-Hát igen.-néztem a földet és elkezdtem sírni.
-Hé hé hé Lizz mi a baj? Ne sírj.-ölelt meg.
-Gondolom te elakarod vetetni nem?-néztem még mindig a földet.
-Nem ne hülyéskedj már.-emelte fel a fejem.-A gyerekemet csak nem vetetem el. Igaz, hogy még csak 21 éves vagyok te meg 19, és még csak később akartam gyereket de megtörtént. A gyerekemtől csak nem venném el az életét.
-Jó ezt hallani.-mosolyogtam.-De el kéne menni egy nőgyógyászhoz megtudni, hogy kb hány napos,hetes.
-Igazad van. Menjünk el most?
-Igen. Megyek összeszedem a cuccom.
-Rendben.
5 perc múlva már úton is voltunk a kórházba. Mikor megérkeztünk megkérdeztük, hogy bent van-e a doktor úr és tud e fogadni. Szerencsénk volt, mert akinek mostanra lett volna időpontja 1 órával később tud csak jönni. Én bementem Lucas pedig kint maradt. Elmondtam, hogy ma reggel tudtam meg, hogy terhes vagyok és azért jöttem, hogy megtudjam mióta. Beleültem a székbe Dr.Smith pedig elkezdett vizsgálni. Kb 10-15 perc múlva meg is volt az eredmény.
-Szóljak ki a barátjának vagy csak magának mondjam?-kérdezte.
-Várjon szólok én.-mentem ki.-Lucas bejönnél?
Mikor már Lucas is bent volt elmondta az orvos, hogy kb olyan 2 hetes lehet a magzat. Megköszöntük a vizsgálatot majd hazamentünk. Lucas egész nap velem volt. Nagyon aranyos volt állandóan puszilgatta a hasam meg simogatta, olyan gyengéden bánt velem. Jól esett nézni, hogy még csak 2 hetes de már ennyire szereti a kisbabánkat.
-Lucas.-kezdtem el.-Mikor mondjuk el Dianaéknak? Meg anyukámnak?
-Nem tudom még van időnk bemenni a kórházba ha akarod. Ryanéknek meg nem tudom mikor mondjuk?-kérdezett vissza.
-Anyának elakarom mondani és szerintem Ryanéknek is elkéne.-feleltem.
-Rendben akkor menjünk előbb anyukádhoz?
-Igen jó lenne.-mosolyogtam.
Mikor beértünk anyához anya már rögtön azzal kezdett, hogy miért voltam ma a kórházba, mert látott csak épp mentünk ki az ajtón.
-Éppen, ezért jöttem. Azt van, hogy izé.-nem tudtam, hogy elmondani.
-Hogy?-türelmetlenkedett anya.
-Hogy Lizz terhes 2 hetes a magzat.-segített kis Lucas.
Anya arca hófehér lett.
-És ti ezt terveztétek vagy csak úgy jött?-tette fel az első kérdést.
-Csak úgy jött.-feleltem.
-Hát örülök, hogy elmondtad és nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon babát fogsz várni de ha te örülsz neki akkor én is.-mosolyodott el én pedig megöleltem. Nagyon féltem attól, hogy hogyan reagál de most már megnyugodtam. Anyánál bent voltunk 6-ig aztán hazamentünk.
-Hívjuk most át Ryanéket vagy holnap mondjuk el nekik?-kérdezte Lucas leülve a kanapéra.
-Tudjuk le ma.-sóhajtottam fel és leültem én is mellé.
Lucas felhívta őket és azt mondták, hogy 20 perc múlva itt vannak. És tényleg húsz perc eltelt és már itt is voltak.
-Na mondjátok mi a helyzet?!-ültek le a kanapéra mi meg állva maradtunk.
-Hát ma reggel tudtuk meg és anyának is ma délután mondtuk el.-kezdtem bele.-Nos igen. Terhes vagyok.
Ryan és Diana nagyon ledöbbent.
-Terveztétek?-kérdezte Diana.
-Nem, hirtelen történt.-mondta Lucas.
-Hát tesó gratulálok.-reagált másodiknak Ryan felállt és megölelt minket majd Diana is.
Itt voltak 9-ig majd hazamentek. Lucas pedig itt aludt nálam.
-Figyelj sokat gondolkoztam.-kezdte el Lucas.-Már hamarabb is kérdezni akartam csak azt hittem, hogy még túl korai neked. De most, hogy itt a baba, összeköltözhetnénk.
-Ezen már én is gondolkoztam.-mosolyodtam el.-Ideköltözöl te vagy én menjek hozzád?
-Hát az lenne a legésszerűbb ha én költöznék ide, mert innen mindkettőnk munkahelye közelebb van meg ez a ház kicsivel nagyobb mint az enyém.
-Rendben, mikor költözöl?-kérdeztem és megöleltem.
-Mondjuk holnap idehozhatnék pár cuccom és majd folyamatosan.-nézett a szemembe.
-Rendben.-mosolyogtam.
Az este még megnéztünk egy filmet, Lucas végig ölelgetett, a hasam simogatta, puszilgatta, betakart, hogy meg ne fázzak. Szóval nagyon vigyázott rám, annyira aranyos.
Reggel a szobámba ébredtem, pedig én úgy emlékszem, hogy a kanapén aludtam el. Lehet Lucas behozott, de erről jut eszembe hol van Lucas? Szóltam neki kétszer is de sehol semmi. Kimentem de nem volt a konyhába se se sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése