alatt a 2 hónap alatt rengeteg minden történt velem, Lucassal nagyon jól kijövünk pedig csak 2 hónapja vagyunk együtt. Senkivel nem éreztem még így, sőt 2 hónap után senki iránt nem éreztem még így. Senki nem törődött még így velem és senki nem szeretett még ennyire, mint ő. Lehet ő az igazi? Ez a jövő kérdése. A lényeg hogy még fiatalok vagyunk és ki kell élvezzük azt, hogy vagyunk egymásnak.
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte.
-Azon, hogy mennyire szeretlek.-fordítottam a hátára és ráültem a csípőjére, megcsókoltam.

*5 nappal később*
Reggel csodásan keltem szinte ugrálva mentem el a fürdőig. Felöltöztem és indultam dolgozni még jó, hogy ma csak délig dolgozok. Ma van a hónapfordulónk Lucassal, egy órát vettem neki. Délben egyszerre jöttünk ki Dianaval a pékségből.
-Na jó szórakozást ma estére.-adott két puszit.
-Köszi.-mosolyogtam és én is adtam neki puszit.
Hazamentem és neki is álltam kiválasztani a ruhát amibe ma megyek Lucassal valami étterembe. Meg kell adni a módját hiába nem a mi stílusunk. Mire elkészültem 5 óra volt és Lucas már itt is volt. Még itt nálunk odaadtuk az ajándékot egymásnak. Nagyon örült az órának mondta, hogy ilyet akart venni és még jó, hogy nem vette meg.
-Ez pedig a tiéd.-mosolygott és ideadott egy dobozt.
Mikor kinyitottam egy gyönyörű nyaklánc volt benne szív alakú, amit kilehet nyitni és mi vagyunk benne.
-Remélem tetszik.
-Ne hülyéskedj, imádom.-öleltem meg és megcsókoltam.
Elindultunk az étterembe hát nem volt egy olcsó mulatság azt elmondhatom na mindegy. Mikor hazaértünk hozzá én mentem is rögtön leszenvedni magamról azt a ruhát.
-Lucas segíts.-kiabáltam ki a fürdőből, mert ugyanis beakadt a cipzár .
-Tessék?-jött be.
-Lehúznád a cipzárt?
-Persze.-mosolygott.
Lehúzta a cipzárt a ruha ujját megfogta és azt is lehúzta a karomról gyengéden. A ruha leesett a földre, a nyakamat kezdte puszilgatni én felsóhajtottam megfordultam és megcsókoltam. Ő pedig kikapcsolta a melltartóm.

Majd felemelt és a szobába vitt, ott pedig letett az ágyra.  Fölém mászott és elkezdett csókolgatni és egyre lejjebb haladt...
Reggel mikor felkeltem Lucas már fent volt és engem nézett.
-Mióta nézel?-kérdeztem mosolyogva.
-Egy órája kb.-adott egy puszit az arcomra.-De légy szíves felkelsz, mert a karomon fekszel és már nem érzem.

-Jajj bocsi.-ültem fel gyorsan.
-Semmi baj.-nevetett és megdörzsölte a karját.
Nevettem én is, aztán elkezdtem émelyegni. Gyorsan kiszaladtam a fürdőbe épp, hogy kiértem már kijött belőlem minden.
-Lizz jól vagy?-jött be Lucas.
-Igen de menj ki kérlek.-mondtam.

-Nem nem megyek.-jött oda mellém.
-Kérlek Lucas menj ki.-mondtam és megint a wc fölé hajoltam.
-Nem.
Nem volt már erőm győzködni ugyanis tényleg minden kijött belőlem.
-Lizz. Nem vagy terhes?-kérdezte félve Lucas.
-Nem tudom. Tesztet kéne venni.-feleltem.-De ilyen hamar nem történhetett meg az este  feküdtünk le.
-Lehet nem most történt, hanem pár napja.-gondolkozott.
-Lehet. Elviszel tesztet venni?
-Persze.
Felöltöztünk majd elindultunk. Megvettük és mikor hazaértünk rögtön a fürdőbe mentem megcsinálni a tesztet. Pár perc múlva kész is volt. Ránéztem a tesztre.
-Lucas.-kiabáltam ki.
-Negatív vagy Pozitív?-kérdezte.

15.rész

Csak futottam és csak két utcával lejjebb álltam meg. Diana végig futott utánam.
-Na végre, hogy megálltál.-lihegett Diana.
A buszmegállóban leültem és zokogtam.
-Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-zokogtam.
-Nem vagy az. Lucas egy seggfej ha egy ilyen gyönyörűgyönyörű lányt, mint te megcsal.-ölelt meg én meg csak zokogtam.
Ott ültünk kb 10 percig még majd elindultunk haza. Diana azt mondta, hogy itt alszik nálam csak is miattam lemondta Ryan-t. Igazi barátnő. Lucas egy csomószor hívott de nem vettem fel egyszerse. Valahogy elaludtunk és hajnalba egyszer csak arra keltünk fel, hogy hajnali 4-kor Lucas dörömböl az ajtón.
-Li-Lizz kérleeek hallgass m-m-meg.-ütötte az ajtót.
-Jézusom te részeg vagy menj innen.-ordítottam.
-Nem megyek sehova a-amíg meg n-nem hallgatsz!-üvöltött.
-Menj már innen!!-sírtam el magam és az ajtóhoz vágtam az első tárgyat,ami a kezembe akadt. Ebben az esetben ez egy képkeret volt,amibe pont ketten voltunk. Még pár percig dörömbölt de nem szóltam vissza így elment.
Reggelig sírtam. Olyan 8 körül aludtunk vissza. Diana próbált elrángatni valahova de nem volt kedvem. Itthom akartam ülni szomorú zenéket hallgatva. Diana áthívta Ryan-t megkérdeztük, hogy nem-e tudja kivel csalt meg Lucas. De nem tudott semmiről ő se.
-Lucassal már nem beszéltünk 2 napja kb. Egyszer felhívtam lerázott ő meg nem hívott.-mondta Ryan.
-Engem is mindig lerázott és fel se hívott.-gyűltek könnyek a szemembe.
-Nem tudom mi lett vele. De biztos nem csalt meg nem olyan Lucas. Bár nem tudom én nem ilyennek ismerem.
-Pedig nagyon úgy nézett ki, hogy megcsal.
-Nem tudom. De viszont mennem kell.Sziasztok.-olvasott el egy üzenetet amit most kapott és elsietett.
-Olyan furcsa volt Ryan nem?-kérdezte Diana.
-De.-olyan mint Lucas de nem akarom Dianat ijeszgetni, hogy mi van ha Ryan is megcsalja. Inkább nem szólaltam meg. Rendeltünk kaját majd filmet néztünk. Diana olyan 8 körül hazament de itt hagyta a telefonját. Fél 9 körül valaki csengetett gondoltam, hogy Diana és jött a telefonjáért.
-Itt hagytad a telód.-nyitottam ajtót kicsit mosolyogva de, amint megláttam ki áll az ajtóban a mosoly le is fagyott az arcomról. Lucas volt az egy csokor vörös rózsával.
-Lizz...

14.rész

Ma miután hazamentem felhívtam Lucast,hogy mi újság vele. nem volt bőbeszédű. Szterintem nem is nagyon figyelt rám. Aztán mikor köszöntem el még hallottam, hogy egy lány ezt mondja:"Lucaaaas jössz már naaa". Kicsit nyávogós hangja volt a csajnak max 16-17nek saccolnám. De mindegy én megbízok Lucasban,nem csalna meg...ugye??..ahj a francba is idegesít, hogy ki volt az a lány. Leültem olvasni,mert nem tudtam mivel lefoglalni magam. Nagyon sokáig olvashattam mivel reggel fájó háttal és nyakkal keltem, mivel elaludtam a fotelbe. Grat egy kényelmetlen éjszaka csak is Lucas miatt. Ma ugye nem kell menni dolgozni így nem tudtam mit csinálni Lucas se hívott meg ma. Egyszer csak délután 2 körül megszólalt a telefonom de Diana hívott és nem Lucas.
-Sziaa.Ráérsz? Unatkozok nagyooooon.-mondta elnyújtva az o betűt.
-Hali. Én is.-feleltem.
-Elmegyünk plázázni?-kérdezte.
-Nincs most annyi pénzem. Kell a rezsire.-mondtam szomorúan.
-És ha csak egy kávéra ülünk be a kedvenc kávézónkba?
-Az jó lesz.Na akkor egy óra múlva a plázában levő kávéház előtt. Puszii.-köszöntem el.
-Ok. Puszii.
Elkezdtem készülődni de előtte gyorsan kiváncsiságból felhívtam Lucast.
-Szia. Mi újság?-kérdeztem unottan.
-Hali semmi veled?-gyorsan válaszolt.
-Semmi unatkozok.-mondtam szomorú hangon.
-Csinálj valamit. De most nem érek bocsi mennem kell szia.-köszönt el és már le is tette meg se várta h elköszönjek...
Nagyon ideges voltam már, ha most itt lenne biztos nem úszná meg szárazon. Ahogy megbeszéltük Dianaval fél 3-kor a kávéháznál találkoztunk. Beültünk rendeltünk egy-egy kávét. Elkezdtünk beszélgetni.
-Lizzie látom,hogy van valami baj. mi az?-kérdezte aggodóan Diana.
-Ajj ne is mond..-meghozták a kávét elvettük majd folytattam-Lucas a baj.
-De miért mi történt?
-Már két napja furcsa velem. Állandóan leráz. ma is felhívtam mondtam hogy unatkozok erre ő "csinálj valamit".-idéztem Lucas szavait.-Aztán mondta, hogy nem ér rá és letette.
-Hát nem tudom de minden rendbe lesz nyugi.-simogatta meg a vállam Diana. Megittuk a kávét,beszélgettünk majd fizettünk. Épp mentünk ki a kávézóból mikor megláttam a szembelévő ékszeres előtt, ahogy Lucas egy barna hosszú hajú lánnyal nézegeti az ékszereket. Lucas mutatja az üvegen keresztül a nyakláncokat a lány meg rázza a fejét gondolom nem tetszik neki. Lucas lehajtotta a fejét és tovább nézegetett a lány megfogta a karját majd egy puszit nyomott az arcára és mondott neki valamit. Én nem bírtam tovább és elindultam hozzájuk Diana futott már szinte utánnam de nem állithatott meg túl dühös voltam.
-Lassan 2 hónpja vagyunk együtt és te a hónapforduló előtt egy héttel édelegsz egy csajjal az ékszerbolt előtt. Azt hittem te más vagy azt hittem te tényleg szeretsz nem úgy mint az előző barátom. Most már értem miért voltál olyan rideg velem az elmúlt két napban. Hagyjál békén.-kezdek folyni a könnyek a szemembőlszememből, pofon vágtam és elszaladtam Diana meg utánnam.