19.rész

-Folytassa doktor úr kérem.-kérleltem.
-Nagyon sajnálom de a baba meghalt. Nagy ütődés érte és nem élte túl.-közölte halkan de érthetően Mr.Smith.
Nem hiszem el. Az első kisbabám meghalt, csak is az én hibámból. Én nem reagáltam semmit csak hallgattam könnyes szemekkel.
-És most mi a teendő?-kérdezett rá Lucas, de neki is elcsuklott a hangja.
-A kisasszonynak halva kell megszülnie a kicsit.-Mr.Smith.
1 óra múlva már a szülőszobában voltam. Pár perc múlva el is kezdődött. Lucas végig mellettem állt és fogta a kezem. Mikor megláttam a kicsit, hogy hallott egy világ omlott össze bennem. Annyira nagyon vártuk már terveztük, hogy melyik lesz majd a szobája, gyerekhordozókat is nézegettünk már de ez mind hiába volt. Kimentünk a kocsihoz és elindultunk, egyikünk se szólalt meg. Mikor felmentünk a lakásba bemetem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Elővettem a szekrény aljáról a dobozt és belenéztem. Kezembe akadt a penge, néztem egy darabig majd egy karcolást csináltam a kezemen. Megint néztem egy ideig és csináltam még egy karcolást. Jézusom mit csinálok? Hirtelen visszadobtam a dobozba a pengét egy zsepivel letöröltem a vért és azt is belelöktem a dobozba. Hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a szobából és vittem magammal a dobozt. Lucas a kanapén ült és engem nézett, begyújtottam a kandallót felnyitottam a dobozt és kezdtem beledobálni a dolgokat. Először kezdtem a zsepikkel, majd a képekkel, gézlapokkal és végül ránéztem a pengére és azt is beledobtam a tűzbe.

Aztán rádobtam a dobozt is. Mindent kidobtam kivéve egy dolgot. Apa fényképét, azt a kezembe tartottam és azt néztem. Lucas a hátam mögé állt és megölelt én meg gyorsan elrejtettem a a karomat.
-Lizz mutasd a karod.-szólt rám.
-Nem.
-Lizz!-vette kezébe a kezem és megnézte.-Lizz ne már.
-Lucas két karcolás nem is vágás és, amint láttad most dobtam ki mindemt nem fogom többet csinálni de értsd meg, elveszettem a kisbabánkat akit halva kellett megszüljek és ez nem minden anya álma hidd el. Ez nekem nagyon nehéz volt. A szemem becsukhatom ha nem akarom látni, amit nem akarok de a szívem nem csukhatom be az érzelmek ellen meg a fájdalom ellen és ez nagyon fáj.-fakadtam sírva.
Beszaladtam a fürdőbe bezártam az ajtót nekidőltem a falnak és sírtam.

-Lizz engedj be.-dörömbölt az ajtón Lucas.
-Hagyjál békén.-kiabáltam.
-Lizz nem! Engedj be vagy esküszöm betöröm az ajtót.-dörömbölt tovább de én nem reagáltam.
Már csak annyit veszek észre, hogy az ajtó elterül a földön Lucas pedig az ajtóban áll. Hirtelen odajön mellém és megölel nem zavartam el, hanem visszaöleltem.
-Tudom, hogy most ez nehéz neked hidd el nekem is az. De itt vagyunk egymásnak.-törölte le hüvelyk ujjával a könnycseppeket. Felvett az ölébe és bevitt a szobába. Lefeküdt mellém és hamarosan mind ketten már az álmok világába voltunk.

Reggel, amint felkeltünk elmentünk anyához. Igen a hónapok során kiengedték a kórházból.
-Szia anya.-öleltem meg.
-Sziasztok.-ölelt vissza.-Lizzie mi lett a hasaddal?-Tegnap legurultam a lépcsőn rá egy órára pedig görcseim voltak, Lucas bevitt a kórházba ahol Mr.Smith azt mondta, hogy..-felsóhajtottam.-Hogy meghalt és halva kellett megszüljem.-könnyeztem be. Anya megölelt és láttam, hogy neki is könnyes a szeme. Még ott voltunk egy-két órán át majd hazamentünk. Este felé csengettek. Diana és Ryan jöttek be vidáman. -Olyan cuki kiságyat láttunk a kicsinek. Muszáj megvenni.-mondta vidáman Diana.
-Kár, hogy nem lesz rá szükség már.-álltam fel és bementem a szobába még hallottam, ahogy Diana kérdezi hogy mi történt. 5 perc se telt el de már Diana a szobába volt.
-Annyira sajnálom Lizzie.-ölelt meg.
Pár percig öleltük egymás majd mikor bejött Ryan elváltunk.
-Lizzie sajnálom.-ölelt meg ő is.
-Bármi baj van szóljatok.-nézett rám majd Lucasra Diana.
-Rendben köszi.-mosolyodtam el halványan.
11 fele mentek el Ryanék mi meg lezuhanyoztunk és mentünk aludni.
Reggel mikor felkeltem keltettem Lucast is mert dolgozni kell menni. Vagyis nekem nem kéne, mert a terhesség miatt nem kellett de már nem vagyok terhes.
-Sziasztok.-mentem be a pékségbe.
-Szia.-köszöntek.-Lizzie hogy-hogy bejöttél?-kérdezte a főnököm.
-Már nem vagyok terhes.-jelentettem ki majd felvettem a kötenyt.
-Mi történt?-csodálkozott.
-Elvetéltem.
-Sajnálom.-szomorkodott el.
Egész nap a munkára figyeltem nem akartamásra gondolni. De muszáj lesz túllépni rajta valahogy. Talán majd pár hét múlva könnyebb lesz. Mikor kiléptem az üzletből szétnéztem. Őszies az idő, a falevelek már sárgulnak. Olyan szép ilyenkor minden. Elnéztem jobbra. Egy férfi a kislánya kezét fogva ment át a zebrán a kislány kérlelte apját, hogy menjenek cukrászdába. Annyira aranyos volt. Elndultam. Egy játszótér mellett jöttem el, a gyerekek csúszdáztak, homokoztak, hintáztak. Az anyuka lökte a kisfiát a kisfiú meg boldog volt, nevetett. A játszótér kapuán egy anyuka tolta be a babakocsit. A baba aludt, olyan aranyos volt. Odamentek a homokozóhoz és szólt gondolom a férjének meg a kisfiának, hogy induljanak. Egy családként léptek ki a kapun, a kisfiú ugrált az apja mellett és fogta a kezét az anyuka pedig a babakocsit tolta. Megálltak, mert a kisfiú szomjas volt. Amig az anyuka elővette a táskájából az üveget addig a fiú a babakocsihoz ment és megsimogatta testvére arcát. Remélem majd egyszer nekem is ilyen boldog családom lesz Lucassal. Pislogtam kettőt felfelé, hogy a könnyek ne törjenek utat maguknak, majd elindultam. Mikor hazaértem már Lucas otthon volt. -Szia.-köszöntem. -Hello.-jött oda és adott egy puszit a számra.-Hol voltál ennyi ideig? -A hosszabb úton jöttem a játszótérnél.-pakoltam le a táskám. -Ja értem.-értette meg rögtön a dolgot és megölelt. *2 hét múlva* Mára már nagyjából sikerült túllépnem nagyjából a dolgokon már nem vagyok minden nap szomorú de, azért mikor eszembe jut elkomorodok. Szegény Lucas is kivan már nagyon az elmúlt héten nagyon hideg voltam vele. Olyan, mintha kezdene kihűlni a kapcsolatunk. Mindig közeledni próbált de én leráztam, mert nem volt kedvem. Nagyon bunkó voltam vele csoda, hogy még együtt vagyunk. Ha így folytatom elcseszem a kapcsolatunkat.. De nem. Nem fogom. Ma este mindent rendbe hozok. Este 6 óra van. Oké Lucas 7-re jön szóval gyorsan főzök valamit és meglepem. Minden pontosan hétre kész volt még gyorsan valami csinit is sikerült felvennem. Mondhatom Lucas eléggé meglepődött mikor belépett az ajtón. -Gyere.-fogtam meg a kezét és az asztalhoz vezettem. Felszolgáltam a vacsit majd ettünk. -Köszönöm, nagyon finom volt.-mosolygott rám Lucas. -Nincs mit. És nagyon sajnálom, hogy az elmúlt hetekbe ilyen bunkó voltam veled.-hajtottam le a fejem. -Megértem, de néha nagyon rosszul esett.-fogta meg a kezem. -Tudom és sajnálom.-néztem a szemébe. -Semmi baj. Nem tudok rád sokáig haragudni.-mosolygott. -Szeretlek.-mosolyogtam rá. -Én is szeretlek Lizz.-csókolt meg az asztal felett. Odajött mellém felemelt és bevitt a fürdőbe, megengedte a zuhanyt, leöltöztünk és beálltunk alá.