-Ja igen annyira jól elbeszélgettek, hogy szóhoz se tudok jutni.-nevetem el magam.
Ők is nevetni kezdtek majd rám néztek. Lucas elment a mosdóba én addig ott maradtam anyával.
-Rendes fiú...hozzád való.Ne engedd el.-mosolyog rám anya. Örülök, hogy így gondolja.
-Köszi. És megpróbálom.-mosolyogtam.-Annyira örülök, hogy ilyen jól kijöttök.
-Én is.-mosolygott még mindig anya.-Ugye nem bántad meg, hogy megismerted?
-Nem, dehogyis bántam meg. Életem legszebb időszaka ez most. Azt bánom kicsit, hogy ennyire beleszerettem mi van ha ő majd egyszer nem fog már úgy szeretni? Akkor én teljesen összetörök. Megesküdtem régen, hogy senkit nem engedek ilyen közel magamhoz, de ő, ő nem is tudom...neki sikerült közel kerülnie. Egyszerűen olyat érzek vele amit még senkivel, azok a szemek, az a haj,a kedvessége, az őszintesége, a védelme, a gyengesége és egyszerűen ő..tökéletes. Szeretem.-mondtam el,amit igazából érzek.
-Kislányom te tényleg szerelmes vagy.-mondta anya könnyes szemmel.
-Igen azt hiszem.-öleltem meg.
-Apád is biztosan örül a boldogságodnak onnan fentről.-ölel vissza, mire nekem is bekönnyezik a szemem.
Visszaültem a székbe és pont akkor jött vissza Lucas és nagyon mosolygott. Hallotta,amit mondtam vajon?...
Még anyánál voltunk 10 percig és utána indultunk haza.
Beültünk a kocsiba és elindultunk, hogy Lucas hazavigyen. Megálltunk előttünk, Lucas elé fordultam és gondolkoztam, hogy rákérdezzek-e mit hallott.-Lucas..-kezdtem el.-Mit hallottál abból, amit anyával beszéltem?
-Épp eleget.-mosolygott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és az ölébe ültem kicsit megugrottam, mert megszólalt a duda, amit véletlenül megnyomtam.
-De.-suttogta a számra.
Kiszálltunk a kocsiból,gyorsan felmentünk az elsőre én kivettetm a táskámból a kulcsot de elég nehéz volt úgy koncentrálni, hogy beletudjam dugni a kulcsot a lyukba, hogy közben Lucas a nyakam csókolgatta. Végül bejutottunk, Lucas berúgta a lábával az ajtót a szobám felé tartottunk csókolózva.
Lefektetett az ágyra majd felém hajolt. Elhelyezkedett a lábam közt én meg végigkarmoltam a hátat....
Reggel elég korán keltem ahhoz képest, hogy mindig elalszunk. Nyugisan megcsináltam a reggelit majd bevittem a szobába Lucas még aludt. Fölé hajoltam és apró puszikkal keltettem fel.
-Hmm..hány óra?-kérdezte kómásan.
-8.-feleltem.-De hoztam reggelit.
-Fent vagyok.-ült fel rögtön.
-A kis éhes.-nevettem.
-Na gyere ide és reggelizzünk.-tartotta a takarót. Én bebújtam mellé és megreggeliztünk az ágyba. Aztán jött a szokásos felöltöztünk, bezártam a lakást és Lucas elvitt kocsival.
-Szia Diana.-öleltem meg a barátnőmet.
-Szia Lizzie. Mi újság?-kérdezte.
-Nem sok minden most kivételesen nem aludtunk el Lucassal.Veled?-nevettem.
-Ja észrevettem.-nevetett.-Amúgy képzeld összeköltözünk Ryannel.
-Ez nagyszerű. És ki költözik hova?-öleltem meg megint.
-Hát ő hozzám.-ölelt vissza.-Mert ugye nekem nagyobb házam van mint neki és úgy döntöttünk, hogy az övét is meghagyjuk csak így odaköltözik hozzám, hogy hogyan tudunk együtt élni.
-Értem. Biztosan jól kijöttök majd.-mosolyogtam.
-Remélem. Ti nem akartok összeköltözni?-kérdezte.
-Még nem gondolkoztam ezen. Majd később valamikor felhozom ha ő nem hozza.
-Rendben és amúgy anyuddal minden oké volt?
-Aha nagyon jól kijönnek Lucassal, és ennek nagyon örülök.-néztem fel,mert jött egy vevő pont.
-Akkor jó.-mosolygott Diana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése