Az erdőn átsétálva azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha valamelyikünk megsérül? Vagy rosszabb...meghal?! Nem bírnám ki, hogy bárkit is elveszítsek. De muszáj lesz kibírnom bármi is történik, mert erős kell, hogy legyek! Elérkeztünk lassan Bobék raktárához, 40 percet sétáltunk de végül odaértünk. Remegő kezekkel vettem elő a fegyverem és sétáltam Lucas után. Elől ment Byron, Jack, Jason, Kyle, Caleb és Rob, minket védve. Utánuk Lucas és Ryan majd mi hárman lányok hátul. Nagyon nagy ez a ház, ez nem is raktár szinte. A kihűlt folyóson mentünk végig és a szobákba mindbe benéztünk de sehol se voltak. Egy nagy szobába lyukadtunk ki, ahonnan nyílt még 3 ajtó. Jason, Byron és Rob az első ajtón mentek be, Jack, Emily, Kyle és Caleb a másodikon, Ryn, Lucas, Diana és én pedig a harmadikon. Mielőtt beléptünk volna egymásra néztünk, sima szemkontaktussal megbeszéltük, hogy sikítunk ha valamelyikünk bajba van, vagy jelzünk valamilyen módon. Mikor beléptünk az ajtón egy hosszú folyosó volt előttünk. Lassan sétáltunk végig rajta fegyverünket szorosan tartva. Valami mocorgást hallottunk, ezért megfordultunk majd úgy hátráltunk. Hirtelen nekiütköztem valakinek mire kicsit felsikítottam. Gyorsan megfordultam és Emilyt látom magam előtt meg a többieket.
-Hogy kerültök ide?-suttogtam.
-Ide vezetett a hosszú folyosó.-mondta.
-Ez kész átverés csak.-mondta idegesen Caleb.
-Hé nyugi van emberek.-csitította őket Ryan.
Hirtelen valaki befogta a számat hátulról és behúzott egy szobába, sikítani se volt időm. Lelökött egy matracra és megkötözött, a számra pedig szikszalagot tett. Ott vergődtem mint valami hal de hiába ott hagyott az, aki megkötözött. Még az arcát se láttam. Mikor meggyőződtem róla, hogy egyedül vagyok a sötét szobába szét néztem, hogy hol is vagyok és, hogyan tudnék kiszabadulni, nagy nehezen felálltam és odamentem egy vasrúdhoz, vagyis odaugráltam. Ááá ez nem jó, tovább ugráltam az ablakhoz, aminek fakerete volt. Megfordultam, mert ott se nagyon volt lehetőségem kiszabadítani magam, nem igaz nincs sehol se egy nyamvadt szeg? Elvesztettem az egyensúlyom és elborultam de éreztem, hogy valami kivágta a kezem. Felültem és szétnéztem, hogy mi volt a vágás okozója. Nekinyomtam a falnak a karom de semmi. Mentem arrébb de még mindig semmi. Végül megint kivágta valami a kezem, odanyomtam megint és ááá megvan a szeg. A csuklómat odatartottam és huzigáltam, hogy a szeg vágja el a kötelet amivel meg vagyok kötözve.
*Lucas szemszöge*
-Na jó elég lesz nem veszekedni jöttünk ide, hanem azért, hogy véfre pontot tegyünk az i-re. Világos?-kérdezte kicsit hangosabban.
-Igen.-motyogták.
-Azt kérdezte világoos?-nyomtam meg az o betűt erőteljesebben.
-Igen.-mondták hangosabban.
-Na azért.-körbenéztem de nem találtam Lizziet.-Hol van Lizz?
-Az előbb még itt volt mellettem.-fordult meg Emily.
Mindenki ijedten nézett körbe, de sehol semmi. Nagyon sötét volt így alig láttunk valami. Hirtelen azt veszem észre, hogy Ryan nekiakar dőlni a falnak de tovább esett. Pontosabban beesett egy szobába. Gyorsan felsegítettem majd bementünk, bekapcsoltam az elemlámpám és szét néztem.
-Héé gyertek ide.-mondta ijedt hangon Diana.
-Mi az?-léptem oda gyorsan és megvilágítottam a földet a lámpával. Egy csomó vér volt ott meg kötelek és szikszalag, meg....meg Lizz felsőjéből egy darab.
-Jézusom.-fogtam meg a fejem.-Mit művelhettek vele?
-Nem tudom.-mondta halkan Ryan.-De hol van Diana?
-Mi??-kerekedett el a szemem.-Eltűnt ő is bassza meg.-szitkozódott Ryan és a falba verte a kezét, gyorsan felszisszent mire én a kezére néztem. Tiszta vér volt. Odavilágítottam a falra és láttam, hogy ott egy szeg. Hirtelen egy ajtócsapódást hallottunk mire összerezzentünk. Gyorsan megfordultunk és Bob embereivel találtuk magunkat szembe. Az egyiknél pedig ott volt Diana.
-Hello hello.-köszönt gúnyos vigyorral, az akinél Diana volt.
Elővettük a fegyvereinket és rájuk szegeztük.
-Ha lőni mertek a csajt kinyírom.-ordította.-A fegyvereket pedig dobjátok el.-mi nem csináltunk semmit csak néztük.-MOST.-kiabált és Diana fejéhez tartotta a fegyvert.
-Dobjátok el.-mondtam halkan, mindenki eldobta csak Ryan nem.-Ryan kérlek.-nagy nehezen de Ryan is letette a fegyvert majd egy nagyot belerúgott. Nem értettem akkor még, hogy miért rúgott akkorát, az ajtóig elment.
*Lizzie szemszöge*
Nagy nehezen elvágta a kötelet a szeg, majd a kezemmel leszedtem a szikszalagot és kikötöztem a lábam. Mikor felálltam beleakadt a ruhámba a szeg és letépett egy kis darabot, amit csak később vettem észre. Találtam még egy ajtót azon kívül amin bejöttünk így gyorsan bementem rajta de senki nem volt ott. Odamentem az asztalhoz, ami a szoba közepén volt és elvettem az egyik kést. Körbenézem és bementem az egyik ajtón. A folyosón sétáltam a nagy késsel mikor láttam, ahogy Bob emberei bemennek Dianaval egy szobába. Diana egy másodperce rám nézett, mire én a szám elé tettem az ujjam, hogy nehogy megszólaljon.
Mielőtt még bementek volna az utolsó emberbe, aki bement az ajtón tarkón vágtam olyan erősen ahogy csak tudtam. Majd megfogtam gyorsan és arrébb rántottam. Amíg nincs eszméleténél addig elvettem a fegyverét. Valaki hátulról megfogta a nyakam mikor én elejtettem a fegyver de a másik kezembe még ott maradt a kés így gyorsan hasba szúrtam az illetőt, nem volt más választásom. Összeesett a hátam mögött majd ráesett a másik emberre, akit leütöttem. Nem találtam a fegyvert amit elejtettem, a francba ez is csak én lehetek. Odamentem az ajtóhoz a remegő kezembe pedig fogtam a véres kést. Láttam, hogy az egyik ember kiabál majd Ryan rám néz, Lucas mondja neki, hogy tegye le majd leteszi és elrúgja idáig. Én halkan felvettem. A kést az egyik háta mögé tettem a másikat pedig a mellette álló férfira szegeztem szinte egyszerre csináltam, beleszúrtam az egyikbe a kést a másikat pedig lelőttem. Jézusom mi lett velem? Az elmúlt 5 percben lehetséges, hogy megöltem 4 embert. Míg a maradék két ember hátranézett a lövés hallatán addig a többiek kihasználták a lehetőséget és felkapták a fegyvert. Ryan előtte az egyik férfit a többiek pedig a másikhoz mentek akinél Diana volt. Dianat kirántottak a karjai közül Lucas pedig lelőtte. Minden olyan hirtelen történt. Hidegvérű gyilkosokká váltunk, ezt már nem mossuk le magunkról. Jézusom hát erről beszélt Alberta. Lucas odasietett hozzám és megölelt. Ryan pedig Dianat nyugtatta. Mindenki megfogta megint a fegyverét és lassan kimentünk a szobából. Lucasnál, Ryannél, Diananál meg nálam volt csak kés.
-Azt kérdezte világoos?-nyomtam meg az o betűt erőteljesebben.
-Igen.-mondták hangosabban.
-Na azért.-körbenéztem de nem találtam Lizziet.-Hol van Lizz?
-Az előbb még itt volt mellettem.-fordult meg Emily.
Mindenki ijedten nézett körbe, de sehol semmi. Nagyon sötét volt így alig láttunk valami. Hirtelen azt veszem észre, hogy Ryan nekiakar dőlni a falnak de tovább esett. Pontosabban beesett egy szobába. Gyorsan felsegítettem majd bementünk, bekapcsoltam az elemlámpám és szét néztem.
-Héé gyertek ide.-mondta ijedt hangon Diana.
-Mi az?-léptem oda gyorsan és megvilágítottam a földet a lámpával. Egy csomó vér volt ott meg kötelek és szikszalag, meg....meg Lizz felsőjéből egy darab.
-Jézusom.-fogtam meg a fejem.-Mit művelhettek vele?
-Nem tudom.-mondta halkan Ryan.-De hol van Diana?
-Mi??-kerekedett el a szemem.-Eltűnt ő is bassza meg.-szitkozódott Ryan és a falba verte a kezét, gyorsan felszisszent mire én a kezére néztem. Tiszta vér volt. Odavilágítottam a falra és láttam, hogy ott egy szeg. Hirtelen egy ajtócsapódást hallottunk mire összerezzentünk. Gyorsan megfordultunk és Bob embereivel találtuk magunkat szembe. Az egyiknél pedig ott volt Diana.
-Hello hello.-köszönt gúnyos vigyorral, az akinél Diana volt.
Elővettük a fegyvereinket és rájuk szegeztük.
-Ha lőni mertek a csajt kinyírom.-ordította.-A fegyvereket pedig dobjátok el.-mi nem csináltunk semmit csak néztük.-MOST.-kiabált és Diana fejéhez tartotta a fegyvert.
-Dobjátok el.-mondtam halkan, mindenki eldobta csak Ryan nem.-Ryan kérlek.-nagy nehezen de Ryan is letette a fegyvert majd egy nagyot belerúgott. Nem értettem akkor még, hogy miért rúgott akkorát, az ajtóig elment.
*Lizzie szemszöge*
Nagy nehezen elvágta a kötelet a szeg, majd a kezemmel leszedtem a szikszalagot és kikötöztem a lábam. Mikor felálltam beleakadt a ruhámba a szeg és letépett egy kis darabot, amit csak később vettem észre. Találtam még egy ajtót azon kívül amin bejöttünk így gyorsan bementem rajta de senki nem volt ott. Odamentem az asztalhoz, ami a szoba közepén volt és elvettem az egyik kést. Körbenézem és bementem az egyik ajtón. A folyosón sétáltam a nagy késsel mikor láttam, ahogy Bob emberei bemennek Dianaval egy szobába. Diana egy másodperce rám nézett, mire én a szám elé tettem az ujjam, hogy nehogy megszólaljon.
Visszamentünk abba a nagy szobába ahonnan a 3 folyosó nyílt. Mikor kinyitottuk az ajtót ott állt Bob még 6 emberével.
-Nem tetszik, ahogy az embereimmel bántatok.-kiabálta.
-Nekünk se tetszik sok minden.-szaladt ki a számon, mire felém kapta a fejét.
-Na idefigyelj te ribanc belőled meg nagyon elegem van most már.-ordította.
-Mi van nem tetszik, hogy nem kaphatsz meg mindent?-feszítettem a húrt még jobban. Bob odaállt elém és megszorította a karom mire én kicsit felszisszentem, mert fájt. Hirtelen a falhoz tolt ismét erősen. Undorító módon elkezdte a nyakam csókolgatni, én gyorsan megfogtam a kést és remegő kézzel hasba szúrtam. A szeme kikerekedett majd elkezdett hátrálni és térdre esett majd eldőlt és köhögni kezdett. Lucasék engem néztek, hogy jól vagyok-e.
-Vigyázzatok.-sikítottam fel, mert láttam, hogy Bob emberei közeledtek. Elkezdtek verekedni, épp odaakartam menni segíteni a lányoknak mikor Bob megfogta a bokám. Én orrba rúgtam amitől elájult és odafutottam Emilyhez, mert az egyik férfi ott fojtogatta. Behúztam neki egyet Emily gyorsan megfordult felkapta a fegyvert a földről és lelőtte. Végül mindegyik meghalt. Épp mentünk volna gyorsan elfele mikor Bob megszólalt a hátunk mögött.-Nem olyan könnyű engem megölni.-tartott ránk fegyvert, épp megakartam mozdulni mikor a fegyver elsült. Ilyedten néztem a mellettem összeeső Lucasra.
-Neeee.-ordítottam és gyorsan megfogtam a fegyverem és lőttem sorba a golyókat. Vagy hatszor biztos eltaláltam Bobot, aki most végleg összeesett és meghalt. Letérdeltem Lucas mellé, akinek csukva volt a szeme.
-Lucas, hallod Lucas mondj már valamit.-szólongattam.
-Most már látom mikre vagy képes miattam.-nyitotta ki a szemét. És elvette a kezét a hasáról. Nem volt semmi seb ott. A lábára nézett, amit a golyó épp, hogy csak egy kicsit talált el.
-Baszd meg Lucas azt hittem meghaltál. Miért kellett ezt csinálnod?-akadtam ki.
-Mert tudtam, hogy lefogod lőni Bobot ha azt hiszed súlyosan talált el és végre vége lesz ennek az egésznek. Ne haragudj.-fogta meg az arcom.
-Tudod, hogy nem tudok rád haragudni.-mosolyogtam rá.-De máskor ne csinálj ilyet, jó?
-Már nem lesz rá szükség.-fogta meg a kezem.
Visszamentünk a mi raktárunkba és elláttuk egymás sebeit. Mindenki szerzett egy kis vágást vagy valamit.
-Most ünnepélyesen bejelentem, hogy vége a ennek az egésznek.-kezdte Lucas.
-Ezt, hogy érted?-kérdezte Kyle.
-Nem lesz több drogárulás, nem lesz többé Bob nem lesz többé szervezet.-mondta Ryan.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdezte Caleb.
-Igen.-mondták egyszerre Lucasék.
-Akkor szabadok vagyunk? -Byron.
-Igen azok vagytok.-néztem rájuk.
-Ez az, végre új életet kezdhetünk.-mosolygott Emily Jackre.
-Bizony.-csókolta meg.
Eltakarítottunk a raktárból gyorsan mindent, majd búcsúzkodni kezdtünk egymástól. Ugyanis azt mondták, hogy új városba költöznek és teljesen új életet kezdenek. Kiléptünk az ajtón és elindult mindenki a maga útján tovább. Hiányozni fog Emily, mert jóba lettünk de az ő élete és ő nem akar itt maradni, amit meg is értek.
Mikor hazaértünk lezuhanyoztunk mind a négyen, jól esett lemosni magamról a mai napot. Bedőltünk az ágyba, vagyis mi Lucassal a hálóba Ryanék pedig a kanapéra. Hosszú és fárasztó nap volt a mai. De holnaptól minden más lesz, egy jobb élet közeledik úgy érzem.
Másnap vidáman ültünk a kanapén és a Tv-t néztük mikor a hírekbe a nő olyat mondott amire felkaptuk a fejünket.
"Ma a rendőrök az erdő közepén az egyik raktárba 15 hullát talált. Úgy vélik, hogy az egyik maffia emberei voltak a főnökkel együtt. Tovább kutattak az erdőbe és találtak még egy raktárat, ami üres volt. Úgy véljük, hogy a két maffiának ami a városunkba volt, most vége."
-Jól mondja, tényleg vége.-szólalt meg először Ryan.
-Végre nyugis életünk lehet.-mondtam.
-Igen és ennek alkalmával szeretnék kérdezni tőled valamit.-állt fel Lucas.-Felállnál te is?
Én mint jó kislány meglepetten felállt e helyéről és Lucasra néztem.
-Lizzie Clark.-térdelt le elém. Ááá most megakarja kérni a kezem?-Te vagy az életembe az első olyan lány, akivel komolyan is gondoltam. Tiszta szívemből szeretlek. Már az első perctől kezdve érdekeltél. Szóval lennél a feleségem?
Már értem miért válaszolt később Diana is. Nem tudom, hogy benn e mi zajlott le de bennem minden. Az első találkozás eszembe jutott mikor bejött a pékségbe azzal az ezerwattos mosolyával. Az első randi, a veszekedések, a kibékülések, mikor elvesztettem vele, mikor megcsókol, a terhesség, mikor elvesztettük a babát...szóval minden eszembe jutott egészen a mai napig.
-Igen leszek a feleséged.-ugrottam a nyakába és éreztem, ahogy megkönnyebbült.
Dianaék mosolyogva jöttek oda gratulálni. Felbontottunk egy üveg pezsgőt és koccintottunk is erre. Másnap elmentünk anyához és bejelentettük neki, hogy majd összeházasodunk, aztán pedig Lucas szüleinek is. akik úgyszintén nagyon örültek. Késő este értünk haza, lezuhanyoztunk majd lefeküdtünk az ágyra és a tv-t néztük. Mikor Lucas nem számított rá én hirtelen átlendítettem az egyik lábam a csípőjén és megcsókoltam. Meglepődött de visszacsókolt rögtön. Hamar fordított a helyzeten így én kerültem alulra.
-Nem tetszik, ahogy az embereimmel bántatok.-kiabálta.
-Nekünk se tetszik sok minden.-szaladt ki a számon, mire felém kapta a fejét.
-Na idefigyelj te ribanc belőled meg nagyon elegem van most már.-ordította.
-Mi van nem tetszik, hogy nem kaphatsz meg mindent?-feszítettem a húrt még jobban. Bob odaállt elém és megszorította a karom mire én kicsit felszisszentem, mert fájt. Hirtelen a falhoz tolt ismét erősen. Undorító módon elkezdte a nyakam csókolgatni, én gyorsan megfogtam a kést és remegő kézzel hasba szúrtam. A szeme kikerekedett majd elkezdett hátrálni és térdre esett majd eldőlt és köhögni kezdett. Lucasék engem néztek, hogy jól vagyok-e.
-Vigyázzatok.-sikítottam fel, mert láttam, hogy Bob emberei közeledtek. Elkezdtek verekedni, épp odaakartam menni segíteni a lányoknak mikor Bob megfogta a bokám. Én orrba rúgtam amitől elájult és odafutottam Emilyhez, mert az egyik férfi ott fojtogatta. Behúztam neki egyet Emily gyorsan megfordult felkapta a fegyvert a földről és lelőtte. Végül mindegyik meghalt. Épp mentünk volna gyorsan elfele mikor Bob megszólalt a hátunk mögött.-Nem olyan könnyű engem megölni.-tartott ránk fegyvert, épp megakartam mozdulni mikor a fegyver elsült. Ilyedten néztem a mellettem összeeső Lucasra.
-Neeee.-ordítottam és gyorsan megfogtam a fegyverem és lőttem sorba a golyókat. Vagy hatszor biztos eltaláltam Bobot, aki most végleg összeesett és meghalt. Letérdeltem Lucas mellé, akinek csukva volt a szeme.
-Lucas, hallod Lucas mondj már valamit.-szólongattam.
-Most már látom mikre vagy képes miattam.-nyitotta ki a szemét. És elvette a kezét a hasáról. Nem volt semmi seb ott. A lábára nézett, amit a golyó épp, hogy csak egy kicsit talált el.
-Baszd meg Lucas azt hittem meghaltál. Miért kellett ezt csinálnod?-akadtam ki.
-Mert tudtam, hogy lefogod lőni Bobot ha azt hiszed súlyosan talált el és végre vége lesz ennek az egésznek. Ne haragudj.-fogta meg az arcom.
-Tudod, hogy nem tudok rád haragudni.-mosolyogtam rá.-De máskor ne csinálj ilyet, jó?
-Már nem lesz rá szükség.-fogta meg a kezem.
Visszamentünk a mi raktárunkba és elláttuk egymás sebeit. Mindenki szerzett egy kis vágást vagy valamit.
-Most ünnepélyesen bejelentem, hogy vége a ennek az egésznek.-kezdte Lucas.
-Ezt, hogy érted?-kérdezte Kyle.
-Nem lesz több drogárulás, nem lesz többé Bob nem lesz többé szervezet.-mondta Ryan.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdezte Caleb.
-Igen.-mondták egyszerre Lucasék.
-Akkor szabadok vagyunk? -Byron.
-Igen azok vagytok.-néztem rájuk.
-Ez az, végre új életet kezdhetünk.-mosolygott Emily Jackre.
-Bizony.-csókolta meg.
Eltakarítottunk a raktárból gyorsan mindent, majd búcsúzkodni kezdtünk egymástól. Ugyanis azt mondták, hogy új városba költöznek és teljesen új életet kezdenek. Kiléptünk az ajtón és elindult mindenki a maga útján tovább. Hiányozni fog Emily, mert jóba lettünk de az ő élete és ő nem akar itt maradni, amit meg is értek.
Mikor hazaértünk lezuhanyoztunk mind a négyen, jól esett lemosni magamról a mai napot. Bedőltünk az ágyba, vagyis mi Lucassal a hálóba Ryanék pedig a kanapéra. Hosszú és fárasztó nap volt a mai. De holnaptól minden más lesz, egy jobb élet közeledik úgy érzem.
Másnap vidáman ültünk a kanapén és a Tv-t néztük mikor a hírekbe a nő olyat mondott amire felkaptuk a fejünket.
"Ma a rendőrök az erdő közepén az egyik raktárba 15 hullát talált. Úgy vélik, hogy az egyik maffia emberei voltak a főnökkel együtt. Tovább kutattak az erdőbe és találtak még egy raktárat, ami üres volt. Úgy véljük, hogy a két maffiának ami a városunkba volt, most vége."
-Jól mondja, tényleg vége.-szólalt meg először Ryan.
-Végre nyugis életünk lehet.-mondtam.
-Igen és ennek alkalmával szeretnék kérdezni tőled valamit.-állt fel Lucas.-Felállnál te is?
Én mint jó kislány meglepetten felállt e helyéről és Lucasra néztem.
-Lizzie Clark.-térdelt le elém. Ááá most megakarja kérni a kezem?-Te vagy az életembe az első olyan lány, akivel komolyan is gondoltam. Tiszta szívemből szeretlek. Már az első perctől kezdve érdekeltél. Szóval lennél a feleségem?
Már értem miért válaszolt később Diana is. Nem tudom, hogy benn e mi zajlott le de bennem minden. Az első találkozás eszembe jutott mikor bejött a pékségbe azzal az ezerwattos mosolyával. Az első randi, a veszekedések, a kibékülések, mikor elvesztettem vele, mikor megcsókol, a terhesség, mikor elvesztettük a babát...szóval minden eszembe jutott egészen a mai napig.
-Igen leszek a feleséged.-ugrottam a nyakába és éreztem, ahogy megkönnyebbült.
Dianaék mosolyogva jöttek oda gratulálni. Felbontottunk egy üveg pezsgőt és koccintottunk is erre. Másnap elmentünk anyához és bejelentettük neki, hogy majd összeházasodunk, aztán pedig Lucas szüleinek is. akik úgyszintén nagyon örültek. Késő este értünk haza, lezuhanyoztunk majd lefeküdtünk az ágyra és a tv-t néztük. Mikor Lucas nem számított rá én hirtelen átlendítettem az egyik lábam a csípőjén és megcsókoltam. Meglepődött de visszacsókolt rögtön. Hamar fordított a helyzeten így én kerültem alulra.
*3-4 év múlva*
Az életünk azóta az este óta csodálatos. Ma is mint minden szombaton átjönnek Ryanék és együtt töltjük a szombatot. Azóta már ők is és mi is összeházasodtunk, kettős esküvőnk volt. Csodálatos menyasszonyi ruhánk volt. Már pár napja nem vagyok jól, állandóan hányingerem van és hányni is szoktam. Vettem egy tesztet de még nem csináltam meg. Épp filmet néztünk mikor megint rám jött a hányinger így a fürdőbe rohantam. Bezárkóztam, a wc fölé hajoltam és kijött belőlem minden. Jó nem halasztom tovább, megcsinálom a tesztet. Mikor ránéztem az eredményre elöntött a boldogság. Kimentem a fürdőből és Lucasék ott álltak előttem. Felmutattam a tesztet.
-Terhes vagyok.-néztem Lucasra.
1 percre elgondolkozott majd hirtelen felkapott és megpörgetett. Úgy látszik nagyon örül neki. Dianáék is megölelgettek és megfogták a hasam.
9 hónap múlva megszületett a gyönyörű kislányunk akinek Aria lett a neve.
Vége
Jaj nagyon aranyos kis törtènet lett. Kár, hogy vège. nagyon megszerettem majdnen az összes szereplőt.
VálaszTörlés