25. rész

Ma végre áthozták ide Lucas-t. Olyan jó volt látni, hogy semmi baja nincs. Beszélgettünk de látta rajtunk Lucas, hogy valamit nem mondunk el ezért rákérdezett. Elmeséltem neki is ugyanazt mint Ryanéknek.
-És miért nem szóltál?-vont kérdőre.
-Mert azt hittem csak kattos az a nő. De kezdek abba hinni, hogy nem kattos csak simán tud valamit és segíteni próbál nekünk.
-Hát én nem tudom. Talán tényleg hinnünk kéne neki.-mondta Lucas.
Ránéztem és halványan elmosolyodtam.

*1 hét múlva*
-De jó végre itthon lenni.-zuhantam a kanapéra.
-Hát igen. De van egy rossz hírem.-mondta Ryan.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Dianaval.
-Én tudom.-nézett ránk Lucas.-Holnap nyolcadika.
És tényleg. Már előre félek.
-Fel kéne készülni.-Ryan.
-Azt se tudjuk milyen veszély lesz, hogy készüljünk fel? Fegyvereink vannak meg kések meg minden ennyit tudunk tenni csak.-ült le idegesen Lucas a kanapéra mellém.
-Igaza van Lucasnak nem tudjuk mi lesz holnap.-ment oda Diana Ryanhez.
-Tudom, hogy nem tudjuk de nem ülhetünk itt tétlenül várva, hogy mi lesz holnap. Nekem ez nem megy.-lett ideges.
-Nem tehetünk mást.-suttogtam.
Este nagy nehezen elaludtunk és félve vártuk a másnapot.
Reggel mikor felkeltem még mindenki aludt. Gondoltam lemegyek kávéért a többieknek. Így is tettem, felöltöztem és elindultam. Nem csuktam be az ajtót, mert hisz csak a sarokra megyek 5 perc és már itthon is vagyok. Mikor odaértem kértem kávét és kifizettem majd hazaindultam. Nyitottam az ajtót körül néztem de még mindig aludtak a többiek. Leraktam a kávét a konyhába és épp indultam felkelteni őket mikor valaki hátulról befogta a számát nem tudtam hirtelen mit csinálni csak sikítottam. Az az ember, aki elkapott kihúzott az ajtón én már csak annyit láttam, hogy Lucasék rohannak ki a szobából. A maszkos ember belökött egy kocsiba.
-Induljunk már.-kiabált rá a sofőrre.
Valamit belém döfött, aztán egy perc múlva lecsukódtak a szemeim.

Egy elhagyatott helyen keltem fel, nagyon hideg volt. Szinte reszkettem. Felkeltem de alig bírtam magamat, odavánszorogtam az ajtóhoz próbáltam kinyitni de be volt zárva. Elkezdtem kiabálni majd 2 perc múlva valaki a zárral babrált kívülről.
-Helló kislány.-mosolygott rám perverzül az az ember, aki a múltkor a faházba volt. Akit átvertünk.-Látom megismertél.-mosolygott még mindig...Na mi van nem tudsz megszólalni? Elhiszem.
-Mit akar tőlem?-kezdtem hátrálni.
-A múltkor még annyira flörtöltél velem. Na most akkor szórakozzunk kicsit.-közeledett.
-Mit akar?-hátráltam még mindig de a falnak ütköztem.
-Szerintem nagyon jól tudod te azt.-simított végig az arcomon majd levette a kardigánom.
-Ne kérlek ne. Segítség. Áááá.-síkitottam torkom szakadtából.
-Kuss.-mondta és pofon vágott.-Ugyse hall meg itt senki ne ordíts.
Már a nadrágom vette lefele mikor ő is elkezdett vetkőzni. Valami zajt hallottam fentről de gondolom ő nem hallotta meg, mert öltözött tovább.
-Hogy lehetnek ilyen beteg állatok mint te?!-kérdeztem sírva.
-Ohh nyugi bébi. Nem leszek annyira durva. Vagy lehet?-nevetett kicsit.
-Segítsééég.-zokogtam fel.
-Mindom hallgass.-vette le rólam a fehérneműt. Még jobban zokogtam. Már felkészültem a legrosszabbra mikor annyit veszek észre, hogy leszáll rólam. Kinyitom a szemem és látom, ahogy Lucas és Ryan kiüti. Diana odarohant hozzám. Gyorsan felvettem a fehérneműm és a többi ruhadarabom, majd rögtön megöleltem Dianat.
-Jézusom ha pár perccel később érünk ide.-ölelgetett Diana.
-De jókor jöttünk az a lényeg.-jött oda Lucas.-De most siessünk mielőtt felkelnek.
Szaladtunk a folyósokon egészen addig míg a kijárathoz nem értünk.
-Mi történt veletek, amíg én itt voltam?-kérdeztem szaporán véve a levegőt.
-Elmesélem de ülj be a kocsiba gyorsan.-Lucas.
Mind a négyen a kocsiba ültünk és a raktár felé hajtottunk mikor a zebrán hirtelen ott volt az a nő, akinek még mindig nem tudom a nevét.
-Lucas állj! Ez az a nő.-kiabáltam. Gyorsan kiszálltam az autóból és odamentem hozzá.
-Szia drágám. Jól vagy?-mosolygott rám kedvesen.
-Igen mivel a barátaim megmentettek.
-Tudom.-szorította meg a kezem.-Hiába figyelmeztelek én téged de sose figyelsz eléggé.
-Én figyeltem de nem tudom, hogy milyen formába lesz a veszély.
-Talán amíg lementél kávéért be kellett volna zárnod az ajtót.-Nézett a szemembe.
-Honnan tudta, hogy nem zártam be?-lepődtem meg.
-Ne kérdezősködj annyit.-mosolyodott el.-Karácsonykor még a bűnözők is pihennek, családjaikkal vannak. De Karácsony után két héttel minden újrakezdődik.-engedte el a kezem és elment.
Csak álltam ott és gondolkodtam. Ezt, hogy érti? Miért nem mondja egyenesen el amit akar?
-Hé Lizz. Jössz?-kérdezte Lucas.-Persze.-mentem vissza és ültem be a kocsiba.-Mit mondott?

-"Karácsonykor még a bűnözők is pihennek, családjaikkal vannak. De Karácsony után két héttel minden újrakezdődik."-ismételtem meg a nő szavait.
-Mii?-kérdezték egyszerre.
-Ezt mondta.-sóhajtottam fel.
-Szerintem tudom mire céloz.-szólalt meg Diana.
-Mire?-kérdezte Lucas.
-Talán még ők is megünneplik a Karácsonyt de utána megint támadnak.
Mindenki elgondolkozott ezen majd Lucas a gázra lépett és a raktárba indultunk.
-Helyzet?-léptünk be a raktárba.
-Ma Bob (az ellenség) egyik embere követett. Szerintem arra volt kíváncsi, hogy hol van a raktár. De leráztam még időben.-mesélte el Byron.
-Ügyes.-dicsérte meg Lucas.-Más fejlemény?-nézett körbe de mindenki megrázta a fejét.
-Nos ha nincs akkor beszéljük meg az anyagátadást.-ült le Ryan a kanapéra.
Míg ők megbeszélték addig mi lányok (Én, Diana és Emily) csak addig figyeltünk míg meghallgattuk, hogy nekünk mi a feladatunk majd elkezdtünk beszélgetni.
Diana és Emily valamin nagyon nevettek én csak elmosolyodtam majd eszembe jutott ami délután történt. Mi van ha Lucasék pár perccel később jönnek? A mosoly azonnal lefagyott az arcomról.

-Hé Lizz, mi a baj?-kérdezte Diana.
-Semmi..csak...csak eszembe jutott ami délután történt.
-Ne gondolj ilyesmire. Időbe odaértünk nem történt semmi nyugodj meg.-ölelt meg Diana, majd Emily is.

Nagyon sokat beszélgettünk, végül sikerült kiverniük a fejemből a délutánt. Valahogy felhozódott, hogy így közölünk ki ír naplót vagy ki írt. Már mind a ketten válaszoltak. Diana már egy éve nem ír bele, Emily meg már középsuli óta.
-Na és neked Lizz volt?-kérdezték.
-Öhhm, ja még most is van.-mosolyodtam el.
-Uhh majd megnézhetjük?-kérdezték.-Már mint nem beleolvasni csak, hogy milyen.
-Persze.-néztem rájuk.-Amúgy is azt a naplót bárki is legyen az csak halálom után olvashatja el.