-Szia.-mosolygott rám kedvesen megint.
-Jó estét.-köszöntöttem én is kedvesen.-Meg mondaná amúgy végre a nevét?
-Ne akarj annyit tudni.-mosolygott még mindig.
-De idegesít, hogy nem tudom.
-Tudom. De hallgass rám kicsim ne akard megtudni a nevem, még nagyobb bajba keveredsz.-figyelmeztetett.
-Ettől nagyobba már nem tudok.
-De tudsz! És most nagyon figyelj. Bob nagyon rád van kattanva, meg fog szerezni elrabol, bármit megtesz. Veszélybe vagy. Annyit tudok, hogy a nyomodba van. A karácsonyi meg a szilveszteri heted lesz az egyetlen nyugodt heted utána visszajön érted. Ezt most tudtam csak így elmondani mindig figyeltek eddig de óriási veszélybe vagyok így is, hogy ezt elmondtam. Kérlek vigyázz magadra. Most mennem kell. Szia.-sietett el.
-Viszlát-kiabáltam utána.
Ezt nem hiszem el. Most kezdtem el nagyon félni. Küldtem Lucasnak egy üzit, hogy elmentem anyához. Nagyon sokat sétáltam de rám fért. Mikor odaértem az ajtóhoz bekopogtam.
-Szia anya.-öleltem meg.-Szia kicsim, mit keresel itt ilyen későn?-aggodalmaskodott rögtön.
Kimentünk a hátsó kertbe beszélgetni. Mindenről beszéltünk de sose válaszoltam mikor kérdezte, hogy miért vagyok itt ilyen későn. Láttam, hogy a bokorba valaki mocorog. Mikor odanéztem láttam, hogy Bob egyik embere az.
-Kicsim mi az? Mintha félnél?-nézett hátra és látta ő is, hogy valaki mocorog a bokorba.
-Mi folyik itt?-nézett rám.
-Anya kérlek.-tettem a számra az ujjam.
-De..-kezdett bele.
-Semmi de.-szóltam közbe. Odanéztem a bokorhoz majd anya is, amíg nem figyelt én gyorsan eltűntem onnan. Csak szaladtam de nem tudom, hogy merre. Miattam vannak most életveszélybe Lucasék? Én ezt nem fogom kibírni. Leültem egy parkba és sírtam. Amint tudatosult bennem, hogy bármelyik percben simán felkaphatnak innen és elrabolhatnak futottam tovább. Ahogy futottam eszembe jutott minden megoldás. Lelépek, nagyon megbántom Lucastékat. Simán odaadom magam nekik, Lucas úgyis küzdene, hogy kimentsen baja esik. Nem tudom mit tegyek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen életem lesz. Hirtelen nekimentem valakinek annyira megijedtem, hogy felsikítottam.
-Héé Lizz csak én vagyok Diana nyugodj meg.-ölelt meg.
-Annyira félek.-zokogtam.
-Mitől?
-Itt volt az a nő beszéltem vele kint és azt mondta, hogy Bob engem akar és el is fog rabolni. Voltam anyámnál és ott a bokorba ott volt Bob egyik embere megijedtem és eljöttem nem tudom, hogy egyáltalán anyával mi van.-sírtam tovább, teljesen kétségbe voltam esve.
-Nem lesz semmi baj, megvédünk.-nyugtatott.
Hazamentünk Lucas és Ryan 10 perccel utánunk értek haza de én addigra már lefeküdtem és aludni próbáltam. Éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy és Lucas hátulról átölel.
-Bármi is történjék rám számíthatsz, és megvédlek bármitől.-suttogta a fülembe. Hirtelen olyan érzés fogott el, hogy nem félek senkitől és semmitől. Itt van Lucas és megvéd mindenkitől bármi is legyen, olyan jó érzés mikor megölel. A világ megszűnik körülöttem és csak rá figyelek. Elmosolyodtam majd lassan álomba merültem.
Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem Lucas. Kivettem a ruhám a szekrényből, felöltöztem majd kimentem.
-Jó reggelt.-köszöntek, mintha minden rendben lenne.
-Nektek is.
-Jól vagy?-kérdezte Diana.
-Persze.-erőltettem magamra egy műmosolyt.
-Mi a mai terv?-kérdeztem.
-Munka aztán megyünk a raktárba.-vázolta fel Diana a napunkat.
-Rendben.-ittam bele a kávémba.-Indulhatunk?
-Öhhm persze.-mosolygott rám Diana.
A pékségbe nagyon sokat gondolkoztam. Minden itt kezdődött. Megkaptam az állást majd az első héten bejött ide Lucas, akiről azt hittem, hogy ő is egy ilyen "tudom, hogy helyes vagyok így majd jól átverem" típusú fiú de nem, nem az. És ezt be is bizonyította nekem. Az első randink annál a tónál. Sose vacsorázni vitt, mert szerinte az olyan elcsépelt de szerintem is és ez tetszett benne az elejétől kezdve. Nem hagytam, hogy megcsókoljon az első 2-3 randin de ő küzdött. Mikor megkértem, hogy maradjon éjszakára és be sem próbálkozott, nem támadott le. Az az este mikor bejelentettem, hogy nála akarok aludni. Mikor először feküdtünk le, az hogy mennyire vigyázott rám. Mikor Dianaval táncoltunk Ryannek és neki. Mikor először igazán kimondtuk, hogy szeretjük egymást. Mikor azt hittem az unokatestvérére, hogy vele csal meg, mikor terhes lettem, mikor elvesztettük a babánkat. Vagy mikor megtaláltam azt a dobozt, amit addig nem tudtam kidobni de neki sikerült. Adott annyi erőt, hogy megtegyem és beledobtam a tűzbe. Mikor veszekedtünk majdnem elveszítettem. Kibékültünk. Idáig minden szép és jó volt de aztán az anyukája bejelentette, hogy meghalt a keresztapja. A temetés, mikor sebesen jöttek haza Ryannel, mikor betörtünk hozzájuk, mert tudni akartuk mibe keveredtek bele. Mikor elmesélték, mi beszálltunk. Elraboltak minket, mi kimentettük őket. Az a nő. Karambol, kórház,raktár,Bob. Minden olyan rossz most de mi ennek ellenére szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett. Beszálltam ebbe az egészbe és most engem akarnak elrabolni és ezt mindazért, mert szeretem. Igen nem is tagadhatnám, hogy teljesen beleestem ebbe a fiúba aki gyökeresen megváltoztatta az életemet.
-Öhhm persze.-mosolygott rám Diana.
A pékségbe nagyon sokat gondolkoztam. Minden itt kezdődött. Megkaptam az állást majd az első héten bejött ide Lucas, akiről azt hittem, hogy ő is egy ilyen "tudom, hogy helyes vagyok így majd jól átverem" típusú fiú de nem, nem az. És ezt be is bizonyította nekem. Az első randink annál a tónál. Sose vacsorázni vitt, mert szerinte az olyan elcsépelt de szerintem is és ez tetszett benne az elejétől kezdve. Nem hagytam, hogy megcsókoljon az első 2-3 randin de ő küzdött. Mikor megkértem, hogy maradjon éjszakára és be sem próbálkozott, nem támadott le. Az az este mikor bejelentettem, hogy nála akarok aludni. Mikor először feküdtünk le, az hogy mennyire vigyázott rám. Mikor Dianaval táncoltunk Ryannek és neki. Mikor először igazán kimondtuk, hogy szeretjük egymást. Mikor azt hittem az unokatestvérére, hogy vele csal meg, mikor terhes lettem, mikor elvesztettük a babánkat. Vagy mikor megtaláltam azt a dobozt, amit addig nem tudtam kidobni de neki sikerült. Adott annyi erőt, hogy megtegyem és beledobtam a tűzbe. Mikor veszekedtünk majdnem elveszítettem. Kibékültünk. Idáig minden szép és jó volt de aztán az anyukája bejelentette, hogy meghalt a keresztapja. A temetés, mikor sebesen jöttek haza Ryannel, mikor betörtünk hozzájuk, mert tudni akartuk mibe keveredtek bele. Mikor elmesélték, mi beszálltunk. Elraboltak minket, mi kimentettük őket. Az a nő. Karambol, kórház,raktár,Bob. Minden olyan rossz most de mi ennek ellenére szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett. Beszálltam ebbe az egészbe és most engem akarnak elrabolni és ezt mindazért, mert szeretem. Igen nem is tagadhatnám, hogy teljesen beleestem ebbe a fiúba aki gyökeresen megváltoztatta az életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése