Új blog

Sziasztok! :)
Nyitottam egy új blogot, már a trailer is fent van meg az első rész is! Remélem az a blog is fog nektek tetszeni :)

http://sok-felreertett-tevedes.blogspot.hu/

30. rész

És elérkeztem az utolsó részhez, remélem mindenkinek tetszett a blog, aki olvasta.:)

Az erdőn átsétálva azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha valamelyikünk megsérül? Vagy rosszabb...meghal?! Nem bírnám ki, hogy bárkit is elveszítsek. De muszáj lesz kibírnom bármi is történik, mert erős kell, hogy legyek! Elérkeztünk lassan Bobék raktárához, 40 percet sétáltunk de végül odaértünk. Remegő kezekkel vettem elő a fegyverem és sétáltam Lucas után. Elől ment Byron, Jack, Jason, Kyle, Caleb és Rob, minket védve. Utánuk Lucas és Ryan majd mi hárman lányok hátul. Nagyon nagy ez a ház, ez nem is raktár szinte. A kihűlt folyóson mentünk végig és a szobákba mindbe benéztünk de sehol se voltak. Egy nagy szobába lyukadtunk ki, ahonnan nyílt még 3 ajtó. Jason, Byron és Rob az első ajtón mentek be, Jack, Emily, Kyle és Caleb a másodikon, Ryn, Lucas, Diana és én pedig a harmadikon. Mielőtt beléptünk volna egymásra néztünk, sima szemkontaktussal megbeszéltük, hogy sikítunk ha valamelyikünk bajba van, vagy jelzünk valamilyen módon. Mikor beléptünk az ajtón egy hosszú folyosó volt előttünk. Lassan sétáltunk végig rajta fegyverünket szorosan tartva. Valami mocorgást hallottunk, ezért megfordultunk majd úgy hátráltunk. Hirtelen nekiütköztem valakinek mire kicsit felsikítottam. Gyorsan megfordultam és Emilyt látom magam előtt meg a többieket.
-Hogy kerültök ide?-suttogtam.
-Ide vezetett a hosszú folyosó.-mondta.
-Ez kész átverés csak.-mondta idegesen Caleb.
-Hé nyugi van emberek.-csitította őket Ryan.
Hirtelen valaki befogta a számat hátulról és behúzott egy szobába, sikítani se volt időm. Lelökött egy matracra és megkötözött, a számra pedig szikszalagot tett. Ott vergődtem mint valami hal de hiába ott hagyott az, aki megkötözött. Még az arcát se láttam. Mikor meggyőződtem róla, hogy egyedül vagyok a sötét szobába szét néztem, hogy hol is vagyok és, hogyan tudnék kiszabadulni, nagy nehezen felálltam és odamentem egy vasrúdhoz, vagyis odaugráltam. Ááá ez nem jó, tovább ugráltam az ablakhoz, aminek fakerete volt. Megfordultam, mert ott se nagyon volt lehetőségem kiszabadítani magam, nem igaz nincs sehol se egy nyamvadt szeg? Elvesztettem az egyensúlyom és elborultam de éreztem, hogy valami kivágta a kezem. Felültem és szétnéztem, hogy mi volt a vágás okozója. Nekinyomtam a falnak a karom de semmi. Mentem arrébb de még mindig semmi. Végül megint kivágta valami a kezem, odanyomtam megint és ááá megvan a szeg. A csuklómat odatartottam és huzigáltam, hogy a szeg vágja el a kötelet amivel meg vagyok kötözve.

*Lucas szemszöge*
-Na jó elég lesz nem veszekedni jöttünk ide, hanem azért, hogy véfre pontot tegyünk az i-re. Világos?-kérdezte kicsit hangosabban.

-Igen.-motyogták.
-Azt kérdezte világoos?-nyomtam meg az o betűt erőteljesebben.
-Igen.-mondták hangosabban.
-Na azért.-körbenéztem de nem találtam Lizziet.-Hol van Lizz?
-Az előbb még itt volt mellettem.-fordult meg Emily.
Mindenki ijedten nézett körbe, de sehol semmi. Nagyon sötét volt így alig láttunk valami. Hirtelen azt veszem észre, hogy Ryan nekiakar dőlni a falnak de tovább esett. Pontosabban beesett egy szobába. Gyorsan felsegítettem majd bementünk, bekapcsoltam az elemlámpám és szét néztem.
-Héé gyertek ide.-mondta ijedt hangon Diana.
-Mi az?-léptem oda gyorsan és megvilágítottam a földet a lámpával. Egy csomó vér volt ott meg kötelek és szikszalag, meg....meg Lizz felsőjéből egy darab.
-Jézusom.-fogtam meg a fejem.-Mit művelhettek vele?
-Nem tudom.-mondta halkan Ryan.-De hol van Diana?
-Mi??-kerekedett el a szemem.-Eltűnt ő is bassza meg.-szitkozódott Ryan és a falba verte a kezét, gyorsan felszisszent mire én a kezére néztem. Tiszta vér volt. Odavilágítottam a falra és láttam, hogy ott egy szeg. Hirtelen egy ajtócsapódást hallottunk mire összerezzentünk. Gyorsan megfordultunk és Bob embereivel találtuk magunkat szembe. Az egyiknél pedig ott volt Diana.
-Hello hello.-köszönt gúnyos vigyorral, az akinél Diana volt.
Elővettük a fegyvereinket és rájuk szegeztük.
-Ha lőni mertek a csajt kinyírom.-ordította.-A fegyvereket pedig dobjátok el.-mi nem csináltunk semmit csak néztük.-MOST.-kiabált és Diana fejéhez tartotta a fegyvert.
-Dobjátok el.-mondtam halkan, mindenki eldobta csak Ryan nem.-Ryan kérlek.-nagy nehezen de Ryan is letette a fegyvert majd egy nagyot belerúgott. Nem értettem akkor még, hogy miért rúgott akkorát, az ajtóig elment.

*Lizzie szemszöge*
Nagy nehezen elvágta a kötelet a szeg, majd a kezemmel leszedtem a szikszalagot és kikötöztem a lábam. Mikor felálltam beleakadt a ruhámba a szeg és letépett egy kis darabot, amit csak később vettem észre. Találtam még egy ajtót azon kívül amin bejöttünk így gyorsan bementem rajta de senki nem volt ott. Odamentem az asztalhoz, ami a szoba közepén volt és elvettem az egyik kést. Körbenézem és bementem az egyik ajtón. A folyosón sétáltam a nagy késsel mikor láttam, ahogy Bob emberei bemennek Dianaval egy szobába. Diana egy másodperce rám nézett, mire én a szám elé tettem az ujjam, hogy nehogy megszólaljon. 

Mielőtt még bementek volna az utolsó emberbe, aki bement az ajtón tarkón vágtam olyan erősen ahogy csak tudtam. Majd megfogtam gyorsan és arrébb rántottam. Amíg nincs eszméleténél addig elvettem a fegyverét. Valaki hátulról megfogta a nyakam mikor én elejtettem a fegyver de a másik kezembe még ott maradt a kés így gyorsan hasba szúrtam az illetőt, nem volt más választásom. Összeesett a hátam mögött majd ráesett a másik emberre, akit leütöttem. Nem találtam a fegyvert amit elejtettem, a francba ez is csak én lehetek. Odamentem az ajtóhoz a remegő kezembe pedig fogtam a véres kést. Láttam, hogy az egyik ember kiabál majd Ryan rám néz, Lucas mondja neki, hogy tegye le majd leteszi és elrúgja idáig. Én halkan felvettem. A kést az egyik háta mögé tettem a másikat pedig a mellette álló férfira szegeztem szinte egyszerre csináltam, beleszúrtam az egyikbe a kést a másikat pedig lelőttem. Jézusom mi lett velem? Az elmúlt 5 percben lehetséges, hogy megöltem 4 embert. Míg a maradék két ember hátranézett a lövés hallatán addig a többiek kihasználták a lehetőséget és felkapták a fegyvert. Ryan előtte az egyik férfit a többiek pedig a másikhoz mentek akinél Diana volt. Dianat kirántottak a karjai közül Lucas pedig lelőtte. Minden olyan hirtelen történt. Hidegvérű gyilkosokká váltunk, ezt már nem mossuk le magunkról. Jézusom hát erről beszélt Alberta. Lucas odasietett hozzám és megölelt. Ryan pedig Dianat nyugtatta. Mindenki megfogta megint a fegyverét és lassan kimentünk a szobából. Lucasnál, Ryannél, Diananál meg nálam volt csak kés.

Visszamentünk abba a nagy szobába ahonnan a 3 folyosó nyílt. Mikor kinyitottuk az ajtót ott állt Bob még 6 emberével.
-Nem tetszik, ahogy az embereimmel bántatok.-kiabálta.
-Nekünk se tetszik sok minden.-szaladt ki a számon, mire felém kapta a fejét.
-Na idefigyelj te ribanc belőled meg nagyon elegem van most már.-ordította.
-Mi van nem tetszik, hogy nem kaphatsz meg mindent?-feszítettem a húrt még jobban. Bob odaállt elém és megszorította a karom mire én kicsit felszisszentem, mert fájt. Hirtelen a falhoz tolt ismét erősen. Undorító módon elkezdte a nyakam csókolgatni, én gyorsan megfogtam a kést és remegő kézzel hasba szúrtam. A szeme kikerekedett majd elkezdett hátrálni és térdre esett majd eldőlt és köhögni kezdett. Lucasék engem néztek, hogy jól vagyok-e.
-Vigyázzatok.-sikítottam fel, mert láttam, hogy Bob emberei közeledtek. Elkezdtek verekedni, épp odaakartam menni segíteni a lányoknak mikor Bob megfogta a bokám. Én orrba rúgtam amitől elájult és odafutottam Emilyhez, mert az egyik férfi ott fojtogatta. Behúztam neki egyet Emily gyorsan megfordult felkapta a fegyvert a földről és lelőtte. Végül mindegyik meghalt. Épp mentünk volna gyorsan elfele mikor Bob megszólalt a hátunk mögött.-Nem olyan könnyű engem megölni.-tartott ránk fegyvert, épp megakartam mozdulni mikor a fegyver elsült. Ilyedten néztem a mellettem összeeső Lucasra.
-Neeee.-ordítottam és gyorsan megfogtam a fegyverem és lőttem sorba a golyókat. Vagy hatszor biztos eltaláltam Bobot, aki most végleg összeesett és meghalt. Letérdeltem Lucas mellé, akinek csukva volt a szeme.
-Lucas, hallod Lucas mondj már valamit.-szólongattam.
-Most már látom mikre vagy képes miattam.-nyitotta ki a szemét. És elvette a kezét a hasáról. Nem volt semmi seb ott. A lábára nézett, amit a golyó épp, hogy csak egy kicsit talált el.
-Baszd meg Lucas azt hittem meghaltál. Miért kellett ezt csinálnod?-akadtam ki.
-Mert tudtam, hogy lefogod lőni Bobot ha azt hiszed súlyosan talált el és végre vége lesz ennek az egésznek. Ne haragudj.-fogta meg az arcom.
-Tudod, hogy nem tudok rád haragudni.-mosolyogtam rá.-De máskor ne csinálj ilyet, jó?
-Már nem lesz rá szükség.-fogta meg a kezem.
Visszamentünk a mi  raktárunkba és elláttuk egymás sebeit. Mindenki szerzett egy kis vágást vagy valamit.
-Most ünnepélyesen bejelentem, hogy vége a ennek az egésznek.-kezdte Lucas.
-Ezt, hogy érted?-kérdezte Kyle.
-Nem lesz több drogárulás, nem lesz többé Bob nem lesz többé szervezet.-mondta Ryan.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdezte Caleb.
-Igen.-mondták egyszerre Lucasék.
-Akkor szabadok vagyunk? -Byron.
-Igen azok vagytok.-néztem rájuk.
-Ez az, végre új életet kezdhetünk.-mosolygott Emily Jackre.
-Bizony.-csókolta meg.
Eltakarítottunk a raktárból gyorsan mindent, majd búcsúzkodni kezdtünk egymástól. Ugyanis azt mondták, hogy új városba költöznek és teljesen új életet kezdenek. Kiléptünk az ajtón és elindult mindenki a maga útján tovább. Hiányozni fog Emily, mert jóba lettünk de az ő élete és ő nem akar itt maradni, amit meg is értek.
Mikor hazaértünk lezuhanyoztunk mind a négyen, jól esett lemosni magamról a mai napot. Bedőltünk az ágyba, vagyis mi Lucassal a hálóba Ryanék pedig a kanapéra. Hosszú és fárasztó nap volt a mai. De holnaptól minden más lesz, egy jobb élet közeledik úgy érzem.
Másnap vidáman ültünk a kanapén és a Tv-t néztük mikor a hírekbe a nő olyat mondott amire felkaptuk a fejünket.
"Ma a rendőrök az erdő közepén az egyik raktárba 15 hullát talált. Úgy vélik, hogy az egyik maffia emberei voltak a főnökkel együtt. Tovább kutattak az erdőbe és találtak még egy raktárat, ami üres volt. Úgy véljük, hogy a két maffiának ami a városunkba volt, most vége."
-Jól mondja, tényleg vége.-szólalt meg először Ryan.
-Végre nyugis életünk lehet.-mondtam.
-Igen és ennek alkalmával szeretnék kérdezni tőled valamit.-állt fel Lucas.-Felállnál te is?
Én mint jó kislány meglepetten felállt e helyéről és Lucasra néztem.
-Lizzie Clark.-térdelt le elém. Ááá most megakarja kérni a kezem?-Te vagy az életembe az első olyan lány, akivel komolyan is gondoltam. Tiszta szívemből szeretlek. Már az első perctől kezdve érdekeltél. Szóval lennél a feleségem?
Már értem miért válaszolt később Diana is. Nem tudom, hogy benn e mi zajlott le de bennem minden. Az első találkozás eszembe jutott mikor bejött a pékségbe azzal az ezerwattos mosolyával. Az első randi, a veszekedések, a kibékülések, mikor elvesztettem vele, mikor megcsókol, a terhesség, mikor elvesztettük a babát...szóval minden eszembe jutott egészen a mai napig.
-Igen leszek a feleséged.-ugrottam a nyakába és éreztem, ahogy megkönnyebbült.
Dianaék mosolyogva jöttek oda gratulálni. Felbontottunk egy üveg pezsgőt és koccintottunk is erre. Másnap elmentünk anyához és bejelentettük neki, hogy majd összeházasodunk, aztán pedig Lucas szüleinek is. akik úgyszintén nagyon örültek. Késő este értünk haza, lezuhanyoztunk majd lefeküdtünk az ágyra és a tv-t néztük. Mikor Lucas nem számított rá én hirtelen átlendítettem az egyik lábam a csípőjén és megcsókoltam. Meglepődött de visszacsókolt rögtön. Hamar fordított a helyzeten így én kerültem alulra.

*3-4 év múlva*
Az életünk azóta az este óta csodálatos. Ma is mint minden szombaton átjönnek Ryanék és együtt töltjük a szombatot. Azóta már ők is és mi is összeházasodtunk, kettős esküvőnk volt. Csodálatos menyasszonyi ruhánk volt. Már pár napja nem vagyok jól, állandóan hányingerem van és hányni is szoktam. Vettem egy tesztet de még nem csináltam meg. Épp filmet néztünk mikor megint rám jött a hányinger így a fürdőbe rohantam. Bezárkóztam, a wc fölé hajoltam és kijött belőlem minden. Jó nem halasztom tovább, megcsinálom a tesztet. Mikor ránéztem az eredményre elöntött a boldogság. Kimentem a fürdőből és Lucasék ott álltak előttem. Felmutattam a tesztet.
-Terhes vagyok.-néztem Lucasra.
1 percre elgondolkozott majd hirtelen felkapott és megpörgetett. Úgy látszik nagyon örül neki. Dianáék is megölelgettek és megfogták a hasam.
9 hónap múlva megszületett a gyönyörű kislányunk akinek Aria lett a neve.

                                 Vége

29. rész

Holnap szilveszter áá de várom már. De ugyanakkor nem is várom az új évet, mert ugye utána minden rossz folytatódik. Ebben a pár napba kipihentem magam kicsit, Lucassal sokat voltunk kettesbe. Elmentünk sétálni, palacsintázni, vásárolgatni meg csak úgy együtt voltunk. Dianaék ma átjönnek és megyünk jégkorizni. Még nyár elején Lucas megtanított görkorizni csak nem nehezebb a jégkori. Meg amúgy is azt mondják, hogy aki tud görkorcsolyázni az jégkorizni is tud. Szóval remélem menni fog. 2-re jöttek Dianaék szóval indultunk is. Kifizettük a belépőt majd kértünk jégkorikat. Mikor először léptem rá a jégre féltem de tök könnyű, Diana az már elsőnek elesett szóval segítettem neki felállni. A fordulást is megtanultam meg a pörgést próbáltam ki de akkor felestem. A többiek miután meggyőződtek róla, hogy jól vagyok elkezdtek nevetni. Lucas és Ryan elmentek egy forrócsokiért mi meg addig megálltunk a pálya szélénél. Odajött két srác hozzánk, nem néztek ki 17-nél többnek.
-Sziasztok.-köszöntek.
-Helló.-köszöntünk vissza.
-A haverjainkkal fogadtunk és vesztettünk, szóval azt mondták, hogy le kell szólítsunk titeket és randit kérni.-mesélte el a szőke hajú.
-Ja, szóval eljönnétek velünk egy négyes randira?-kérdezte a barna hajú.
-Öhmm bocsi srácok van barátom.-mondtam, mire ők Dianara néztek.
-És nekem is.-mondta gyorsan Diana.
-Igen mi vagyunk azok a barátok, szóval tipli.-jelent meg a hátunk mögött Lucas és Ryan.
-Amíg szépen mondjuk.-folytatta Ryan.
-Ööö rendben.-mentek el olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtak.
-Héé azért lehettetek volna kedvesebbek.-nevettünk Dianaval.
-Ha valaki más randira hívja a barátnőm akkor annak annyi.-mondták.-Az volt a szerencse, hogy láttam kisebbek és nem bántok kisebbeket.-húzták ki magukat, mert most azt hiszem büszkék magukra.
Ezen elnevettük magunkat majd megittuk a forrócsokit. Mentünk még pár kört majd indultunk kajálni. Leadtuk a jégkorit utána pedig elmentünk egy Mekibe. Mi Dianaval leültünk egy asztalhoz a fiúk meg hozták a rendelésünket. Sokat beszélgettünk meg nevettünk.
-Na akkor a holnap, hogy legyen?-kérdezte Ryan majd kortyolt egyet a colájából.
-Hát átjöttök majd olyan 8 körül, aztán addig nem tudom mit csinálunk. De majd jön valami. A lényeg, hogy együtt szilveszterezünk.-mondta Lucas.
-Hát ja.-haraptam bele a hamburgerbe.
-Rendben.-mosolyogtak ránk.
Miután megettük a hamburgereket hazavittük Ryanéket és célba vettük a házunkat. Ma már lefeküdtünk 9-kor, mert holnap nem sokat fogunk aludni az biztos. Gyorsan lezuhanyoztunk majd befeküdtünk az ágyba. Betettünk egy filmet de a közepe fele én biztos bealudtam, nem tudom, hogy Lucas bealudt-e de én nagyon fáradt voltam.

Attól függetlenül, hogy hamar elaludtunk elég későn is keltünk. 12 volt mire kikászálódtunk az ágyból. Kiporszívóztunk, felmostam meg úgy kitakarítottuk a házat, majd csináltam valami kaját és olyan estebéd volt, mert 5-kor ettünk.
Megnéztünk egy filmet és már csak azt vesszük észre, hogy a film vége felé már Dianáék ott ülnek mellettünk.
-Na jó és most mit csináljunk?-kérdezte Ryan.
-Basszus, basszus, basszus.-álltam fel gyorsan.
-Mi az? Mi a baj?-kérdezték rögtön.
-Nem vettünk pezsgőt, gyorsan öltözzetek megyünk a boltba. 10-kor bezár szóval gyerünk gyerünk.-sürgettem őket.
Bezártam a házat majd bepattantunk a kocsiba és mentünk a boltba. Bementünk és célba is vettük a pezsgőket. Vagy 6-7 üveggel vettünk. Vagy megisszuk vagy nem.
-Mi van elfelejtették a pezsgőket?-kérdezte kuncogva a pénztáros csajszi.
-Hát igen.-nevettek Ryanék.
-És ezt mindet magatokba isszátok meg?-kérdezte a csaj. Ez most megakarja hívatni magát?
-Nem igazán, a..-kezdte el Lucas.
-Khmm.-köhögtünk kicsit Dianaval. A csaj rögtön kapcsolt majd gyorsan beütötte a maradék pezsgő árát és mondta,hogy mennyi lesz. Kifizettük és mentünk is.
-Na látjátok nem csak nektek lehet ilyen esetetek.-nevettek össze.
Mi nem mondtunk rá inkább semmit. Beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Egy kicsit beraktuk a pezsgőt a hűtőbe, hogy hűljön.
Átöltöztünk gyorsan. Smink stb., mire készek lettünk már 23.39 volt. Elkészítettük a poharakat, a pezsgőket és vártunk. Ezek a percek óráknak tűntek. De végre eljutottunk odáig, hogy az óra 23:59-et mutatott.
-5.-kezdte Ryan.
-4.-folytatta Diana.
-3.-mondtam.
-2.-Lucas.
-1.-kiáltottuk mind a négyen.
-Boldog Új Évet.-koccintottunk a pezsgőkkel.
Megittuk az első pohárral majd jött a második. Tettünk be egy kis zenét és táncoltunk, hülyéskedtünk meg minden.5-re már csak 1 üveg pezsgő maradt.
-Ezt is megbontjuk?-kérdezte nevetve Ryan.
-Bontsad.-kiáltottuk.
Ryan megpróbálta kinyitni rendesen de a dugója kirepült az üvegből és  a 2 méterre álló Diana seggét találta el, nagyon nevettünk. Még az volt a jó, hogy nem fájt Dianának. Meg amúgy még jó, hogy ettünk is valamit közbe, mert hánytunk volna ennyi pezsgőtől ha nem eszünk valamit. Hajnali fél 7-re az utolsó pezsgő is elfogyott de miután összetört az egyik pezsgős üveg nem emlékszek semmire. Azt hiszem megártott a pezsgő.

Délután 2-kor keltünk fel. De nagyon fájt a hátam. Mikor körbenéztem megállapítottam, hogy hát igen ezt ki kell takarítani. Diana mellettem a kanapén feküdt. Lucas és Ryan pedig a fotelbe aludt. Kimentem a konyhába és bevettem egy gyógyszert a fejfájásomra. Töltöttem 3 pohárba vizet és vettem ki még 3 tablettát, rátettem ezeket egy tálcára és kivittem a többieknek. Mire kiértem már nagyjából fent voltak. Bevették a gyógyszert és visszadőltek. Én elmentem lezuhanyozni meg átöltözni. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a meleg vizet. Nagyon jól esett most a meleg zuhany. A hajam is megmostam. Felöltöztem majd kimentem. Utánam ment Diana, majd Ryan és Lucas is. Miután mindenki lezuhanyzott elkezdtük összeszedni a szemeteket. Olyan 4 körül lehetett mikor felhívtuk mindannyian a szüleinket, hogy Boldog Új Évet kívánjunk nekik. Anya mesélte, hogy Amberrel ünnepelt. Kihúztuk a kanapét és ráfeküdtünk, még szerencse, hogy hatalmas kanapénk van. Szerintem mind e négyen bealudtunk, mert mikor Lucas felkeltett láttam, hogy Ryanék is most kelnek.
-Hány óra van?-kérdeztem és ásítottam egyet.
-7 lesz 10 perc múlva.-mondta Diana.
-Itt maradhatnátok estére.-mondta Lucas.-Meg kéne beszélni a tervet vagy valamit, mert ugye elmúlt Karácsony is meg Szilveszter is és ugye tudjátok mi lesz...
-Igen.-mondtuk kórusba.
-Aaa Istenem eddig minden olyan jó volt és most folytatódik.-dőltem hátra.
-Hát igen.-Ryan.
-De én bármire képes lennék csak azért, hogy megvédjem Lizzt.-állt fel Lucas.
Az este további részébe terveket beszéltünk meg, mindenki mondott valamit de egyik se volt annyira jó, hogy legyőzzük Bobékat. Egyszer csak eszünkbe jutott valami és összeraktuk az ötleteket. Mindenkiéből egy kicsit vettünk hozzá és elég jó tervnek bizonyult. Épp álltam fel, hogy hozzak innit mikor megszólalt a mobilom, üzenetem jött. Ismeretlen szám volt. "Holnap az igazság napja. Ügyesek lesztek, tudom. Ne felejtsd el, néha vannak olyan ötletek amit nehéz véghez vinni de ha megteszed hidd el akkor fogsz megnyugodni. -Alberta Clark (a nő, aki eddig nem mondta meg a nevét)"
Alberta Clark? De hisz emlékszek erre a nőre kiskoromból. Apu uncsija, mindig meglátogatott egészen 5 éves koromig. Aztán rejtélyes módon eltűnt és nem jött többet. Már akkor is jósolt nekem, csak akkoriban még játéknak vettem.
-Hahóóó.-legyezett előttem Diana.
-Tessék?-néztem rá.
-Már öt perce kérdezgetjük, hogy ki írt.
-Ja hát, az a nő aki mindig megjósolta ha valami rossz fog történni.-mondtam.-És rájöttem ki az.
-Na ki?-kérdezték.-És mit írt? Felolvastam nekik az üzenetet majd hozzátettem:
-Apa unokatesója, aki 5 éves koromig látogatott majd rejtélyes módon eltűnt.
Mindenki csodálkozva figyelt, majd elsőnek Lucas reagált.
-Valamelyikünknek valami meg kell tennie, amitől fél.-mondta Lucas.
-Igen, de mit és melyikünknek?-kérdezte Diana.
-Nem tudom.-mondtam majd megint elolvastam az üzenetet.
Lefeküdtünk aludni, mert reggel korán kelünk.

Reggel már 7-kor felkeltünk és felöltöztünk. Adtam Diananak ruhát, mert nem hozott annyit. Mind a négyen talpig feketébe készen állunk életünk legnehezebb napjára. Fegyver elraktuk, a késeket is meg az altatót is. Mikor kiléptünk az ajtón mind a négyen sóhajtottunk egyet és elindultunk a raktárba. Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Elmagyaráztuk nekik a tervet, meg edzettünk kicsit. Mikor mindent alaposan átbeszéltünk már csak vártunk. Olyan 8 körül mindenki felfegyverkezett és kiléptünk a raktár ajtaján, majd elindultunk.

28. rész

Reggel mikor felkeltünk Lucas szülei már kész reggelivel vártak minket. Megreggeliztünk majd megköszöntünk és lassan elindultunk haza. Az út fele csendesen telt. A hó lassan szállingózott, mikor megálltunk egy piros lámpánál pont egy park mellett kinéztem és láttam, ahogy a gyerekek hógolyóval dobálják egymást, hóangyalkát készítenek, játszanak, láttam egy szerelmespárt olyan 15-16 évesek lehettek de nagyon aranyosak voltak. Látszott rajtuk, hogy odavannak egymásért. A fiú megfürdette a lányt, aki nevetett majd mikor felállt belebokszolt a fiú vállába és a fejére nyomott egy kis havat. Muszáj volt elmosolyodnom annyira cukik voltak. Éreztem, hogy a kocsi elindul alattunk majd hallattunk tovább. Dianát és Ryant kitettük, kicsit még beszélgettünk a kocsiba de max 5 percet. Mikor kiszálltak mi elindultunk. Már csak egy-két utca volt hátra mikor Lucas megkérdezte, hogy mit szeretnék ma csinálni.
-Nem tudom, nem megyünk el sétálni?-néztem rá.
-De menjünk felőlem.-mosolygott rám majd a tekintetét visszavezette időt.-tra.
-Oké, de előbb átöltözök.
-Rendben.
Az út további része csendben telt. Mikor megérkeztünk leparkoltunk majd felmentünk. Gyorsan bementem a szobába és kivettem egy meleg kötött pulcsit alá vettem egy atlétát meg felvettem egy meleg  fekete nacit. Kimentem és előkerestem a kesztyűmet meg a sapkámat, sálamat. Mikor megtaláltam őket szóltam Lucasnak, hogy mehetünk. Felhúztuk a cipőnket, felvettük a kabátot, sapkát, sálat és indultunk is. Elmentünk a Starbucksba, vettünk egy-egy kávét, amit séta közbe fogyasztottunk el. Elmentünk a parkba ott egy kicsit hülyéskedtünk, leültünk egy padra én Lucas vállára hajtottam a fejem és úgy néztük, ahogy a gyerekek játszanak. Egyszer csak éreztem, hogy korog a gyomrom. Ilyen gyorsan eltelt volna az idő?
-Hány óra van?-kérdeztem meg Lucast.
-Öhhm.-vette elő a telefonját.-Egy múlt 4 perccel.
-Éhes vagyok.-közöltem vele.
-Menjünk el palacsintázni?-kérdezte.
-Ahaaa.-örültem meg mint egy kislány, amin ő elnevette magát.
Nem sokat kellett sétálni, mert nem volt messze a palacsintázó. Mikor bementünk én mentem asztalt foglalni Lucas pedig addig kikérte a palacsintákat. Visszajött és mondta, hogy majd hozzák. Olyan jól érzem most magam nincs mitől féljek, tudom, hogy most nincs a közelbe Bob meg a pincsi kutyái, egyszerűen most boldog vagyok. Mióta is vagyunk együtt Lucassal? Ööö Június, Július.....December, Januárba lesz 8 hónapja. Megbeszéltük, hogy csak az első két hónapfordulót ünnepeljük utána pedig csak az évfordulót. Még 4-5 hónap és egy éve, hogy együtt vagyunk. Nem tartott még eddig egy kapcsolatom se mindegyik csak így 4-5 hónapig tartott. Remélem a mostani örökké fog tartani. Elmosolyodtam a gondolatomon.
-Min mosolyogsz?-nézett rám Lucas apró mosollyal a szája sarkába.
-Azon, hogy még nem tartott eddig egy kapcsolatom se, már mint ilyen sokáig. mindig csak 4-5 hónap volt.
-Ja eddig nekem is ez a leghosszabb kapcsolatom.-mosolygott rám.
-És remélem az utolsó is.-hupsz hangosan mondtam volna? Ezt csak magamba akartam hozzátenni. Félve néztem Lucasra, aki nem bírta abbahagyni a mosolygást.
-Én is remélem.-fogta meg a kezem.Igen tök romantikus pillanat lett volna ha nem most hozzák meg a rendelésünket. Elkezdtük enni a palacsintát, úgy a vége felé jártam de már nem bírtam többet enni. Ez nagyon sok. Lucas, ahogy láttam mindet megette. Sose értettem, hogy hogyan tud ennyit enni egy fiú.
-Van a szádon egy kis morzsa.-mondta Lucas én pedig rögtön odanyúltam, hogy leszedjem de megfogta a kezem.-Majd én.-mosolygott és odahajolt hozzám majd megcsókolt. Muszáj volt belemosolyognom a csókba annyira édes volt.
-Most már jó?-kérdezte.
-Nem még mindig van ott valami de nem akar lejönni.-csókolt meg megint, mire én elnevettem magam. Még jó, hogy egy eldugottabb helyre ültem le nem pedig a helyiség közepére.
-Lucas elég lesz.-nevettem.-Nem csak mi vagyunk itt.
Végül nagy nehezen de leállítottam. Kifizettük a palacsintát meg az innivalót és elindultunk haza. Mikor hazaértünk akkor jutott eszembe, hogy alig van valami kaja itthon. Már nem volt kedvem sétálni, ezért mondtam Lucasnak, hogy vigyen el a boltba venni valami kaját. Szóval gyorsan vissza a kabát, cipő stb. majd indultunk is. Gyorsan bementünk a boltba és bevásároltunk. Kifizettük majd elindultunk vissza a kocsihoz, bepakoltunk majd indultunk haza. Mikor hazaértünk épp kiakartam szállni de Lucas visszahúzott és megcsókolt.

Khmm... nos szerintem volt vagy 10 perc, amit a kocsiba töltöttünk de utána felvittük a cuccokat és kipakoltuk őket. Épp a szekrénybe tettem be a kakaót, amikor Lucas megfogta a derekam és a nyakamat kezdte puszilgatni. Megfordultam és megcsókoltam.
-Mentem zuhanyozni.-adtam egy puszit az orrára.
-Héé és én? Velem mi lesz? Nem mehetnék veled?-biggyesztette le az ajkait.
-Nem.-mosolyogtam rá majd becsuktam előtte a fürdőszoba ajtót és becsuktam kulccsal, mert ismerem tudom, hogy bejönne. Levettem a ruháimat majd beálltam a zuhany alá.
-Ezt megjegyeztem Lizzie Clark.-hallottam hangját az ajtó elől. De tudtam, hogy majd megpróbál bejönni. Én csak elnevettem magam. Kiszálltam, magamra tekertem a törölközőt és a hajamra is tettem egyet. megtörölköztem és felvettem egy bugyit meg egy hosszú pólót. A hajamat kifésültem majd megszárítottam. Mikor kimentem a fürdőből szétnéztem de nem láttam sehol se Lucast. Bementem a szobába és az éjjeliszekrényről elvettem a telefonom. Azt vettem észre, hogy valaki felkap és az ágyra lök majd elkezd csikizni.
-Áááá Lucas eléééég.-nevettem.
-Ezt, azért kapod mert nem zuhanyozhattam veled.-nevetett ő is. Esküszöm olyan, mint egy kisgyerek.-Kérj bocsánatot és ígérd meg, hogy legközelebb mehetek.
-Jójó bocsánat legközelebb jöhetsz csak ne csikizz.-már könnyeztem annyira nevettem, nagyon csikis vagyok. Kapálóztam, rugdostam mindent csináltam de Lucas sokkal erősebb mint én.
-Na jó megbocsátok.-csókolt meg.
-Jójó de menj már te is zuhanyozni.-adtam egy puszit a szájára. Felállt majd ment is mint a jó kisfiúk. Hasra fordultam majd elkezdtem telózni, ránéztem a facebookra, twitterre mert már nagyon régen néztem meg. Változtattam profilképet. Ma csináltuk Lucassal. Egy csomó like jött rá. Twitteren is megváltoztattam a profilképem majd megnéztem az üzeneteket stb. Mikor végeztem letettem a telóm és betakaróztam. Bekapcsoltam a TV-t és nézegettem, hogy éppen mi megy. Pár perc múlva Lucas bejött kezébe két teával. AZ egyiket ideadta nekem a másikat meg megtartotta magának. Ő is bebújt az ágyba mellém és együtt néztük, hogy milyen idiótaságok mennek a tvbe. Miután megittam a teát letettem a csészét az éjjeliszekrényre és még jobban betakaróztam. Lucas kikapcsolta a tv-t és odabújt hozzám majd lassan átléptünk az álmok világába.

Reggel mikor kinyitottam a szemem Dianat láttam meg de kb 4-5 centire volt csak. Nagyon megijedtem.
-Ilyen ijesztő vagyok?-nevetett.
-Nem csak nem számítottam arra, hogy reggel mikor kinyitom a szeme te itt leszel 5 centire és figyelsz.-nevettem én is.
-Csak unatkoztam, a fiúk tvznek én meg vártam, hogy végre felkelj.-magyarázta.
-Ja értem.-keltem ki az ágyból és gyorsan átöltöztem, amíg Diana az ágyon nézte a tv-t.
-Ma mit csinálunk?-kérdeztem.
-Nem tudom a fiúk beszélték, hogy elmehetnénk moziba is.
-Az jó lenne. Amúgy hány óra van?
-11.-nézte meg az időt.Kimentünk a fiúkhoz és megbeszéltük, hogy akkor elmegyünk moziba. Megnéztük a filmeket és az a film amelyik érdekel minket az egykor kezdődik. Szóval gyorsan készülni kezdtünk és indultunk is. Mire odaértünk pont dél lett. Hatalmas sor állt a kasszánál. Remek. Mi pedig még elakartunk menni vásárolni előtte, na mindegy majd elmegyünk utána. Mire sorra kerültünk 12:20 volt. Aztán újabb húsz percet vártunk, hogy megtudjuk venni a nachost, popcornt meg az innivalókat. Aztán már háromnegyedkor beültünk a terembe. Egykor pont elkezdődött a film. Úgy a film közepénél Ryan véletlenül ráborította a popcornt Lucasra, Lucas pedig nyakon vágta. Mi ott szakadtunk a nevetéstől. Diananak meg nekem nagyon kellett pisilni így kimentünk. Mikor mentünk visszafele a sötétbe fogtuk Dianaval egymás kezét, hogy ha valamelyikünk esik megtudjon kapaszkodni. Én mentem elől. A fiúk ülésrendet változtattak addig szóval mi ültünk most közéjük. Végre leültünk Dianaval, aminek a mozi többi tagja nagyon örült. De aztán rájöttünk mikor jobban megnéztük, hogy én Ryan mellé ültem ő pedig Lucas mellé. Ajj sötétbe még mindig összekeverjük őket. Jó szóval gyorsan felálltunk és helyet cseréltünk, ami amúgy tök egyszerű lett volna csak hát ezek mi vagyunk szóval én megbotlottam Diana lábába, ami úgy nézett ki, hogy véletlen kirúgtam alóla a lábat szóval ő is borult és én is. Diana a karfára esett én pedig be a két sor közé. Lucas kihúzott de nagyon nevettünk. Szerintem a többi ember legszívesebben kirugdosott volna minket a moziból. Mondjuk meg is értettem volna őket. Mikor vége volt a filmnek kimentünk a teremből és ott kitört belőlünk a nevetés.
-Hogy lehettek ilyen bénák?-kérdezték nevetve a fiúk.
-Hagyjatok már majd megnézem mikor te esel be a két sor közé.-nevettem azért én is.
-Meg mikor a szék helyett a karfára vagy mire esel.-nevetett Diana is.
-Ja meg ti borítottátok ki a popcornt.-érveltünk.
Az Ryan volt.-mentette magát rögtön Lucas.
-Meglökted a kezem és rád ömlött és még nyakon is vágtál mikor nem is az én hibám volt.-nevettek.
Jajj szerintem nem jövünk egy darabig moziba. Megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni. A fiúk is külön és mi is külön. Egy óra múlva pedig a mozgólépcsővel szembelévő padodnál találkozunk. Mi Dianaval rögtön egy cipős bolttal kezdtük. Diana egy ilyen fekete magas sarkút vett, én pedig egy ilyet vettem. Aztán mentünk egy ruhás boltba, ahol Diana ezeket vette: nadrág, táska, blúz. Én pedig ezeket: nadrág, táska, farmer mellény.
Annyira eltelt az idő pedig még egy koktélruhaboltba is beakartunk menni. Nem baj beráncigáljuk magunkkal a fiúkat. Odamentünk a megbeszélt helyre.
-Nem tudtunk mindenhova bemenni légyszi gyertek be velünk a koktélruhaboltba.-könyörögtünk egyszerre.
-Megmutatjátok a ruhákat magatokon?-gondolkoztak már is perverzen.
-Igen csak gyertek már.-sóhajtottunk fel.
Mikor bementünk már is nekiestünk a ruháknak és bevittünk egy párat a próbafülkébe. Sorra próbáltuk fel őket és mutattuk meg a fiúknak. Nem mindegyik tetszett nekik de a végére mind a ketten találtunk egyet, ami nagyon tetszett nekik. Diana ezt vette, én pedig ezt. Egy csomó cuccal mentünk haza. Nagyon sok mindent vettünk Dianaval, Lucasék pedig nem vettek semmit csak egy fülhallgatót, mert mind a kettőjüknek tönkrement. Nagyon elment az idő. 6kor indultunk haza. Ryant és Dianat kitettük majd mentünk tovább. Az új ruhákat, amit vettem megmutattam Lucasnak majd elpakoltam őket. Tegnap megígértem Lucasnak, hogy együtt fürdünk, ezért muszáj volt betartanom az ígéretem mielőtt bedurcizik megint. Annyira szeretem, hogy néha olyan mint egy kisfiú, akinek ha nem tartod meg az ígéreted bevonul a szobába duzzogni. Fürdés után én bementem és lefeküdtem az ágyra és becsuktam a szemem. Mikor kinyitottam azt vettem észre, hogy Lucas fölém hajolt.

Az orrát hozzádörzsölte az enyémhez majd belepuszilt a nyakamba utána pedig a fülem háta mögé én pedig felkuncogtam. Aztán megcsókoltuk egymást. Odafeküdt mellém én pedig a mellkasára feküdtem. Betakart minket majd elaludtunk.

27. rész

Amint bezártunk Dianaval elindultunk a raktárba. 
-Nézd Lizz.-fordított magával szembe Diana.-Látom, hogy nem vagy rendben.
-Nos,..jól látod.-pislogtam felfelé kettőt nehogy utat törjenek maguknak a könnyek.
-Figyelj megmondta a nő is, hogy Karácsonykor nem lesznek itthon Bobék se Szilveszterkor. Szóval nyugodj meg egy hét és Karácsony, addig kibírod.-ölelt meg.-És Szilveszter utánra pedig kitalálunk valamit.
-Ígéred?
-Ígérem.-mosolygott rám.-Viszont lassan tényleg Karácsony és én még nem vettem semmit Ryanéknek, holnap elmegyünk mert ha jól gondolom még te se vettél semmit.
-Nem nem vettem és ez jó ötlet legalább kicsit elterelem a figyelmem a dolgokról.
A raktárba nem nagyon volt felhajtás, igazából mi csak az anyagért mentünk be, hogy menjünk eladni ma őket és mehessünk haza gyorsan.
Én hamar végeztem és vártam Dianat a megbeszélt helyen, hallottam valaki lépéseit.
-Na végre, hogy itt vagy én már hamar végeztem.-fordultam meg azonban nem Diana állt a hátam mögött, hanem Jake, Bob egyik embere aki a bokorból figyelt.
-Most megvagy.-mosolyodott el és megfogta a karom a számat pedig befogta.
-Mmmm.-próbáltam sikítani de nem ment, csak vonszolt tovább. Hirtelen eszembe jutott valami, nem gondolkodtam csak simán megharaptam a kezét.
-Mi a..?-nézte a kezét, ami gondolom fájt.-Na gyere csak ide.
Én elkezdtem futni azonban megbotlottam egy kőbe és elestem.
-Segítség.-kiabáltam.
-Ne reménykedj, hogy valaki meghallja. És akkor hirtelen rám esett én pedig felsikítottam. Lelöktem magamról majd felálltam.
-Jézusom Diana köszönöm.-öleltem meg.
-Semmisé de most fussunk.-még gyorsan odanéztem és láttam, hogy vérzik Jake feje.
-Te mivel ütötted le?-kérdeztem hirtelen.
-Azzal a kővel, amit hirtelen találtam.-Miért?
-Vérzik a feje.-állapítottam meg.
-Mi?? Jézusom. Megöltem?-kérdezte rögtön.
-Nem tudom.-mondtam.-Nézd meg van e pulzusa.
Diana odament óvatosan, épp megakarta nézni a pulzusát mikor Jake megragadta a kezét.
-Ááá.-sikított fel.-Ez még nagyon is életbe van.-rántotta ki a kezét a szorításból.-Siessünk, gyere már.-húzott maga után.
Olyan gyorsan futottunk, amilyen gyorsan csak tudtunk. Hazáig meg nem álltunk.
-Mi történt veletek?-kérdezte rögtön Ryan.
-Jake, Bob embere megtámadott.-lihegtem.
-Mi?-jött oda Lucas és megölelt.
Leültünk majd mindent elmeséltünk nekik.
-Várj, te tényleg megharaptad?-nevetett kicsit Ryan.
-Igen.-nevettem én is mert, azért ez vicces kicsit.
-Az én barátnőm.-karolta át büszkén a vállam Lucas.

Másnap elmentünk Dianaval vásárolgatni, vagy is a Karácsonyi ajándékokat megvenni. Egy csomó boltba bementünk míg végre megtaláltuk a megfelelő ajándékokat. De Dianaét még mindig nem vettem meg, itt van velem mégis hogyan vegyem meg előtte.
-Öhhm Diana szt hiszem ott hagytam a telefonomat az egyik üzletbe. Visszamegyek addig megvársz?-hazudtam.
-Öhm persze de én addig elmegyek a mosdóba.-mondta ő is de elég fura volt na mindegy.
Gyorsan bementem az ékszereshez és megvettem a nyakláncot, amit nem rég tetettem el neki. Szív alakú és rá van írva az, hogy BFF és mikor kinyitja a közös képünk van benne. Mire visszaértem a megbeszélt helyre addigra Diana is ott volt már.
-Na meg van a teló az eladó kedves volt, mert eltette hátha bejön érte valaki.-hazudtam tovább.
-Na akkor jó. Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá.December 24.
Az elmúlt hét nagyon zűrös volt. Nem egyszer próbáltak elrabolni de most 1-2 napja már nem hallottam felőlük. Remélem nyugodt lesz ez a két hét majd utána minden folytatódik. Ma Dianaval mi főzünk Lucas meg Ryan pedig a fát díszítik. Olyan este hat körül lettünk készen. Megterítettünk majd megvacsoráztunk. Evés után pedig kezdődött az ajándékbontás.
Én Lucasnak egy ezüstláncot vettem, mert már régebben is mondta, hogy nagyon szeretne egy átlagos ezüst nyakláncot. Nagyon örült neki meg vettem még neki egy felsőt, amire az van írva, hogy "Van barátnőm ne próbálkozz!".
-Arra az esetre ha valahova olyan helyre mennél ahol sok a nálam csinosabb lány.-nevettem.
-Nálad nincs szebb, csinosabb és jobb.-csókolt meg, és még mindig zavarba tud hozni a francba.
Diananak ugye a nyakláncot adtam, nagyon örült neki szinte a nyakamba ugrott annyira.
Ryannel pedig egy fából készült képkeretet benne azzal a képpel amin négyen vagyunk. Nem nagy ajándék de fontos ez négyünknek és nagyon örült neki.
Én Lucastól egy gyönyörű ezüstszettet kaptam, egyszerűen olyan gyönyörű volt az a nyaklánc, karkötő és a gyűrű. Nagyon örültem neki. Dianatól egy fekete tűsarkút amire már nagyon régóta vágyok, annyira tetszik csak túl drágának találtam és nem vettem meg. A nyakába ugrottam annyira megörültem neki, ott szorongattam.
-Jójó elég megfojtasz te örült csaj.-nevetett.
Ryantől egy nagyon szép elegáns fekete ruhát kaptam. Nagyon tetszett.
Diana Lucastól szintén egy ruhát kapott. Ryan Lucastól egy pulcsit. Lucas Ryantől pedig két pólót valami együttes logojával amit annyira szeretnek. Diana Lucasnak egy MP3 lejátszót vett. Ami jól jött neki mert az előző tönkrement. Diana Ryannek egy órát vett. Már csak azt nem tudjuk Diana mit kapott Ryantől de ez is hamar kiderült a végén.
-Diana.-térdelt le Ryan Diana elé.-Lennél a feleségem?-kérdezte és kipattintotta a kis dobozt amibe ott volt a gyűrű. Láttam Dianan, hogy meglepődött és ezernyi érzés futott át az arcán. Áááá remélem igent mond neki. Már 2 perce nem mond semmit mi Lucassal ott szorítjuk egymás kezét, hogy mondjon már végre valamit.
-Áááá igen igen igen igen és még százszor is igen.-ugrott Diana Ryan nyakába. Láttam, hogy Ryan fellélegzik, amin mi elmosolyodtunk. Felhúzta Ryan Diana kezére a gyűrűt és megcsókolták egymást.
-Ááá gratulálok öleltem meg őket.
-Ez az tesóm.-ölelte meg Lucas is őket.-Gratulálok.
Annyira örülök, hogy látom mennyire boldog Diana majd ki csattan. A mai éjszakát kettesbe akarják tölteni amit meg is értek, ezért ők olyan fél 9 fele hazamentek.
-Végre kettesbe vagyunk.-ölelt meg hátulról Lucas.-De rég voltunk már így ketten csak egy éjszaka.-csókolt bele a nyakamba.
-Bizony.-fordultam felé és megcsókoltam.

Másnap elmentünk anyához, amíg Diana és Ryan Diana szüleinél vannak. Örömmel láttam, hogy anya jól van. Megebédeltünk majd beszélgettünk még egy kicsit. Olyan délután 3 körül jöttünk haza. Holnap mind a négyen Lucasék szüleihez megyünk.
A délután további részében filmet néztünk összebújva.Kicsit elaludtunk, mert mikor felkeltem este 9 óra volt. Lucas a hátam mögött volt és úgy aludt, hogy közbe ölelt engem. Nem volt szívem felkelteni, ezért inkább én is visszacsuktam a szemem és próbáltam tovább aludni.

Már reggel 7-kor felkeltem ugyanis 10-re már hivatalosak vagyunk Lucas szüleihez. És a város másik végébe laknak.Csináltam reggelit majd felkeltettem Lucast. Leült a székre majd mikor indultam én is, hogy üljek le akkor hirtelen az ölébe rántott. És igen, így reggeliztünk én az ölébe ő pedig etetett. De tényleg egyszer ő kapott be egy falatot egyszer nekem adott.
-Most úgy nézek ki mint egy 3 éves kisgyerek, aki még nem tud magától enni.-nevettem.
-Megy a repülő nyisd ki a szád.-csinált úgy a villával mintha egy repülő lenne, kinyitottam a szám ő pedig adta az újabb falatot.-Na most nézel ki úgy.-nevetett, mire én belebokszoltam a vállába és nevettem én is.
Gyorsan lezuhanyoztunk Lucassal felöltöztünk én tettem egy kis sminket  és már csak cipő és indulhatunk is Dianaért és Ryanért.
-Sziasztok.-köszöntek és beszálltak hátra.-Miért késtetek 10 percet?
-Hello.-köszöntünk.
-Együtt zuhanyoztunk.-mondta Lucas.
-Ááá értem.-nevetett Ryan.
Olyan gyorsan elpirultam nem hiszem, hogy ők ezt fiúk csak ilyen lazán megbeszélik egymással. Még mindig piros volt az arcom és ezt észrevette Lucas is mikor rám pillantott de csak elmosolyodott. 10-re értünk oda pontosan. Mikor bementünk a szülei nagy örömmel fogadtak minket. Nagyon kedves az anyukája velem és Dianaval nagyon szeretjük. Mi lányok azonnal mentünk a konyhába főzni míg a fiúk leültek az apjukkal TV-t nézni. Tipikus férfiak.

-Nagyon finom ez leves Mrs. Wright.-dicsértem meg.-Majd tessék megadni a receptet.-Köszönöm.-mosolygott rám.-De szólíts nyugodtan Melissanak.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-És ha már itt tartunk lányok megkérnélek titeket, hogy tegezzetek mindkettőnket.-nézett fel az evésből Lucas apukája.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Dianaval.
Ebéd után Diana és Ryan felálltak. Szerintem most akarják bejelenteni, hogy Ryan megkérte Diana kezét.
-Anya, apa. Szeretnénk valamit mondani nektek.-vett egy nagy levegőt Ryan.-Megkértem Diana kezét.
-Én pedig igent mondtam.-mosolygott Diana.
Hirtelen egy perc csend lett majd a szülei egyszerre álltak fel és gratuláltak. Úgy láttam örülnek neki. Nagyon megváltoztak a temetés óta, és ezt Lucasék is észrevették. Sokkal jobban törődnek a fiaikkal.
Egész későre járt mikor indulni akartunk de felajánlották nekünk a két vendégszobát. Mi pedig minden mindegy alapon elfogadtuk. Este 10 volt kb mikor sétáltam ki a fürdőből és bementem a szobába. Lucas ott ült az ágyon és engem nézett.
-Jól áll a pólóm.-húzott az ölébe. Hát igen mivel nem készültünk semmilyen pizsamával így Lucas pólójába alszok ma.
-Ma eléggé kellemetlen volt nekem a kocsiba mikor csak úgy simán kijelentetted Ryanék előtt, hogy együtt zuhanyoztunk. Nem tudom nálatok ez fiúknál, hogy megy. Csak ilyen lazán veszitek mindenki előtt, de mi lányok nem és kissé zavarba jöttem.-néztem a szemébe.
-Tudom.-mosolygott.
-Akkor miért csináltad?-kérdeztem.
-Szeretem mikor zavarba jössz miattam.-csókolt meg.
-Ez akkor is köcsögség volt.-"durciztam" be.
-Úgyse tudsz rám haragudni.-mosolyodott el.
-Honnan tudod?-kérdeztem.
-Mert tudom.
-Ajj miért van neked mindig igazad?-sóhajtottam fel.
Felnevetett majd megcsókolt.
-De héhéhéé..-toltam el kicsit.-Attól még ki kel engesztelned.-mosolyodtam el.
-Máris hercegnőm.-fogta meg hirtelen a combom és hirtelen alá kerültem.

26. rész

Késő este volt már de még mindig a raktárba voltunk. Én kicsit kimentem kiszellőztetni a fejem. Ahogy sétáltam újra megjelent az a nő.
-Szia.-mosolygott rám kedvesen megint.
-Jó estét.-köszöntöttem én is kedvesen.-Meg mondaná amúgy végre a nevét?
-Ne akarj annyit tudni.-mosolygott még mindig.
-De idegesít, hogy nem tudom.
-Tudom. De hallgass rám kicsim ne akard megtudni a nevem, még nagyobb bajba keveredsz.-figyelmeztetett.
-Ettől nagyobba már nem tudok.
-De tudsz! És most nagyon figyelj. Bob nagyon rád van kattanva, meg fog szerezni elrabol, bármit megtesz.  Veszélybe vagy. Annyit tudok, hogy a nyomodba van. A karácsonyi meg a szilveszteri heted lesz az egyetlen nyugodt heted utána visszajön érted. Ezt most tudtam csak így elmondani mindig figyeltek eddig de óriási veszélybe vagyok így is, hogy ezt elmondtam. Kérlek vigyázz magadra. Most mennem kell. Szia.-sietett el.
-Viszlát-kiabáltam utána.
Ezt nem hiszem el. Most kezdtem el nagyon félni. Küldtem Lucasnak egy üzit, hogy elmentem anyához. Nagyon sokat sétáltam de rám fért. Mikor odaértem az ajtóhoz bekopogtam.
-Szia anya.-öleltem meg.-Szia kicsim, mit keresel itt ilyen későn?-aggodalmaskodott rögtön.
Kimentünk a hátsó kertbe beszélgetni. Mindenről beszéltünk de sose válaszoltam mikor kérdezte, hogy miért vagyok itt ilyen későn. Láttam, hogy a bokorba valaki mocorog. Mikor odanéztem láttam, hogy Bob egyik embere az.
-Kicsim mi az? Mintha félnél?-nézett hátra és látta ő is, hogy valaki mocorog a bokorba.
-Mi folyik itt?-nézett rám.

-Anya kérlek.-tettem a számra az ujjam.
-De..-kezdett bele.
-Semmi de.-szóltam közbe. Odanéztem a bokorhoz majd anya is, amíg nem figyelt én gyorsan eltűntem onnan. Csak szaladtam de nem tudom, hogy merre. Miattam vannak most életveszélybe Lucasék? Én ezt nem fogom kibírni. Leültem egy parkba és sírtam. Amint tudatosult bennem, hogy bármelyik percben simán felkaphatnak innen és elrabolhatnak futottam tovább. Ahogy futottam eszembe jutott minden megoldás. Lelépek, nagyon megbántom Lucastékat. Simán odaadom magam nekik, Lucas úgyis küzdene, hogy kimentsen baja esik. Nem tudom mit tegyek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen életem lesz. Hirtelen nekimentem valakinek annyira megijedtem, hogy felsikítottam.
-Héé Lizz csak én vagyok Diana nyugodj meg.-ölelt meg.

-Annyira félek.-zokogtam.
-Mitől?
-Itt volt az a nő beszéltem vele kint és azt mondta, hogy Bob engem akar és el is fog rabolni. Voltam anyámnál és ott a bokorba ott volt Bob egyik embere megijedtem és eljöttem nem tudom, hogy egyáltalán anyával mi van.-sírtam tovább, teljesen kétségbe voltam esve.
-Nem lesz semmi baj, megvédünk.-nyugtatott.
Hazamentünk Lucas és Ryan 10 perccel utánunk értek haza de én addigra már lefeküdtem és aludni próbáltam. Éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy és Lucas hátulról átölel.
-Bármi is történjék rám számíthatsz, és megvédlek bármitől.-suttogta a fülembe. Hirtelen olyan érzés fogott el, hogy nem félek senkitől és semmitől. Itt van Lucas és megvéd mindenkitől bármi is legyen, olyan jó érzés mikor megölel. A világ megszűnik körülöttem és csak rá figyelek. Elmosolyodtam majd lassan álomba merültem.

Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem Lucas. Kivettem a ruhám a szekrényből, felöltöztem majd kimentem.
-Jó reggelt.-köszöntek, mintha minden rendben lenne.
-Nektek is.
-Jól vagy?-kérdezte Diana.
-Persze.-erőltettem magamra egy műmosolyt.

-Mi a mai terv?-kérdeztem.
-Munka aztán megyünk a raktárba.-vázolta fel Diana a napunkat.

-Rendben.-ittam bele a kávémba.-Indulhatunk?
-Öhhm persze.-mosolygott rám Diana.
A pékségbe nagyon sokat gondolkoztam. Minden itt kezdődött. Megkaptam az állást majd az első héten bejött ide Lucas, akiről azt hittem, hogy ő is egy ilyen "tudom, hogy helyes vagyok így majd jól átverem" típusú fiú de nem, nem az. És ezt be is bizonyította nekem. Az első randink annál a tónál. Sose vacsorázni vitt, mert szerinte az olyan elcsépelt de szerintem is és ez tetszett benne az elejétől kezdve. Nem hagytam, hogy megcsókoljon az első 2-3 randin de ő küzdött. Mikor megkértem, hogy maradjon éjszakára és be sem próbálkozott, nem támadott le. Az az este mikor bejelentettem, hogy nála akarok aludni. Mikor először feküdtünk le, az hogy mennyire vigyázott rám. Mikor Dianaval táncoltunk Ryannek és neki. Mikor először igazán kimondtuk, hogy szeretjük egymást. Mikor azt hittem az unokatestvérére, hogy vele csal meg, mikor terhes lettem, mikor elvesztettük a babánkat. Vagy mikor megtaláltam azt a dobozt, amit addig nem tudtam kidobni de neki sikerült. Adott annyi erőt, hogy megtegyem és beledobtam a tűzbe. Mikor veszekedtünk majdnem elveszítettem. Kibékültünk. Idáig minden szép és jó volt de aztán az anyukája bejelentette, hogy meghalt a keresztapja. A temetés, mikor sebesen jöttek haza Ryannel, mikor betörtünk hozzájuk, mert tudni akartuk mibe keveredtek bele. Mikor elmesélték, mi beszálltunk. Elraboltak minket, mi kimentettük őket. Az a nő. Karambol, kórház,raktár,Bob. Minden olyan rossz most de mi ennek ellenére szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett. Beszálltam ebbe az egészbe és most engem akarnak elrabolni és ezt mindazért, mert szeretem. Igen nem is tagadhatnám, hogy teljesen beleestem ebbe a fiúba aki gyökeresen megváltoztatta az életemet.

25. rész

Ma végre áthozták ide Lucas-t. Olyan jó volt látni, hogy semmi baja nincs. Beszélgettünk de látta rajtunk Lucas, hogy valamit nem mondunk el ezért rákérdezett. Elmeséltem neki is ugyanazt mint Ryanéknek.
-És miért nem szóltál?-vont kérdőre.
-Mert azt hittem csak kattos az a nő. De kezdek abba hinni, hogy nem kattos csak simán tud valamit és segíteni próbál nekünk.
-Hát én nem tudom. Talán tényleg hinnünk kéne neki.-mondta Lucas.
Ránéztem és halványan elmosolyodtam.

*1 hét múlva*
-De jó végre itthon lenni.-zuhantam a kanapéra.
-Hát igen. De van egy rossz hírem.-mondta Ryan.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Dianaval.
-Én tudom.-nézett ránk Lucas.-Holnap nyolcadika.
És tényleg. Már előre félek.
-Fel kéne készülni.-Ryan.
-Azt se tudjuk milyen veszély lesz, hogy készüljünk fel? Fegyvereink vannak meg kések meg minden ennyit tudunk tenni csak.-ült le idegesen Lucas a kanapéra mellém.
-Igaza van Lucasnak nem tudjuk mi lesz holnap.-ment oda Diana Ryanhez.
-Tudom, hogy nem tudjuk de nem ülhetünk itt tétlenül várva, hogy mi lesz holnap. Nekem ez nem megy.-lett ideges.
-Nem tehetünk mást.-suttogtam.
Este nagy nehezen elaludtunk és félve vártuk a másnapot.
Reggel mikor felkeltem még mindenki aludt. Gondoltam lemegyek kávéért a többieknek. Így is tettem, felöltöztem és elindultam. Nem csuktam be az ajtót, mert hisz csak a sarokra megyek 5 perc és már itthon is vagyok. Mikor odaértem kértem kávét és kifizettem majd hazaindultam. Nyitottam az ajtót körül néztem de még mindig aludtak a többiek. Leraktam a kávét a konyhába és épp indultam felkelteni őket mikor valaki hátulról befogta a számát nem tudtam hirtelen mit csinálni csak sikítottam. Az az ember, aki elkapott kihúzott az ajtón én már csak annyit láttam, hogy Lucasék rohannak ki a szobából. A maszkos ember belökött egy kocsiba.
-Induljunk már.-kiabált rá a sofőrre.
Valamit belém döfött, aztán egy perc múlva lecsukódtak a szemeim.

Egy elhagyatott helyen keltem fel, nagyon hideg volt. Szinte reszkettem. Felkeltem de alig bírtam magamat, odavánszorogtam az ajtóhoz próbáltam kinyitni de be volt zárva. Elkezdtem kiabálni majd 2 perc múlva valaki a zárral babrált kívülről.
-Helló kislány.-mosolygott rám perverzül az az ember, aki a múltkor a faházba volt. Akit átvertünk.-Látom megismertél.-mosolygott még mindig...Na mi van nem tudsz megszólalni? Elhiszem.
-Mit akar tőlem?-kezdtem hátrálni.
-A múltkor még annyira flörtöltél velem. Na most akkor szórakozzunk kicsit.-közeledett.
-Mit akar?-hátráltam még mindig de a falnak ütköztem.
-Szerintem nagyon jól tudod te azt.-simított végig az arcomon majd levette a kardigánom.
-Ne kérlek ne. Segítség. Áááá.-síkitottam torkom szakadtából.
-Kuss.-mondta és pofon vágott.-Ugyse hall meg itt senki ne ordíts.
Már a nadrágom vette lefele mikor ő is elkezdett vetkőzni. Valami zajt hallottam fentről de gondolom ő nem hallotta meg, mert öltözött tovább.
-Hogy lehetnek ilyen beteg állatok mint te?!-kérdeztem sírva.
-Ohh nyugi bébi. Nem leszek annyira durva. Vagy lehet?-nevetett kicsit.
-Segítsééég.-zokogtam fel.
-Mindom hallgass.-vette le rólam a fehérneműt. Még jobban zokogtam. Már felkészültem a legrosszabbra mikor annyit veszek észre, hogy leszáll rólam. Kinyitom a szemem és látom, ahogy Lucas és Ryan kiüti. Diana odarohant hozzám. Gyorsan felvettem a fehérneműm és a többi ruhadarabom, majd rögtön megöleltem Dianat.
-Jézusom ha pár perccel később érünk ide.-ölelgetett Diana.
-De jókor jöttünk az a lényeg.-jött oda Lucas.-De most siessünk mielőtt felkelnek.
Szaladtunk a folyósokon egészen addig míg a kijárathoz nem értünk.
-Mi történt veletek, amíg én itt voltam?-kérdeztem szaporán véve a levegőt.
-Elmesélem de ülj be a kocsiba gyorsan.-Lucas.
Mind a négyen a kocsiba ültünk és a raktár felé hajtottunk mikor a zebrán hirtelen ott volt az a nő, akinek még mindig nem tudom a nevét.
-Lucas állj! Ez az a nő.-kiabáltam. Gyorsan kiszálltam az autóból és odamentem hozzá.
-Szia drágám. Jól vagy?-mosolygott rám kedvesen.
-Igen mivel a barátaim megmentettek.
-Tudom.-szorította meg a kezem.-Hiába figyelmeztelek én téged de sose figyelsz eléggé.
-Én figyeltem de nem tudom, hogy milyen formába lesz a veszély.
-Talán amíg lementél kávéért be kellett volna zárnod az ajtót.-Nézett a szemembe.
-Honnan tudta, hogy nem zártam be?-lepődtem meg.
-Ne kérdezősködj annyit.-mosolyodott el.-Karácsonykor még a bűnözők is pihennek, családjaikkal vannak. De Karácsony után két héttel minden újrakezdődik.-engedte el a kezem és elment.
Csak álltam ott és gondolkodtam. Ezt, hogy érti? Miért nem mondja egyenesen el amit akar?
-Hé Lizz. Jössz?-kérdezte Lucas.-Persze.-mentem vissza és ültem be a kocsiba.-Mit mondott?

-"Karácsonykor még a bűnözők is pihennek, családjaikkal vannak. De Karácsony után két héttel minden újrakezdődik."-ismételtem meg a nő szavait.
-Mii?-kérdezték egyszerre.
-Ezt mondta.-sóhajtottam fel.
-Szerintem tudom mire céloz.-szólalt meg Diana.
-Mire?-kérdezte Lucas.
-Talán még ők is megünneplik a Karácsonyt de utána megint támadnak.
Mindenki elgondolkozott ezen majd Lucas a gázra lépett és a raktárba indultunk.
-Helyzet?-léptünk be a raktárba.
-Ma Bob (az ellenség) egyik embere követett. Szerintem arra volt kíváncsi, hogy hol van a raktár. De leráztam még időben.-mesélte el Byron.
-Ügyes.-dicsérte meg Lucas.-Más fejlemény?-nézett körbe de mindenki megrázta a fejét.
-Nos ha nincs akkor beszéljük meg az anyagátadást.-ült le Ryan a kanapéra.
Míg ők megbeszélték addig mi lányok (Én, Diana és Emily) csak addig figyeltünk míg meghallgattuk, hogy nekünk mi a feladatunk majd elkezdtünk beszélgetni.
Diana és Emily valamin nagyon nevettek én csak elmosolyodtam majd eszembe jutott ami délután történt. Mi van ha Lucasék pár perccel később jönnek? A mosoly azonnal lefagyott az arcomról.

-Hé Lizz, mi a baj?-kérdezte Diana.
-Semmi..csak...csak eszembe jutott ami délután történt.
-Ne gondolj ilyesmire. Időbe odaértünk nem történt semmi nyugodj meg.-ölelt meg Diana, majd Emily is.

Nagyon sokat beszélgettünk, végül sikerült kiverniük a fejemből a délutánt. Valahogy felhozódott, hogy így közölünk ki ír naplót vagy ki írt. Már mind a ketten válaszoltak. Diana már egy éve nem ír bele, Emily meg már középsuli óta.
-Na és neked Lizz volt?-kérdezték.
-Öhhm, ja még most is van.-mosolyodtam el.
-Uhh majd megnézhetjük?-kérdezték.-Már mint nem beleolvasni csak, hogy milyen.
-Persze.-néztem rájuk.-Amúgy is azt a naplót bárki is legyen az csak halálom után olvashatja el.

24.rész

Hallom a gépek csipogását. Hol vagyok? Lassan kinyitom a szemem, körülöttem egy csomó orvos van. Észreveszik, hogy kinyitottam a szemem és kérdéseket tesznek fel de nincs erőm válaszolni így visszacsukom a szemem. Nem tudom mennyi idő telhetett el de újrakinyitottam és az a nő ült az ágyam mellett, akivel a baleset előtt beszélgettem.
-Jajj gyermekem én mondtam, hogy ne üljetek részegen kocsiba.-simította meg a kezem. Próbáltam megszólalni de nem bírtam.-Ne beszélj aranyom nem kell. Megint figyelmeztetni akarlak.
-M-mi fog...t-történni?-kérdeztem meg nagy nehezen.
-Hölgyem kérem jöjjön ki vége a látogatási időnek had pihenjen a beteg.-jött be egy nővér.
-Rendben egy mondat még és megyek.-nézett a nővérre.
-Rendben de aztán tényleg távozzon, kérem.-a nő megint felém fordult.
-Nyugodt oldalon látomás csak azalatt Diana idegesen keres akadályt. Valahol emellett szíve éget, lyukaszt.-mondta el lassan és érthetően.-Szia Lizz.
-V-várjon...ez mit j-jelent?-kérdeztem olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam.
-Rájössz majd, csak gondolkozz okos lány vagy te. Egy kód melyre ha rájössz jól jársz.-és azzal kilépett az ajtón.
Megnyomtam a nővérhívót, mert eszembe jutott valami.
-Tessék mi a baj?-jött be egy perc múlva a nővér.
-K-kérem leírna..azt nekem...amit diktálok?-kérdeztem.
-Persze.-ült le mosolyogva, elővett egy tollat és egy papírt majd várta, hogy mondjam.
-Nyugodt oldalon....látomás csak azalatt....Diana idegesen....keres akadályt. Valahol emellett...szíve éget....lyukaszt.-a nővér a papírt ideadta a kezembe.
-Más valamit?-mosolygott rám.
-Nem. köszönöm, hogy leírta.-mosolyogtam vissza.
-Máskor is. De most már pihenjen.-igazította meg a párnám.
-Rendben.-válaszoltam.
Miután kiment a nővér csak akkor néztem szét igazán. A bal kezem gipszbe van, a kezem tele horzsolással. Végig húztam a kezem az arcomon és megéreztem egy vágás nyomot. Visszahívtam a nővért és megkértem, hogy mesélje el mi történt.
-Erre Mr.Rainolds jobban tudná a választ. Már is idehívom.
5 perc telt el és már itt is volt az orvos.
-Kérem mesélje...el, hogy mi történt velem....és a barátaimmal...mi van?-kérdeztem még mindig erőtlenül.
-Tudja balesetet szenvedtek. Részegek voltak de nem maguk mentek rossz sávba, sőt annak ellenére, hogy részegek voltak elég normálisan vezettek. Egy kamion ment rossz sávba ugyanis annak a vezetője elaludt a volán mögött. Ő meg is halt. Magukat sikerült életbe tartani viszont lett pár sebük, mint például magának az a vágás az arcán amit mindjárt be is kötöz a nővér. Meg a karja is meg van zúzódva. De az egyik barátja még életveszélybe van.-gombóc lett a torkomba.
-Hogy..hívják?-nyeltem egy nagyot.
-Lucas Wright..-ettől féltem.
-MICSODA?-üvöltöttem, most nem érdekelt, hogy alig bírok beszélni is. Elkezdtem vergődni az orvos alig bírt lefogni, bejöttek egy csomóan majd Mr.Rainolds feltöltött egy fecskendőt és belém döfte. Majd lassan elaludtam.

Nem hiszem el, amit az orvos mondott. Lucas életveszélybe van? És mi van Dianaval meg Ryannel? Most hol lehetnek?
-Látom ébren van.-jött be Mr.Rainolds.
-Hol van a Diana, Ryan és Lucas?-kérdeztem köszönés nélkül.
-Nem fog kiakadni?
-Nem.
-Diana és Ryan egy szobába vannak, mert nekik nem esett komolyabb bajuk. Csak önnek és Lucasnak. De önt is átvisszük lassan a többiekhez. Ha minden jól megy haza is mehet 1 hét múlva. Diana és Ryan pedig 5 nap múlva ha rendbe lesznek. Lucasnak pedig meg kell masfél vagy 2 hét de inkább két hét.
-Értem és köszönöm.-mosolyodtam el halványan.-De Lucas nem életveszélybe volt még ma reggel?
-Kisasszony annak már 2 napja.-mosolyodott el.
-Tessék? De..
-Tegnap előtt kiborult mikor megtudta, hogy a barátja életveszélybe van. Voltak kisebb rohamai de eszméleténél volt végig. Nem emlékszik semmire?
-Nem nem nagyon.-motyogtam.
-Értem. Majd visszajövök később. Viszlát.-ment ki a kórteremből.
Elvettem a lapot a szekrényről, amire az a mondat van írva amit a nő mondott. Olvasgattam de nem értem. Azt mondja egy kód. Egy kód? Várjunk csak. Hirtelen eszembejutott. A szavak kezdőbetűje. Ny-o-l-cs-a-d-i-k-a v-e-sz-é-ly. Nyolcsadika? Jaj de buta vagyok a cshez nem kell az "s" betű. Nyolcadika veszély? Ez mit akar jelenteni? Hanyadika van egyáltalán. A telefonomért nyúltam. November 25. Valami fog történni 8.-án? Addigra pont mind a négyen kijutunk a kórházból.

Reggel mikor felkeltem egy másik szobába voltam. Oldalranéztem és ott feküdt Diana.
-Jajj de jó, higy felkeltél. Hiányoztál. Hogy vagy?-mosolygott rám Diana.
-Igen megvagyok. Ti is hiányoztatok. De Lucas..-sóhajtottam fel.
-Őt majd holnap hozzák át ebbe a szobába. Sokat javult az állapota.-mondta Ryan.
-Te ezt honnan tudod?-kérdeztem Ryantől.
-Mikor reggel aludtatok járt bent az orvos és kérdeztem Lucasról.
-Ja értem. És ti hogy vagytok?-kérdeztem.
-Megvagyunk.-mosolygott rám Diana.
-Ezt a vackot mikor vették le a kezemről?-kérdeztem döbbenten a kezemre nézve.
-Azt is reggel de nagyon aludtál ha észre se vetted.-mondta Ryan.
-Hát igen. De valamit szeretnék nektek elmondani.-kezdtem.
-Hajrá.-biztattak.
-Tudjátok még pár napja volt bent nálam egy nő. Vele beszéltem mielőtt karamboloztunk is ő figyelmeztetett róla de nem szóltam nektek, mert azt hittem kattos de nem. És volt bent nálam és mondott egy mondatot ami így hangzik: "Nyugodt oldalon látomás csak azalatt Diana idegesen keres akadályt. Valahol emiatt szíve éger, lyukaszt." Mondta, hogy figyelmeztetni akar de a nővér bejött eniatt csak ennyit mondott.-meséltem el nekik.
-Mii?? És ez mit jelent?-kérdezte Diana.
-De miért nem szóltál?-Ryan.
-Úgyse hittetek volna nekem, vagy neki. Nem igaz?-kérdeztem vissza.
-Jogos.-mondták mindketten.
-Gondolkoztam majd rájöttem mint jelent. A nő mielőtt kiment még annyit mondott, higy ez egy kód vagyis a szavak kezdőbetűit összerakva. Nyolcadika veszély.
-Nyolcadika veszély? Vagyis valami fog történni December nyolcadikán, amire jobb ha készülünk. De mi van ha ez a nő tényleg kattos?-gondolkozott Ryan.
-Jobb félni, mint megijedni.-mondta Diana.
-Pontosan. Én hiszek neki. A balesetet is megjósolta.-mondtam.
-Ezt Lucasnak is el kell majd mondani.-Diana.
-Igen. De nem ezzel fogjuk kezdeni reggel. Majd mikor áthozzák beszélgetünk vele és felhozzuk a témát.-emelte fel a csészéjét Ryan, hogy igyon.
-Szerintem is.-egyeztem bele.
Remélem minél hamarabb szabadulunk innen. És veszik ki ezeket a kezemből.

23.rész

Az este nagyon jól telt, egy csomó képet csináltunk. Megismertem a szervezet többi tagját is. Mint kiderült Jacknek van egy barátnője Emily és ő is benne van ebben az egészben. Nagyon jófej, hamar összebarátkoztunk vele. Megbeszéltük Dianaval és Emilyvel, hogy ráijesztünk a többiekre. Elkezdték aggódva mesélni, hogy eltűntem és nem találnak sehol. Én kimentem addig gyorsan a faházból bezártam a hátsó ajtót meg az elsőt is. Ott állok az ajtó előtt és nézem, ahogy mozog a kilincs és kiakarnak jönni. Hallom, hogy kétségbe esettek, hogy hova tűntem. Várok még 5 percet majd aztán bemegyek.
-Szia Lizz.-köszönt egy negyvenes éveiben járó nő.
-Ööö jó estét. Ismerjük egymást?-kérdeztem furán.
-Nem hiszem, hogy te ismersz de én ismerlek téged. Ha jól látom kicsit részeg vagy már.-kuncogott fel.
-Hát öö..-kezdtem volna magyarázkodni de nem tudom, hogy minek.
-Ne magyarázkodj, nekem ne. Gyere beszélgessünk kicsit.-nyújtotta a kezét.
-Miről?
-Csak gyere.-fogta meg a kezem és húzott maga után.
 Elkezdett esni az eső, dörgött az ég meg villámlott is. A faháztól nem messze volt egy kis pad és fölötte egy tető, oda leültünk és beszélgettünk.
-Igaz most egy nagyon jó buliba vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-válaszoltam.
-És ha jól tudom, akkor benne vagy egy drogos szervezetbe is és annak van most egy bulija.-nevetett fel.
-Ezt meg honnan tudja?-kérdeztem döbbenten, egy pillanatra kijózanodtam.
-Az most mindegy aranyom.-simította meg az arcom.
-Mit akar maga tőlem?
-Én? Én ugyan semmit.-mosolygott még mindig.
-Akkor miért beszélgetünk itt egy padon?-tettem fel sorra a kérdéseket.

-Erre te tudod a választ. Te tudod miért bíztál meg bennem rögtön és miért jöttél el velem ide.
-Még mindig nem értem magát.-néztem a szemébe.
-Nem kell megérts.-nevette el magát.-Figyelmeztetni akarlak.
-Mégis mi miatt?-kérdeztem.
-Annyit mondok, hogy ma semmiképp ne üljetek kocsiba.-állt fel mint aki menni készül.
-Mi? Miért?-álltam fel én is.
-Csak hallgass rám. És ha még is kocsiba ültök ne forduljatok hátra Lucassal Dianahoz és Rynhez.-távolodott az alakja a nőnek akinek a nevét se tudom.
-De miért??-kiáltottam utána.
-Hasonlít egy régi álomhoz, mely ha megvalósul megváltozik mindenki élete.-hallottam még hangját majd eltűnt. Nem értem.
Visszasétáltam a faházhoz vettem egy nagy levegőt és benyitottam. Itt mintha visszajött volna az alkohol hatása.

-Lizz, hol voltál? Nagyon megijedtünk, hogy eltűntél.-jött oda rögtön Lucas.
-Nyugi van nem tűntem el csak kicsit megijesztettünk titeket a lányokkal.-nevettem.
-Jó szerintem megártott neked a mai este te tiszta részeg vagy.-állapította meg.
-Dehogyis részeg.-jött oda Emily és Diana de útközbe elestek, amin jót nevettek.
-Jó szerintem vigyük haza a csajokat.-mondta Ryan.
-Én még maradni akarok, ugye maradunk Jackikee.-állt fel Emily és Jack nyaka köré fonta a kezét.
-Nem téged is hazaviszlek.-mondta szigorúan Jack.
-De mi még bulizni akarunk.-nyávogtunk mind a hárman.

-Majd legközelebb.-mondta Lucas.
-Srácok mi leléptünk majd holnap takarítsatok már ki.-kérte meg őket Ryan és megfogta Diana kezét.
Felvettek minket az ölükbe és úgy vittek ki minket a kocsiig. Én az anyósülésen Lucas vezet, Diana meg Ryan pedig hátul. Pont mint az álmomba még régen. Eddig minden egyezik, lehet részeg vagyok de erre emlékszek. A nő lehet ezt az álmot emlegette? Részegek vagyunk és a kocsiba ülünk. Diana és Ryan nagyon jól elvoltak, mi hátrafordultunk és mikor előrefordultam és ugyanazt kiáltottam mint álmomba: "LUCAAAAAAAAS KAMION".
Lucas odanézett elrántotta a kormányt. De nem tudta kikerülni a kamiont. Átrepültünk a kamionon, majd a kocsi leért a földre és gurult én pedig nem emlékszem többre. Elsötétült minden..lehet örökre.

22.rész

Most féltünk tőlük nagyon. Nem tudom miért de elérték azt, hogy féljünk.
-Mindent tudtok?-kérdezte Lucas. Mi pedig bólintottunk.
-Elakartuk mondani de nem most.-mondta Ryan nyugodtan. Közeledtek mi pedig hátráltunk.
-Most féltek tőlünk?-nézett ránk döbbenten Ryan. Mi nem válaszoltunk csak oldalra néztünk.
-Mi nem ezt akartuk elérni.-jött oda hozzám Lucas én pedig megremegtem.-Tényleg ennyire félsz? Nem bántalak. Téged nem. Sőt senkit.
-Magyarázzátok meg az egészet.-nyögte ki Diana.
-Ja az jó lenne.-mondtam én is.
-Hát jó. Üljetek le.-mutatott a kanapé felé Ryan.-Ez úgy kezdődött, hogy a kereszt apánk volt szó szerint a helyi keresztapa. Díler volt. És most a levelébe megkért minket, hogy ezt folytassuk. Nem úgy halt meg ahogy azt anyáék tudják. Ők azt mondják, hogy autó balesete volt. Ami félig igaz, de ők véletlennek mondják de az ellenségei ölték meg.
-Na ez most egyszerre így sok volt. De viszont nem érdekelnek a veszélyek. Benne akarok én is lenni a csapatba.-álltam fel.
-És én is.-állt mellém Diana.
-De ez veszélyes. Nem akarjuk, hogy bajotok essen.-aggódtak rögtön.
-Kemény csajok vagyunk mi. Benne akarunk lenni.-mondta Diana.
-Igen.-helyeseltem én is.
-Ryan?-nézett Lucas Ryanre.
-Ha nem keverednek nagyobb ügyekbe akkor felőlem.
-Így én is benne vagyok.-mosolyodott el Lucas.
Az este még megtanítottak minket a cserére, verekedésre, fegyver használatra stb...
-Elég jól megy.-fogta meg a derekam Lucas és közelebb húzott magához.-Terepen bizonyíts majd.
-Fogok is.-csókoltam meg.

Reggel arra keltem, hogy Diana szó szerint ugrál az ágyamon.
-Mi van már?-kérdeztem full álmosan.
-Melóba kell menni hahóó.-keltegetett.
-Basszus tényleg.-keltem ki gyorsan.-Lucasék?
-Már elmentek. Na de siess.
-Megyek már.
Épp, hogy beértünk nyolcra szóval szerencsénk volt. A mai nap unalmasan telt egészen estig, amikor ugyanis megkaptuk az első feladatunkat. Átkell adjunk pár drogot. Hazamentünk Dianaval kivettük a fiókból a fegyvereket, elraktuk. Az anyagot is eltettük és indultunk is. Egy részen elváltunk és azt beszéltük meg, hogy 30 perc múlva találkozunk. Ez a csere nem is olyan bonyolult tök könnyű.

 Bár az embereket sajnálom akiknek eladom. Nem kellene drogozniuk, elrontják az életüket. Lehet én is pont ezzel rontom el, hogy beszálltam ebbe. De egyszer élünk, és én bízok benne, hogy nem fogunk lebukni. Lucas, Ryan és Diana ott voltak mikor visszaértem már. A fiúk megdicsértek minket. Vidáman beszélgettünk, nevettünk miközben mentünk haza. Egyszer csak odajön 3 fekete ruhás ember és Lucasékat elkezdik ütni, verni. Mi annyira megijedtünk, hogy hirtelen nem tudtunk mit csinálni. Jött egy kisbusz abból kiszállt még két ember azok pedig minket fogtak el és mind a négyünket betuszkoltak a kisbuszba. A fiúktól elvették a fegyverüket, minket nem kutattak át. Szerintem nem gondolták, hogy benne vagyunk mi is a szervezetbe. Egyszer csak megállt a busz. A fekete ruhás férfik kiszálltak és Ryanéket bevittek egy kis fa házba, minket pedig ott hagytak megkötözve. Azt láttuk, hogy az emberek kijönnek és elmennek egy másik kocsival. Itt hagytak volna minket? Minden esetre jó, hogy volt nálam egy kés amit nagy nehezen kivettem a tartójából és elvágtam a kötelet majd a Dianaét is. Istenem de hülyék még az ajtót is nyitva hagyják a buszon. Bementünk a fa házba de arra nen számítottunk, hogy Lucasékon kivül más is lesz ott.
-Na itt vannak a kis barátnőitek. Ide a fegyvert!-kiabált ránk.
-Ohh szóval maga az ellenség. Hmm.-kezdte Diana. Már rögtön tudtam mit akar.
-Mindig is imádtuk a rossz fiúkat.-folytattam.-Főleg az ilyen kigyúrtakat.-mosolyodtam el.
-Srácok nem bánjátok, ha a csajaitokkal elleszek egy-két óráig? Hát persze, hogy nem.-eresztett felénk egy perverz mosolyt.-Vegyétek le a felsőtöket.
Mi azonnal engedelmeskedtünk és levettük. Odajött hozzám majd Dianahoz.
-A fegyvert dobjatok csak el.-mosolygott ránk.
Eldobtuk de nem annyira messzire. Odafordultunk felé, kapott az alkalmon és közelebb lépett hozzám. Mikor már egy centire volt a szája az enyémtől jól tökön rúgtam. Összeroskadt annyira fájt neki, Diana rögtön felvette a két fegyvert és rászegezte. Én elvágtam gyorsan Lucas kötelét amivel meg volt kötözve majd odaadtam a kést, hogy Ryanét is vágja el. Addig vittem kötelet és megkötöztük azt a férfit. Felvettük Dianaval a felsőnket és rohanni kezdtünk. Egészen hazáig futottunk.
-Ezek meg kik voltak?-kérdeztem kifulladva, mikor beértünk a lakásba.
-Ő volt az egyik aki megölte a kereszt apám.-nézett rám idegesen Lucas.
-Máskor ilyet, nehogy csináljatok!-mondta szigorúan Ryan.
-Most miért? Ha nem kezdtünk volna vele flörtölni még mindig ott rohadnánk abba a fa házba.-emelte fentebb a hangját Diana.
-Jó jó nyugi van. Tényleg veszélyes volt de ha nem kockáztattunk volna még mindig ott lennénk.-adtam igazat mindenkinek.
-Jogos.-ült le a kanapéra Lucas.
-De nekünk mennünk kéne.-mondta Ryan.
-Maradjatok itt. Ilyen későn ne menjetek már sehova. Azok az emberek megtámadhatnak ha észrevették mit műveltünk a főnökükkel.-szólt közbe Lucas.
-Igazad van.-mondta Diana.
Diananak és Ryannek kihúztam a kanapét, hogy legyen hol aludniuk. Mi pedig a szokásos helyünkön aludtunk.Másnap munka után mikor Dianaval mentünk haza. Megbeszéltünk, hogy egy darabig együtt fogunk lakni Dianaéknál, mert az ő háza a legnagyobb. Na szóval mentünk haza mikor megállított Lucasék egyik embere.
-Sziasztok csajok. Ryanék azt mondták jöjjek elétek és menjünk a helyünkre. Ma este egy kis lazítás lesz.-mondta Jack.
-Hello.-köszöntünk.-Milyen lazítás?-kérdeztem.
-Új helyet vettünk a csapatnak, mert az előzőt tudták, hogy hol van. Meg a cuccot is jól sikerült átadni. Meg úgy minden szóval egy kis buli lesz.
-Ohh induljunk.-lelkesedett Diana.
Elindultunk az új helyünkre, ami szerintem nagyon jó helyen van. Mikor odaértünk már ment a zene ezerrel. Lucas és Ryan a kanapén ülve beszélgettek kezükbe egy-egy sörrel. Mi odamentünk, ők pedig az ölükbe húztak. Nagyon jó volt az este .
-Kértek egyet?-nyújtotta felénk a füves cigit Jack.
-Most egy nem a világ.-nyúltam érte. És utánam ugyanúgy Diana, Lucas és Ryan is vett egyet.
Nagyon durva, amit Jack csinált én nem tudtam megcsinálni. Szívott egy nagyot a cigiből és utána az orrán is meg a száján is fújta ki. Én mikor megpróbáltam majd nem megfulladtam.

21.rész

A temetésre készülődünk épp Lucassal. Végig Lucas mellett voltam, amikor a pap mondta a szövegét Lucasnak és Ryannek folytak a könnyei. Annyira rossz volt őket így látni. Temetés után sokan jöttek oda Lucashoz, Ryanhez és a szüleihez részvétüket nyilvánítani. Hát nem pont egy temetésen akartam megismerni Lucas szüleit de ha már így hozta a sors akkor nincs mit tenni. Egész jól kijöttem ma a szüleivel remélem ezt nem csak én gondolom így. Épp ültünk be a kocsiba mikor egy fekete ruhás férfi odajött Lucashoz és egy boritékot adott neki. Mikor beült a kocsiba kivette a boritékból a levelet és olvasni kezdett. Elég idegesen hajtotta össze.
-Mi áll benne?-kérdeztem.
-Ez a végrendelete számomra és Ryan számára külön.-mondta idegesen.
-És mi az, amit rátok bízott?-kérdeztem újból.
-Ne érdekeljen.-auu ez most fájt így tőle.-Bocsi, nem direkt mondtam így de előbb ezt Ryannel szeretném megbeszélni.
-Rendben.-motyogtam gombóccal a torkomban.
Mikor hazaértünk Lucas elment Ryanhez. Nem telt el 15 perc de Diana már az ajtómba toporgott.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. Jó szerintem valami gáz van.-jött beljebb.
-Mi történt?-csodálkoztam.
-Ryan kapott egy dobozt egy fekete ruhás embertől, aki azt mondta, hogy a keresztapja küldte neki és Lucasnak. Mikor belenézett idegesen csukta be, én megkérdeztem, hogy mi van benne de azt mondta h nem érdekes és, hogy Lucassal kell megbeszélje. Nem hiszem el, hogy nem érdekes, mert mikor belenézett én is láttam benne egy..-felsóhajtott.-Egy fegyvert.
-Egy fegyvert??? Jézusom.-fogtam meg a fejem.-Lucas egy végrendeletett kapott, ami az övé és Ryané. Kezdek megijedni. Kiváncsi vagyok mi van abba a dobozba meg levélbe.
-Én is.-nézett maga elé Diana.
Pár perc múlva kaptam egy sms-t Lucastól Diana meg Ryantől. Ugyanaz állt mind a kettőbe. "Ma este tesós estét tartunk nem megyek haza. Szeretlek puszi".
-Te mennyire hiszed el ezt a "tesós estét?-rajzoptam macskakörmöket a levegőbe ujjaimmal.
-Nem nagyon.
-Hát én se.-huppantam le a kanapéra Diana mellé.
Az este sokaz beszéltünk Lucasról és Ryanről, hogy vajon mit csinálhatnak. A nagy beszélgetésekbe el is aludtunk.
Reggel mikor felkeltünk még nem volt itthon Lucas. Diana egész nap nem ment haza hanem nálam volt. Hivogattuk őket de nem vették fel, üzenetekkel bombáztuk őket de nem válaszoltak. Olyan este 10 körül jöhetett meg Lucas és, ahogy hallottuk Ryan is.
-Shh lehet, hogy Lizz már alszik.-mondta Lucas.
-Jójó.-felelte Ryan.-Nekem is haza kéne már mennem Dianahoz.
-Nem még nem alszok.-kapcsoltam fel a villanyt.
-És én se.-jött utánam Diana.
Az jó. Mit csináltatok ma?-kérdezte Ryan.
-Ezt mi is kérdezhetnénk tőletek.-felelt frappánsan Diana.
-Egész nap hivosgattunk titeket meg üzeneteket küldtünk.
-Jéé tényleg.-nézték meg a telefonuljukat.
-Le voltunk némítva. Nem értünk rá.-mondta Lucas. Majd levették a pólójukat ami mellesleg tiszta kosz volt. Ahogy rájuk néztünk egyből megláttuk azt a pár sebet rajtuk.
-Ti mi a fenét csináltatok este?-kérdeztem magasabb hangnemben.
-Mik ezek a sebek rajtatok?-vitte feljebb a hangját Diana is.
-Nem mindegy az nektek?-nézett ránk Ryan.
-Ha már haza se lehet jönni úgy, hogy ne kérdezzenek minket ki akkor jobb ha megyünk.-mondta Lucas és vissza vette a pólóját, ugyan ezt cselekedte Ryan is majd elmentek mindenféle szó nélkül.
-Hát ezt nem hiszem el.-ültem le a kanapéra.
-Mitől lettek ilyen ridegek?-ült mellém Diana.
-Fogalmam sincs. Tuti köze van hozzá a levélnek és doboznak.
Ott ültünk a kanapén és gondolkoztunk.
-Hé mi lenne ha követnénk egyszer őket?-kérdezte Diana.
-Jó ötlet de ügyesnek kell lennünk, nehogy lebukjunk.-támogattam ötletét.
-Szerinted most hol lehetnek?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Hívjuk fel őket szerinted?
-Hát nem tudom. Max lecsesznek megint minket.
-Hát ja.-vette  elő a telefonját Diana és hívta Ryant majd kihangosította.
-Szia.-köszönt Ryan.
-Sz-szia Diana vagyok. Figyelj sajnáljuk nem akartunk kérdezősködni, meg feljebb vinni a hangunkat.
-Nem gond. De mennem kell Szia...sztok.-tette le.
-Honnan tudta, hogy ki vagy hangosítva?-csodálkoztam.
-Nem tudom.-nézett Diana a telefonra.
Úgy érzem mintha Lucasék kiakarnának minket ebből zárni. De nem tudom, hogy miért.
-Diana.-kiabáltam ki.-Öltözz kémkedni megyünk. Hol találkoztak Ryanék mielőtt idejöttél hozzám?
-Ryanéknél azt hiszem.-vette fel fekete nadrágját.
Én is átöltöztem majd elindultunk. Az ajtó zárva volt tehát nincsennek itthon. Remélem itt lesz a doboz és a levél.Szétnéztünk mindenhol de nem találtuk. A nappalin mentem épp keresztül mikor megláttam egy dobozt az asztal alatt, rögtön szóltam Diananak majd kinyitottuk. Tele volt fegyverrel, tölténnyel, pénzzel és egy listával. A listán emberek és helyek nevei voltak. Benne volt a dobozba a levél is. Kivettük a boritélból majd olvasni kezdtünk. De ami abba a levélbe állt mindkettőnket ledöbbentett. Komolyan folytatni akarják ezt Lucasék?
-Mindig is kiváncsi természetűek voltatok.-szólaltak meg a hátunk mögött. Mi rögtön hátrafordultunk, kezükbe fegyver volt és volt pár seb az arcukon.

Trailer

Sziasztok.:)
Csináltam a blognak egy trailer-t.
Remélem tetszeni fog mindenkinek. :)

20.rész

Ma bejött a pékségbe Amber. Csodálkozva néztem mivel Franciaországban ment 2 hónapja és csak jövőhónapba kellett volna hazajöjjön.
-Jajj Lizzie annyira sajnálom, ahogy meghallottam, hogy mi történt már jöttem is haza.-ölelt meg.
-Köszönöm de miattam nem kellett volna.-ráztam meg a fejem.
-Dehogyis nem, végre újra együtt a család muszáj volt hazajönnöm.-mosolygott.
-Hát köszönöm Amber.
-Ez alap drágám. Na de nyomás vissza dolgozni erre az egy órára, mert utána megyünk vásárolgatni. Diana te is jössz?-fordult kedvesen Diana felé.
-Ha nem zavarok.-mosolygott Diana.
-Dehogy zavarsz ne butáskodj már. Na akkor egy óra múlva itt vagyok.-ment ki.-Sziasztok.
-Szia.-kiáltottunk utána.
Nos tényleg, másodpercre pontosan egy óra múlva belépett az ajtón Amber.
-Mehetünk?
-Igen csak bezárunk.
Nagyon jól telt a délután, egyik boltból a másikba mentünk. Egy csomó új ruhát vettem meg Diana is és Amber is. Annyira bírom, hogy Amber 35 éves de még mindig nagyon fiatalosan öltözik és az alakja is megvan hozzá. Vásárlás után hazamentünk hozzánk. Lucas már otthon volt és a Tv-t nézte.
-Szia Lucas.-léptem be.
-Sziaa.-állt fel azonban mikor meglátta Diana-t és Ambert rögtön köszönt nekik is.
-Jó napot! Szia Diana.
-Azt hiszem ti még nem ismeritek egymást. Amber ő itt a barátom Lucas, Lucas ő itt Amber anya testvére.-mutattam be őket egymásnak.
-Örvendek.-nyújtotta a kezét Lucas.
-Én is Lucas. De tegezz nyugodtan nem vagyok én olyan öreg.-nevetett Amber.
Nem sokáig volt nálunk Amber se Diana. 6 körül haza is mentek.
-Holnap igaz nem dolgozol?-húzott az ölébe Lucas.
-Nem.-mosolyogtam.
-Akkor jó, mert én se. Arra gondoltam, hogy Dianaékkal elmehetnénk paintballozni.-kérdezte.
-Én benne vagyok.
-Remek. Ryan is mondta, hogy rábeszéli Dianat.

Másnap vidáman keltünk fel, csináltam omlettet reggelire, evés közbe Tom és Jerry-t néztünk. Igen érett felnőttek vagyunk. Egész délelőtt a kanapén fetrengtünk, olyan 2 körül kezdtünk el készülni és indultunk a megbeszélt helyre. Nagyon vicces volt ez az egy-két óra. Dianaval végig nevettük, látni kellett volna, ahogy Lucas és Ryan a fűbe bukfenceznek majd szaladnak tovább. Egyszer annyira szaladt Ryan, hogy nekiment egy fának Lucas pedig annyira nevetett, hogy elesett egy kőben. Ryannek és Lucasnak lett egy két véraláfutásos rész a felsőtestén, nekünk nem mert mi lányok vagyunk és kíméltek minket. Hahaha.
Hazafele út vettünk 2 pizzát és mentünk Ryanékhez. Mikor felmentünk előkészítettük a helyet, hogy filmezni tudjunk. Film közbe megettük a pizzát. Miután vége volt a filmnek és Lucas mellkasának dőltem, annyira álmos voltam, hogy majdnem bealudtam.Egyszer csak megcsörrent Lucas telefonja.
-Szia anya.-köszönt bele, mi pedig visszafojtott lélegzettel hallgattuk a beszélgetést.-Tessék?-torzult el Lucas arca.-De hogyan? Mi? ...Értem. Sziasztok.-tette le és  láttam, hogy bekönnyezik.
-Úristen mi történt?-mentem oda hozzá.
-Ryan..meghalt keresztapu.-mondta ki nagy nehezen a szavakat én pedig megöleltem.
Lucas mesélt már a keresztapujáról, nagyon szerették őt Ryannel. Kiskorukba mindig ő játszott velük és törődött velük nem pedig a szüleik. Szóval Dianaval ott vigasztaltuk a két fiút. Ez olyan rossz. A tegnap és a mai nap is olyan jó volt Amber, vásárlás, paintball, filmezés aztán egy másodperc alatt minden megváltozik. Nekünk Dianaval ez a nap nagyon jó volt viszont Lucasnak és Ryannek ez most nagyon fájhat. Egyik percben még nevetünk a filmen majd jön egy hívás, ami megváltoztatja az egész napot. Szegények mit élhetnek most át? Most, hogy belegondolok nekem is nagyon nehéz volt ez most nekik is ilyen. Belegondoltam teljesen elszörnyülködtem, hogy most mi lesz annyi minden történt már az elmúlt egy hónapba.

 A kanapén aludtunk el mind a négyen. Reggel iszonyú hátfájással keltünk fel, hát elég érdekesen aludtunk el az biztos.

Lucas és Ryan egész nap szomorúak voltak. Mi a nap 24 órájában mellettük voltunk, a temetést elintéztékna szülei. Holnap lesz itt a városba mivel a keresztapukája idevalósi volt. Este Lucas és Ryan elküldtek minket azzal, hogy egyedül akarnak most lenni. Mi megértettük és eljöttünk. Remélem nem lesz velem olyan mint én voltam vele. Bár lehet megérdemelném, biztos nagyon rosszul esett neki akkor és nekem is nagyon rosszul esne. 

19.rész

-Folytassa doktor úr kérem.-kérleltem.
-Nagyon sajnálom de a baba meghalt. Nagy ütődés érte és nem élte túl.-közölte halkan de érthetően Mr.Smith.
Nem hiszem el. Az első kisbabám meghalt, csak is az én hibámból. Én nem reagáltam semmit csak hallgattam könnyes szemekkel.
-És most mi a teendő?-kérdezett rá Lucas, de neki is elcsuklott a hangja.
-A kisasszonynak halva kell megszülnie a kicsit.-Mr.Smith.
1 óra múlva már a szülőszobában voltam. Pár perc múlva el is kezdődött. Lucas végig mellettem állt és fogta a kezem. Mikor megláttam a kicsit, hogy hallott egy világ omlott össze bennem. Annyira nagyon vártuk már terveztük, hogy melyik lesz majd a szobája, gyerekhordozókat is nézegettünk már de ez mind hiába volt. Kimentünk a kocsihoz és elindultunk, egyikünk se szólalt meg. Mikor felmentünk a lakásba bemetem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Elővettem a szekrény aljáról a dobozt és belenéztem. Kezembe akadt a penge, néztem egy darabig majd egy karcolást csináltam a kezemen. Megint néztem egy ideig és csináltam még egy karcolást. Jézusom mit csinálok? Hirtelen visszadobtam a dobozba a pengét egy zsepivel letöröltem a vért és azt is belelöktem a dobozba. Hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a szobából és vittem magammal a dobozt. Lucas a kanapén ült és engem nézett, begyújtottam a kandallót felnyitottam a dobozt és kezdtem beledobálni a dolgokat. Először kezdtem a zsepikkel, majd a képekkel, gézlapokkal és végül ránéztem a pengére és azt is beledobtam a tűzbe.

Aztán rádobtam a dobozt is. Mindent kidobtam kivéve egy dolgot. Apa fényképét, azt a kezembe tartottam és azt néztem. Lucas a hátam mögé állt és megölelt én meg gyorsan elrejtettem a a karomat.
-Lizz mutasd a karod.-szólt rám.
-Nem.
-Lizz!-vette kezébe a kezem és megnézte.-Lizz ne már.
-Lucas két karcolás nem is vágás és, amint láttad most dobtam ki mindemt nem fogom többet csinálni de értsd meg, elveszettem a kisbabánkat akit halva kellett megszüljek és ez nem minden anya álma hidd el. Ez nekem nagyon nehéz volt. A szemem becsukhatom ha nem akarom látni, amit nem akarok de a szívem nem csukhatom be az érzelmek ellen meg a fájdalom ellen és ez nagyon fáj.-fakadtam sírva.
Beszaladtam a fürdőbe bezártam az ajtót nekidőltem a falnak és sírtam.

-Lizz engedj be.-dörömbölt az ajtón Lucas.
-Hagyjál békén.-kiabáltam.
-Lizz nem! Engedj be vagy esküszöm betöröm az ajtót.-dörömbölt tovább de én nem reagáltam.
Már csak annyit veszek észre, hogy az ajtó elterül a földön Lucas pedig az ajtóban áll. Hirtelen odajön mellém és megölel nem zavartam el, hanem visszaöleltem.
-Tudom, hogy most ez nehéz neked hidd el nekem is az. De itt vagyunk egymásnak.-törölte le hüvelyk ujjával a könnycseppeket. Felvett az ölébe és bevitt a szobába. Lefeküdt mellém és hamarosan mind ketten már az álmok világába voltunk.

Reggel, amint felkeltünk elmentünk anyához. Igen a hónapok során kiengedték a kórházból.
-Szia anya.-öleltem meg.
-Sziasztok.-ölelt vissza.-Lizzie mi lett a hasaddal?-Tegnap legurultam a lépcsőn rá egy órára pedig görcseim voltak, Lucas bevitt a kórházba ahol Mr.Smith azt mondta, hogy..-felsóhajtottam.-Hogy meghalt és halva kellett megszüljem.-könnyeztem be. Anya megölelt és láttam, hogy neki is könnyes a szeme. Még ott voltunk egy-két órán át majd hazamentünk. Este felé csengettek. Diana és Ryan jöttek be vidáman. -Olyan cuki kiságyat láttunk a kicsinek. Muszáj megvenni.-mondta vidáman Diana.
-Kár, hogy nem lesz rá szükség már.-álltam fel és bementem a szobába még hallottam, ahogy Diana kérdezi hogy mi történt. 5 perc se telt el de már Diana a szobába volt.
-Annyira sajnálom Lizzie.-ölelt meg.
Pár percig öleltük egymás majd mikor bejött Ryan elváltunk.
-Lizzie sajnálom.-ölelt meg ő is.
-Bármi baj van szóljatok.-nézett rám majd Lucasra Diana.
-Rendben köszi.-mosolyodtam el halványan.
11 fele mentek el Ryanék mi meg lezuhanyoztunk és mentünk aludni.
Reggel mikor felkeltem keltettem Lucast is mert dolgozni kell menni. Vagyis nekem nem kéne, mert a terhesség miatt nem kellett de már nem vagyok terhes.
-Sziasztok.-mentem be a pékségbe.
-Szia.-köszöntek.-Lizzie hogy-hogy bejöttél?-kérdezte a főnököm.
-Már nem vagyok terhes.-jelentettem ki majd felvettem a kötenyt.
-Mi történt?-csodálkozott.
-Elvetéltem.
-Sajnálom.-szomorkodott el.
Egész nap a munkára figyeltem nem akartamásra gondolni. De muszáj lesz túllépni rajta valahogy. Talán majd pár hét múlva könnyebb lesz. Mikor kiléptem az üzletből szétnéztem. Őszies az idő, a falevelek már sárgulnak. Olyan szép ilyenkor minden. Elnéztem jobbra. Egy férfi a kislánya kezét fogva ment át a zebrán a kislány kérlelte apját, hogy menjenek cukrászdába. Annyira aranyos volt. Elndultam. Egy játszótér mellett jöttem el, a gyerekek csúszdáztak, homokoztak, hintáztak. Az anyuka lökte a kisfiát a kisfiú meg boldog volt, nevetett. A játszótér kapuán egy anyuka tolta be a babakocsit. A baba aludt, olyan aranyos volt. Odamentek a homokozóhoz és szólt gondolom a férjének meg a kisfiának, hogy induljanak. Egy családként léptek ki a kapun, a kisfiú ugrált az apja mellett és fogta a kezét az anyuka pedig a babakocsit tolta. Megálltak, mert a kisfiú szomjas volt. Amig az anyuka elővette a táskájából az üveget addig a fiú a babakocsihoz ment és megsimogatta testvére arcát. Remélem majd egyszer nekem is ilyen boldog családom lesz Lucassal. Pislogtam kettőt felfelé, hogy a könnyek ne törjenek utat maguknak, majd elindultam. Mikor hazaértem már Lucas otthon volt. -Szia.-köszöntem. -Hello.-jött oda és adott egy puszit a számra.-Hol voltál ennyi ideig? -A hosszabb úton jöttem a játszótérnél.-pakoltam le a táskám. -Ja értem.-értette meg rögtön a dolgot és megölelt. *2 hét múlva* Mára már nagyjából sikerült túllépnem nagyjából a dolgokon már nem vagyok minden nap szomorú de, azért mikor eszembe jut elkomorodok. Szegény Lucas is kivan már nagyon az elmúlt héten nagyon hideg voltam vele. Olyan, mintha kezdene kihűlni a kapcsolatunk. Mindig közeledni próbált de én leráztam, mert nem volt kedvem. Nagyon bunkó voltam vele csoda, hogy még együtt vagyunk. Ha így folytatom elcseszem a kapcsolatunkat.. De nem. Nem fogom. Ma este mindent rendbe hozok. Este 6 óra van. Oké Lucas 7-re jön szóval gyorsan főzök valamit és meglepem. Minden pontosan hétre kész volt még gyorsan valami csinit is sikerült felvennem. Mondhatom Lucas eléggé meglepődött mikor belépett az ajtón. -Gyere.-fogtam meg a kezét és az asztalhoz vezettem. Felszolgáltam a vacsit majd ettünk. -Köszönöm, nagyon finom volt.-mosolygott rám Lucas. -Nincs mit. És nagyon sajnálom, hogy az elmúlt hetekbe ilyen bunkó voltam veled.-hajtottam le a fejem. -Megértem, de néha nagyon rosszul esett.-fogta meg a kezem. -Tudom és sajnálom.-néztem a szemébe. -Semmi baj. Nem tudok rád sokáig haragudni.-mosolygott. -Szeretlek.-mosolyogtam rá. -Én is szeretlek Lizz.-csókolt meg az asztal felett. Odajött mellém felemelt és bevitt a fürdőbe, megengedte a zuhanyt, leöltöztünk és beálltunk alá.