12.rész

Dianaval annyira jól mulattunk a moziba, mi voltunk azok akik akkor is nevettek mikor nem volt semmi vicces. A mosdóba is kimentünk közbe, aztán mikor jöttünk be véletlenül ráléptünk egy üres nachosos tálra. Hát mit ne mondjak,mindenki minket nézett. Mikor vége volt a filmnek hazamentünk lezuhanyoztunk és pizsibe az ágyra ültünk. Beszélgettünk..végül valahogy ott lyukadtunk ki, hogy miért is voltam a kórházba.
-Nem mondtam még el senkinek te leszel az első.-felsóhajtottam.-Az anyámnál voltam. Balesetet szenvedett és ezt onnan tudom, hogy egy nő pontosabban a keresztanyukám egy pár hétig folyamatosan követett és a végén találkoztunk elmesélte, hogy mi történt anyukámmal én meg ma bementem hozzá, és kibékültünk.-mosolyodtam el.
-Jajj ez nagyszerű.-ölelt meg.-Remélem most már boldog vagy így.
-Eddig is az voltam csak anyám miatt néha ideges.-vontam vállat.
-És Lucasnak mikor akarod elmondani?-kérdezte.
-Holnap..ugyanis anyum akar vele találkozni.
-Értem.-itt egy kis csönd állt be amit Diana tört meg.-Szóval én voltam az első?-nevetett.
-Igen te.-nevettem én is.
Elkezdtünk nézni egy filmet de bealudtunk rajta.
Reggel arra keltünk, hogy Ryan és Lucas vízi pisztollyal kelt minket.
-Ááá normálisak vagytok.-kiáltottunk fel egyszerre Dianaval.
-Igen.-felelték egyszerre.-ijesztő, hogy néha ennyire egyszerre tudnak beszélni.
Dianalval egymásra néztünk és már tudtuk, hogy a másik mit gondol. Odasétáltunk a fiúkhoz és úgy csináltunk mintha meg akarnánk csókolni őket de mikor már vészesen közel voltak kivettük a vízi pisztolyt a kezükből és rájuk szegeztük.
-Uraim azonnal megfordulni és a falhoz menni.-mondta komolyan.
-Megfogjuk magukat motozni.-folytatta Diana de már majd nem elnevettük magunkat.
A fiúk megfordultak mi közelebb mentünk és úgymond "letapiztuk" őket. Majd hátraléptünk pár lépést és meghúztuk a ravaszt ők pedig egyszerre kiáltottak fel. Megfordultak és közeledtek de csapdába estünk, mert elfogyott belőle a víz. Mi hátráltunk de az ágy útba volt mi meg szerencsére rá is estünk. Lucasék fölénk hajoltak és azt suttogták, hogy ezt még megbánjuk.
-Mi csak visszaadtuk amit kaptunk.-kacsintottam megpusziltam a szája szélét és kigurultam alóla. Bementem a fürdőbe és átöltöztem épp a melltartóm vettem fel mikor benyitottak. Hát persze, hogy Lucas volt. A hátam mögé állt és megfogta a derekam, elkezdte a nyakamat csókolgatni mire én felsóhajtottam. Megfordultam és szemeibe néztem. El kell mondanom neki.
-Lucas...-kezdtem el csak megakadtam. Fog vajon haragudni, hogy nem mondtam el neki?
-Igen?-kérdezte.
-El kell mondanom valamit.-felsóhajtottam és láttam az arcán az ijedséget.-Tegnap bent voltam a kórházba...anyukámnál.-láttam a fején, hogy nem érti.
-Miért voltál bent? Mi történt vele? És honnan tudtad, hogy kórházba van?-tette fel sorra a kérdéseket.
Leültünk a kád szélére és elmeséltem neki mindent.
-És miért nem szóltál nekem erről hamarabb?-kérdezte de nem nézett a szemembe.
-Sajnálom...nem mondtam el senkinek Diananak is tegnap este mondtam el. Tényleg sajnálom.-fordítottam a fejét magam felé.
-Nem tudok rád haragudni.-mosolyodott el.-De mostantól mindent elmondunk egymásnak jó?-kérdezte.
-Rendben.-csókoltam meg.
-De légy szíves öltözz fel nem bírom sokáig, hogy le ne támadjalak.-állt fel.
-Jójó.-nevettem fel.
Elmentünk négyen megebédelni. Diana és Ryan elmentek mi meg sétálni indultunk.
-Említetted, hogy anyukád akar látni.-kezdte el.-Nem megyünk be most hozzá?
-De mehetünk.-mosolyodtam el.
A recepciósnál jelentettük, hogy kihez jöttünk aztán elindultunk az emelet felé. Mikor benyitottunk a 102-es szobába anya épp telefonált..vagyis csak akart.
-Sziasztok. Lizzie pont téged akartalak hívni.-mondta mosolyogva.-Gondolom te vagy Lucas. Nagyon örvendek.-mosolygott anya.
-Én is Mrs.Clark.-mosolygott Lucas is.
-Szólíts nyugodtan Hannahnak.-örülök, hogy anya ilyen kedves Lucassal azt hittem flegma lesz vele.
Nagyon jól elbeszélgettünk anyával, Lucast is megismerte. Annyira beszélgettek, hogy én már 5 perce meg se szólalok csak nézem őket és boldog vagyok, hogy a barátom akit nagyon szeretek az anyukámmal ilyen jól kijön. Úgy érzem kezd helyrejönni a családi béke.